tag:blogger.com,1999:blog-71353170906736494152024-03-26T09:35:28.768+01:00Bácskai diárium - Pósa Károly blogja„Omnia si perdas, famam servare memento.”
Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.comBlogger1223125tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-81023812780952059222024-03-26T09:34:00.005+01:002024-03-26T09:35:26.339+01:00DANSE MACABRE<p></p><p class="MsoNormal"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0_ISnfF0PYXBuFCFT5GYoP_87MbPeJhcAKqrTlsjuhpLA_NHoY-aS15VUYAX6ppK6a3e5zypa-xZyH9N1DLXf55UWTdupiorG7Ny2rZBNjuVHvV8YVrzsFYsnrpYugw-zD-hhVso4rVYYNa7L02LwLLFK3Qv6k9t16K5BQmAUSgpypYLkygBnW3Hsa1Ph/s1754/q3.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="905" data-original-width="1754" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0_ISnfF0PYXBuFCFT5GYoP_87MbPeJhcAKqrTlsjuhpLA_NHoY-aS15VUYAX6ppK6a3e5zypa-xZyH9N1DLXf55UWTdupiorG7Ny2rZBNjuVHvV8YVrzsFYsnrpYugw-zD-hhVso4rVYYNa7L02LwLLFK3Qv6k9t16K5BQmAUSgpypYLkygBnW3Hsa1Ph/w464-h239/q3.jpg" width="464" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">2019-es rajzom</span></td></tr></tbody></table><br /><b>Haláltánc</b><br /><div style="text-align: justify;"><br />Brüsszel nem a Római Birodalom. De nekik legalább az ókori hanyatlásuk
időszakában is ütőképes légióik voltak, még ha zömmel barbár csapatok is
alkották, azért egy irányba mutatott a kardjuk.</div><div style="text-align: justify;">Az Európai Uniónak nincs közös, gyorsan és hatékonyan hadra fogható katonasága, és kardok híján csak a
politikusnak hazudott gazember fiúlányok micsodája mutat egyfelé: a pokol legalján
lévő fertő irányába.</div><div style="text-align: justify;">Történelmi párhuzamként a nyakukon itt vannak a barbárok is, csakhogy azok a
lábuk közét nem ideológia alapon himbálják a szélrózsa minden irányába, hanem célirányosan
gyermeknemzésre használják.</div><div style="text-align: justify;">Lassan, de biztosan a kreol, a barna meg a fekete európaiak kiszülik az őshonos
népeket az Ókontinensről. Mondjuk, egy részükért más most sem kár. Hozzájuk
képest – némi vigaszként – Közép-Európa még bástyaként tartja magát.</div><div style="text-align: justify;">Nem lenne hasznos feladni az elveinket. Isten-haza-család.</div><div style="text-align: justify;">Elvégre ugyanezt mondják az új honfoglalók is: Allah – potya jólét, új, lerabolható élettér –
és a család helyett nagycsalád, vagyis nemzetség. Kopogtat az ajtón a
civilizációk harca. Nem rövidlátó, hanem vak, aki nem látja. Vagy egyszerűbben
fogalmazva gonosz, számító szélhámos, kártékony elem, valamilyen brüsszeli
bürokrata.</div><div style="text-align: justify;">Utóbbiakról elmondható, az még csak hagyján, hogy gazdasági analfabéták, de ami
rosszabb, egyúttal alvilági elemek is. Ráadásul kicsinyesek. Még ezt sem
képesek nemes nagyvonalúsággal művelni. Hosszú évek óta korrupcióról és jogállamisági
értékekről prédikálnak. Az egyik kezükön a finnyásan eltartott kisujj, a
felemelt mutatóujjal, ám a másik kezükön teli tenyérrel sem győzik a saját
túlkapásaikat és csalásaikat takargatni. A korrumpálódott európai képviselők
vígan élik mindennapjaikat, miközben azokat a tagállamokat, akiknek az
álláspontjuk szembemegy az övékével, mindenféle légből kapott vádakkal a
végletekig elnyomják.</div><div style="text-align: justify;">Igen, minden birodalom a végnapjai felé közeledve túllép a saját törvényeinek a
határain, mivel tudja, vagy inkább érzi, hogy elemeire fog széthullani. Tehát az
európai vezetők végső tetteiben se keressünk racionalitást. A szemünk előtt
vonaglik Európa politikuma, aminek se befelé, se kifelé nincs már tekintélye.</div><div style="text-align: justify;">A magyarok hajdanában önként léptek be ebbe az inkompetens közösségbe.
Csalódtunk, és most fölemeltük a hangunk, mert komolyan aggódunk, van okunk a kritikára.</div><div style="text-align: justify;">Aki pedig bírálni merészeli a nyugati politikai elitet, hamar bűnösnek
találtatik.</div><div style="text-align: justify;">Brüsszel szemében Magyarország ma a renitens, a rossz diák. A kezelhetetlen,
problémás eset. A megszelídülésre képtelen dúvad.</div><div style="text-align: justify;">Nem baj. Maradjunk meg ilyennek. Az idő minket igazol. Bizonyos, hogy holnap
holnapután már nem leszünk egyedül, ahogy már ma sem vagyunk azok. Fű alatt,
suttogva akadnak támogatóink.</div><div style="text-align: justify;">Az európai mainstream a mi folytonos „büntetésünket” szánja talán az utolsó összetartó
erőnek, nem számolva azzal, hogy ez egy kétélű fegyver. A porondmester mellett
zenebohócot játszó többi tagország számára is nyilvánvaló lett: ha velünk
egyszer végeznének, bármikor bárkivel ugyanezt megtehetik majd.</div><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><div style="text-align: justify;">A derék Huntington rég megírta: a hanyatló birodalmak központosítanak és
igyekeznek uniformizálni. Közös célokról és közös értékekről papolnak, miközben
épp értéktelen kacatként a céltalanságba hullanak…</div></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><b><br />Milarepa* módszer</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"></p><div style="text-align: justify;">Felgyújtották a sepsiszentgyörgyi Kultúrpalotát. Először azt
hitték, hajléktalanok miatt égett porig a patinás épület, ám később meglettek a
valódi tettesek, akiket a politikailag korrekt média csak „fiatalokként” mer
megnevezni. Ne is firtassuk, kifélék, mifélék.</div><div style="text-align: justify;">Nem szabad őket börtönbe csukni. Lábbilincsben, rabláncon ki kell
vezetni őket az elüszkösödött, füstölgő romok közé, és a kezdődő újjáépítésen
napi 12 órát robotoltatni mindhármukat, míg az utolsó dudacserép a helyére nem
kerül. Legyenek a kőművesek culágerei, hordják a cementes zsákokat, keverjék a
maltert, pakolják a téglákat, cipeljék a törmeléket. Pár évnyi renoválás után
engedjék őket szabadon egy-egy farbarúgással, fillér fizetség nélkül. Hátha
addigra ember lesz belőlük.</div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">* A buddhizmus egyik legnagyobb misztikus alakjának, Milarepának
a vezeklésül felépített épületeit le is kellett bontania, majd új tornyokat
húznia, míg a mestere véget nem vetett a tortúrának.</p><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-27213409438204799762024-03-17T10:56:00.004+01:002024-03-17T10:56:37.296+01:00BERNÁT KALANDJAI<p><span style="font-family: times;"><b></b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZGiK3df8-ofnW1BaorYcPFG1AXr7a0VVFcceRrzGmk0fQuWwVgQZmvgihVoFOYgDIK5iv5fBsJut3vWx5NU-Cn4GOTVKLgxH1NWecGjrfwl_ZhgBOoCpmSCXzxiDSwIHlUgTTx49TICuBzKos0ku69mAqSwqrnLvvAGWpFiUvOuZc-71ecFJD1QFi42w4/s4961/anna%20k%C3%A9pe.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4961" data-original-width="3508" height="378" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZGiK3df8-ofnW1BaorYcPFG1AXr7a0VVFcceRrzGmk0fQuWwVgQZmvgihVoFOYgDIK5iv5fBsJut3vWx5NU-Cn4GOTVKLgxH1NWecGjrfwl_ZhgBOoCpmSCXzxiDSwIHlUgTTx49TICuBzKos0ku69mAqSwqrnLvvAGWpFiUvOuZc-71ecFJD1QFi42w4/w267-h378/anna%20k%C3%A9pe.jpg" width="267" /></a></b></span></div><span style="font-family: times;"><b><br /> <br />SzEUrbia?</b></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Aleksandar Vučić nem kertelt, a diplomáciában szokatlanul egyértelműen fogalmazva kijelentette: a nyugati államok azt szeretnék elérni, hogy Szerbiában baloldali bábkormány legyen. A szerb elnök szerint hatalmas külföldi nyomás nehezedik országára. <br />Ezt a barátságtalan viszonyulást mi – magyarok – régtől tapasztaljuk, ezzel élünk együtt, mióta az Orbán-kormány létezik, és folyamatosan szálka a nyugati mainstream szemében. Egy csomó "jóindulatú szövetségesünktől" nem szívesen vennénk használt helikoptert...<br />Egyébként Vučić pontosan látja a helyzetet. Ő sem frissen kezdő a politikában. Dicséretére legyen mondva, a sovinizmustól sem visszariadó térfélről időben visszakozott egy rendes, vállalhatóan nacionalista, a szerb érdekekért küzdő politikai oldalra. Nem véletlenül tekint fel Orbánra és az sem titok, hogy Belgrád számos lépésében Budapest kormányzati döntéseit utánozza. Jól van ez így. Ráadásul Vučić – a hagyományos szerb-orosz kapcsolatok tudatában, ismerve a szerb néplelket – bátran mondhat ettől meredekebb (egyébként igaz) dolgokat is. Odahaza aligha fogják megszólni érte. Annál inkább Brüsszelben, de a jelek szerint a szerbek, mint a törökök, már ezt is pont leszarják. Egyre kevésbé fűlik a foguk az EU-nak nevezett diliházba belépni. Még ímmel-ámmal, a látszat kedvéért erőltetik a csatlakozást. Gondolom, Szerbiában sem akarnak gazdasági megrázkódtatást egy hirtelen NEM-mel. <br />Ám a magyar szomszéd példáján okulva titkon lóizét lengetnek Brüsszel felé és inkább a semlegesség árnyékában használják az orosz energiahordozókat.</span></p><p><span style="font-family: times;"><b>Örmény humor</b></span></p><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A múltkor újságírók kérdezték meg az örmény származású orosz külügyminisztert, mit gondol a francia elnök kijelentéséről, mely szerint akár francia csapatok is indulhatnak az ukránok megsegítésére. Lavrov reagálása annak tükrében különösen fontos, hogy azóta tudható, Macron teljesen bevadult, már nukleáris összecsapást vizionál Európa és az oroszok között. </span></div><span style="font-family: times;"><div style="text-align: justify;">Mindazonáltal az anyakomplexusos francia vezető rögtön az első kirohanásai után megkapta a Kreml frappáns válaszát.</div><div style="text-align: justify;">Szergej Lavrov öreg róka a nemzetközi diplomácia susnyásában. A kisujjában az efféle politikai kocsmakultúrával kapcsolatos összes tudás. Nemhiába, gesztus szinten is porig tudta alázni a felfuvalkodott Macront, akinek a beképzeltségét az sérti leginkább, ha szóra sem méltatva kiröhögik. Mert ez történt. Az orosz diplomácia vezetője a mikrofonok előtt gúnyosan elnevette magát, legyintett, és odébb lépett. Elegáns. <br />Touché! – mondanák a párizsi páston.</div><div style="text-align: justify;">Szóvá tettem már, máshol is: a mi hazaáruló, hitvány "ellenzékünket" sem szabadna olykor ennyire komolyan venni. Ki kell nevetni őket. Más esetben angyali türelemmel, egy elmeorvos nyugalmával kivárni, ha pofáznak, esetleg humorosan visszaszólni valami aranyos, könnyed aranyköpést, amitől menten elájulnak dühükben. Észre kéne vennünk, karót nyelt jobboldali társaim, hogy a humor egyáltalán nem baloldali műfaj. Csak annak lett kikiáltva, azok által, akik mindig is a legjobban tartottak tőle.</div></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><b>Bernát kalandjai</b></span></p><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Egy budapesti kávéház elől loptak el egy plüssmackót. A tettes taxiból ugrott ki, aztán a kocsiba gyömöszölte a Bernát nevű behemót kabalamedvét és elviharzott.</span></div><span style="font-family: times;"><div style="text-align: justify;">Bizonyára egy infantilis, begőzölt elmeszökevény vitte el a derék Bernátot. Az efféle cuki, XXI. századi belvárosára igazított, illetve az azokat fenntartó belső körhöz tartozók nem sokat gatyáznak, ha éjjelente akciózni szottyan kedvük. Az éj leple alatt bátrak, névtelenek, büntetlenek. A balhé meg egyszeri, megismételhetetlen. Holnap már hőstettként lehet hirdetni a zártkörű Facebook-csoportban.</div><div style="text-align: justify;">Ha egy inkubátorba tett baba rugdalózik a lokál bejáratánál, aligha nyúlt volna hozzá bármelyik széplélek.</div><div style="text-align: justify;">A gyerekkel csak baj van, ugye. Túl sokat fingik, meg van tán valami szülői kötelesség is, közben semmi bulika, és különben is a menhelyi kutya meg a madárpók a menő, nehogymá' családot kelljen nevelni, hisz épp, hogy elmúltak harmincöt évesek, megvan a kulcsra zárható gyerekszobájuk. Anyu mos, főz is estebédet, ami tulajdonképpen nekik a reggeli, és a fodrászt is kifizeti a mama, ha történetesen kékről zöldre kéne a frizurát melírozni. A mellbimbó-pírszinget meg a fater fizette: zsebbe nyúlt a tartásdíj mellé.</div><div style="text-align: justify;">Évente többször letördelik a Lánchíd kőkeresztjeit, a sok esetből egy-két hülye külföldi turista akad ugyan, de az elkövetők zöme a mi kutyánk kölyke. <br />Na ezen kéne gondolkodni.</div><div style="text-align: justify;">Happy End: Bernát előkerült, a rendőrségi közleményt alighanem olvasta a tettes is, mert gyorsan megszabadult a "bűnjeltől". A méretes plüss medvét kirakta egy forgalmas utcasarkon, ahol ráleltek, és a rendőrök visszavitték a kávézóhoz. Azóta is ott ül. Várja, hátha vége szakad a nagyvilág elmebajának. </div></span><p></p><div><br /></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-59442958742465382852024-03-09T08:57:00.004+01:002024-03-09T09:02:50.152+01:00BUDAPEST GŐZÖS<p></p><div style="text-align: center;"><b><span style="font-family: times;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHezay7XB20H_daccj4wKPjQn0o6znjAiuM_je7FgqEi8mquxgQJYz24MuuFRgmt9YfbJsxnHdwMVqOVeFpkPGOOppJHEYAPfud4EPRX5QMJ2Qu-abC5TDFjaaEtOVHCl1-wnnOuJBMuc4ycXmGx8C65-Meksso7rmwAJOXORhhIW5hSavWxD3cVORuaTI/s2992/20220123_132933.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2992" data-original-width="2992" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHezay7XB20H_daccj4wKPjQn0o6znjAiuM_je7FgqEi8mquxgQJYz24MuuFRgmt9YfbJsxnHdwMVqOVeFpkPGOOppJHEYAPfud4EPRX5QMJ2Qu-abC5TDFjaaEtOVHCl1-wnnOuJBMuc4ycXmGx8C65-Meksso7rmwAJOXORhhIW5hSavWxD3cVORuaTI/s320/20220123_132933.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i><span style="font-size: xx-small;">Farkasréti temető (fotóm)</span></i></td></tr></tbody></table><br /></div></span></b></div><b><span style="font-family: times;">Cech</span></b><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Múlt havi hír, 520 millióba került a balos pártoknak a tiltott módon külföldről pénzelt kampány. Itt még korántsincs vége a történetnek, mert az ÁSZ mellett a NAV is vizsgálódik. Mindenesetre érdekes, hogy a több mint 4 milliárdos ilyen-olyan támogatás fejében mindössze annak nyolcadát, 520 milliót kell bírság gyanánt leperkálni. Ez ám az üzlet, a hülyének is megéri.</span></div><span style="font-family: times;">Most komolyra fordítva:<br /><div style="text-align: justify;">Nem bírságolni kellett volna őket, hanem betiltani, hazaárulás vétsége miatt. Nem kell ide jogász diploma: egy iskolázatlan tróger is logikusan látja, aki idegen helyről kenőpénzeket nyal fel, az idegen érdekekért akar küzdeni, ergo, az idegenek pénze miatt elárulja a honfitársait, a hazáját. Csűrhetjük-csavarhatjuk, ez bizony hazaárulás, amit százmilliókkal sem lehet ki- vagy megváltani. Ez teljes tévút. Megtisztulás kell a magyar közéletben. A politikánkból ki kell gyomlálni a vállalhatatlan elemeket. Mindez igaz a Fideszre is, kisebb, elenyészőbb mértékben, de igaz. Viszont ami a magyarnak mondott ellenzék sorait, a vezető politikai "elitjüket" illeti, ott egy jelképes tizedelés sem segítene. Csakis a hosszú távú megtisztulás. Hogy legyen egy viszonylag normális politikai ellenzék, nemzetben gondolkodó, a közös alapelveket betartó alternatív politikai család. Olyan, mint amilyen a románoknál, horvátoknál vagy épp a szerbeknél adott és természetes. A mostani balliberálisnak mondott, valójában csak sodródó bagázsunk még tőlük is tanulhatna.</div></span><p></p><p><b><span style="font-family: times;">Pest is</span></b></p><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Felmérés készült arról, mit végzett a jelenlegi fővárosi irányítás. Az eredmény nem meglepő: folyamatosan züllenek Budapest közterei Karácsonyék vezetése alatt. A hajléktalanok, a kábítószerfüggők élhetetlenné teszik Budapest belvárosát, a szaporodó bűncselekmények miatt pedig a korábbi, viszonylagos közbiztonság is odalett. Egy alkalmatlan banda uralja a Városházát. A hivatalokban semmilyen függelem nem működik, tele vannak egymástól független, zsákmányért versengő "nagy emberrel", a régi szocialista-szdsz kompániából, akiket sem a kerületi vezetők, pláne pedig Karácsonyék nem tudnak féken tartani. <br />Elárasztották a pozíciókat pártaktivistákkal, akiknek fogalmuk sincs a munkáról, mert eddig a mozgalmi léten és aláírásgyűjtésen kívül semmit sem csináltak. Közben mindent felforgattak, így aztán már az sem működik, ami korábban valamennyire ment. Ha akad kivétel, ahol történik valami (VI., II., XIII. kerületben, például), még ott is alapvetően a napi rutinnal küzdenek.</span></div><span style="font-family: times;"><div style="text-align: justify;">Erről a csődhelyzetről a személyes tapasztalatom okán igen sokat tudnék mesélni. <br />Naponta járok a Keleti környékén és napi szintem megfordulok a Bosnyák téren, Zuglóban is. </div><div style="text-align: justify;">Eszméletlen, ami Budapest belvárosában zajlik! <br />A Keletinél, a Bethlen utcában – ez egy sétálóutca, díszkövezve! – a múlt héten fényes nappal egy alak guggolt és szart a kapubejárat mellé! Ugyanezen utca sarkán nyíltan ott tömörülnek a drogárusok, meg a húgyszagú alkoholisták, molesztálva a normális többséget. Érthetetlen, hogy egy világváros pályaudvaránál miért nincs állandó közterületi, vagy rendőri felügyelet! Az Örs vezér térnél gyakorlatilag napi életveszély a bandák között áthaladni, elég egy félreérthető szemkontaktus, már bicskáznak. <br />Attól kicsit odébb, a parkban Calcutta, vagy Bombay nyomornegyede épült. <br />Tákolmányok benejlonozva, tengernyi szeméttel, a mocsok leírhatatlan, miközben a nyomortanya tőszomszédságában egy modern játszótér van. Ezalatt Karógeri valamelyik samesza Facebook posztolgat a főpolgármester helyett, aki kedélyesen heherészik. Csak egy napra fognának lapátot, és szednék a miattuk lévő szemetet! De akkor járnánk legjobban, ha a lapátokkal egymást kezdenék ütni. Mind megérdemli!</div><div style="text-align: justify;">Azért még ide kívánkozik, hogy a baloldal mindig a nagyon gazdagok és a lumpenek szimbiózisa volt, a középréteg ellen. Most is ennek a folyamatnak vagyunk a tanúi. A baloldali gondolkodásmód mindig utálta a középosztályt. Ideológiai alapon. <br />A baloldali „éttermiséggel” együtt a baloldali politikumot irányító milliárdosok folyton a tömegemberek, a „massza”, a lumpenek társadalmát akarták. Ezt szokták humanizmusnak nevezni. Se nemzeti identitás, se egyház, se közép. Csak a vízfejként pulzáló baloldali „elit” és a tömegek. Mert nekik az a demokrácia. Irányítani sose tudták a mozdonyt. De a vonatot kisiklatni mindig sikerül nekik. Most a Budapest gőzösön a sor. </div></span><p></p><div><br /></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-8153433314298477032024-03-07T15:48:00.003+01:002024-03-07T15:53:26.203+01:00FILMES NAPLÓ - 25.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOkp9wHENSqLHw8EA25gc5eBDy0EIX3qBtjxmkndgHvGkTE592cyn5wMjME0VBATJPSh8CNO_3T95iAhtyaCUVPBWJPZe8U45N7PMlktmRyXk44kEvI9dsOZA0HMKbMIHo_lONEOfNHnZIoRtiGWraT5-289ZdW00JZTtyzZsHGRIV9fI8iDsmxOaibNyl/s1679/Constellation-1.-evad.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="945" data-original-width="1679" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOkp9wHENSqLHw8EA25gc5eBDy0EIX3qBtjxmkndgHvGkTE592cyn5wMjME0VBATJPSh8CNO_3T95iAhtyaCUVPBWJPZe8U45N7PMlktmRyXk44kEvI9dsOZA0HMKbMIHo_lONEOfNHnZIoRtiGWraT5-289ZdW00JZTtyzZsHGRIV9fI8iDsmxOaibNyl/w414-h233/Constellation-1.-evad.jpg" width="414" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><b> Constellation - 1. évad</b> (2024)<br /><br /><div style="text-align: justify;">Egy magamfajta megcsontosodott sci-fi rajongó boomernek kifejezetten érdekesen és izgalmasan indul a széria. Két részét láttam: eddig várakozáson felüli az élmény. Ebből még az sem sokat von le, hogy pláne a földi, nyílt színen zajló jeleneteknél bosszantóan észrevehető a bluebox technika, a mesterséges napfénnyel, többnyire rosszul bevilágított színészek, és a mögéjük vetített táj igénytelen képi világa. De ez az egyetlen rossz, amit idáig észrevettem. Naomi Rapace – csakúgy, mit a Prométheusz filmben (de várom a folytatását!) – itt is egy tökös űrhajósnő, aki folyton túlél, és igyekszik megoldani a benne és a körülötte zajló zűrzavart. Tudományosan stimmel a mondandó. Ugyanakkor szeretem, ha a realitások mellé odafűszereznek egy jó adag misztikát: itt is megkapja a kedves sorozat néző. Ami meglepett, hogy bár egy nemzetközi űrállomáson (is) játszódik a cselekmény, az oroszokat is ugyanolyan emberként ábrázolják, mint teszem azt húsz-huszonöt évvel ezelőtt, a normális filmekben. És még férficsók sem csattant. 2024-ben ez nagy szó! (Ide jutottunk, már ennek is örülni lehet.)</div><div style="text-align: justify;">Összességében ígéretesen kezdett ez a sci-fi széria. Ha nem tolják el a folytatást, és tartják ezt a szintet, az idei esztendő eddigi legjobb eresztése lehet belőle. A True Detectives alaposan elcseszett 4. évadja után mindenképpen felüdülésszámba megy. Szorítok, hogy beteljesüljön a kívánságom. Eddig 10/9. Hajrá!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyj-sVxMwxH7Rarn2MaQRusgoI52dz8J6-Ntvq5e9JeiXX5BHsm4SgmzkxpGZBWepXI65xWowpRb36z5HSNvICi7k9cFtbcasirle4SnL_kzEF0YIPTP9-Lc7OPTED9pkzNa8uEor7ZNGv5_9-xI6-yVOct5-6X8ZjyKpoH4OM9cht8NPdd7q40Jdqyjx_/s1000/c4892033-e350-4109-a2d2-a6a3ab82472b.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1000" height="291" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyj-sVxMwxH7Rarn2MaQRusgoI52dz8J6-Ntvq5e9JeiXX5BHsm4SgmzkxpGZBWepXI65xWowpRb36z5HSNvICi7k9cFtbcasirle4SnL_kzEF0YIPTP9-Lc7OPTED9pkzNa8uEor7ZNGv5_9-xI6-yVOct5-6X8ZjyKpoH4OM9cht8NPdd7q40Jdqyjx_/w449-h291/c4892033-e350-4109-a2d2-a6a3ab82472b.jpg" width="449" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><b>Egy élet </b>(2023)<br /><br /><div style="text-align: justify;">Érzelmes film. Többször megkönnyeztem és pont emiatt fogom lehúzni: nagyon hatásvadász. Ügyesen manipulál az érzelmekkel. A szép kamerabeállítások, a szűrők és a búgó, gordonkázó zenei aláfestés is ezt a papírzsebkendős, ríkató manírt erőlteti. Meglehet, ebből az alapsztoriból mást nem is nagyon lehetett volna előhozni. Az öreg Hopkins (nem a Tuskó, hanem Anthony) játéka itt is lenyűgöző. Öreg színészként még inkább vénemberesre húzza a figurát, de ismerve az eredeti történetet, a korábban már látott archív felvételeket, valószínűleg így tudta hitelesen visszaadni Nicky Winston esetlen, szerény és mégis acélkemény karakterét.</div><div style="text-align: justify;">Hála Istennek, a II. világháborús történet menekültjei kapcsán nem lopták be a narratívába az elmúlt időszak migrációs trendjeit, pedig gondolom, egyfajta elvárás lehet filmes (meg bizonyos politikai) körökben az efféle didaktikus példázgatás. Megálltak a jó ízlés határán. Nincs nyoma, vagy én nem fedeztem fel áthallását az efféle propagandának: a rendezés dicséretére legyen mondva... Ugyanakkor a gyermeki szenvedés, a diktatúrák áldozatainak a sorsa az élet összes szemszögéből mindig megindító. Mondom ezt úgy, hogy eddigi pályám első három évtizedét jómagam is ilyen-olyan parancsuralmi rendszerekben, hazugságok és korlátok között töltöttem. Az első húsz évemet a kommunizmus, a rá következő tízet pedig a sovinizmus és a balkáni háborúk határozták meg. Láttam menekülteket, igaziakat és én is menekültem, amikor muszáj volt. De ez egy hosszú mese. A filmet ajánlom megtekintésre, a bevezetőmben foglaltakat fenntartva: 10/8.</div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpaEN956E4p0jIySbDBh6zNdz6Yms2e6lRgGt0s2B1WfdU2xdkrYq5jn2EWknEF9O_UlaGoyK9B1UUUrFOxfz1bH0QYg4jYqVO0W1bXniYU77P2-v9WGPKyctNBVK33P-zLsQSaIdOknFFTEy0rtgH6tKxWoOL5zsSC7BIaCJwOaweh5S9yrPBRYsngBeV/s1394/936.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="896" data-original-width="1394" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpaEN956E4p0jIySbDBh6zNdz6Yms2e6lRgGt0s2B1WfdU2xdkrYq5jn2EWknEF9O_UlaGoyK9B1UUUrFOxfz1bH0QYg4jYqVO0W1bXniYU77P2-v9WGPKyctNBVK33P-zLsQSaIdOknFFTEy0rtgH6tKxWoOL5zsSC7BIaCJwOaweh5S9yrPBRYsngBeV/w423-h272/936.jpg" width="423" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><b>Outlaw</b> (2007)<br /><br /><div style="text-align: justify;">Álmomban se gondoltam volna, hogy mintegy húsz évvel ezelőttről ilyen jó kis krimire találok. Sean Bean és Bob Hoskins neve miatt gyanítottam, hogy nem akármilyen bűnügyi történet lett megfilmesítve, s el kell mondjam, nagyszerűen szórakoztam. Sehol valami gender és egyéb marhaság. Kőkemény krimi-dráma, sok aktualitással, amik máig érvényesek a brit közbiztonság állapotát tekintve. Elég beszédes tény, hogy akkoriban még a cselekményre helyezték a hangsúlyt és elmaradt a mára kötelező érzékenyítgetés, a politikai agitáció. Volt egy szakasz, az első fertályban, amikor megijedtem, hogy a Harcosok klubja szigetországi, "ócsított" verziója fog pörögni a szemem előtt, de hál'Istennek, erről szó sem volt. Mindent egybevetve jó volt a két évtizeddel fiatalabb brit sztárok felvonulását látni, a film is hozott izgalmakat, meglepetéseket és jó szórakozást is. Bátran ajánlom mindenkinek! 10/9</div><br /><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipdKueTHccLu486AjwF0DekmeK-uOV3qV58LCWu3ZDun1b3kJdXB0lEMZRnrU8OoD0uCx6PTSJH0aoIHivn17EBhgVpn3WPcwf_lt3Bs4qLHnwL8CLjHXiCdPq7hZGpv9Vc_Rcr8kMkqBynjfcHpjGVn6LfjQZJ3y9IsEz3Bywes7bHdmh_ZDegit4gte8/s310/let%C3%B6lt%C3%A9s.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="163" data-original-width="310" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipdKueTHccLu486AjwF0DekmeK-uOV3qV58LCWu3ZDun1b3kJdXB0lEMZRnrU8OoD0uCx6PTSJH0aoIHivn17EBhgVpn3WPcwf_lt3Bs4qLHnwL8CLjHXiCdPq7hZGpv9Vc_Rcr8kMkqBynjfcHpjGVn6LfjQZJ3y9IsEz3Bywes7bHdmh_ZDegit4gte8/w398-h209/let%C3%B6lt%C3%A9s.jpg" width="398" /></a></div><br /></div><div><b>Ont he line</b> (2022)<br /><br /><div style="text-align: justify;">Mielőtt megnéztem volna, elolvastam a hozzászólásokat. Úgy kezdtem neki, hogy egy átlagostól valamivel jobb filmet fogok látni. Ráadásul Mel Gibsonnal, a régi nagy kedvencemmel. Ehhez képest mintha mások egy másik filmet láttak volna. Még most is álmélkodom.</div><div style="text-align: justify;">Minden akadékoskodás, szőrszálhasogatás nélkül: ez egy színtelen, szagtalan levű, semmi történet. Amolyan három betűs híg végtermék, bizony le nem írom, micsoda. Filmnek éppenséggel "ZS" kategória, már ne haragudjunk. Méltatlan Gibson pályájához, még akkor is, ha az utolsó éveinek repertoárja az efféle marhaságok miatt volt nézhetetlen. Ez is egy a sok szemét alkotás közül. A nagyszerű Mel Gibson éppenséggel túljátssza a szerepét. Ismerős a mimikája, a gesztusai, a poénok is rendre a régebbi produkcióiból "járnak vissza", akár a balkézről vett kísértetek... Szánalmas volt, tényleg. Ettől többre számítottam. Szomorú látni, hogy a hajdani színészlegenda mi mellé adja a nevét. Remélem, rendezőként még látunk tőle szép alkotást, mert ez a mostani, meg a múltkoriak mindennek nevezhetők csak szépnek és alkotásnak nem. 10/2</div><br /></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-19398368158817723642024-02-13T09:16:00.008+01:002024-03-08T07:49:40.063+01:00 FILMES NAPLÓ – 24.<p></p><span style="font-family: times;"><b>Sound of Freedom</b> </span>(2023)<br /><br /><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikZCUYUNyKiwL3WT9Q9a0oJUd7mlwGsW5AoWkwczyFi0nees_QmDUJugYNfCMEkKbWsxokvyA2-i0cug67LSaJSYmqucjJQQE2uXjGcrM5ac52pKp-1wR4cem1yw3N8KfCYRuL2BTaV5okI75JlxSEtE_yk8ggrKczutXkpJ_tAHyAVV5ADarHmHNshGol/s1500/soundoffreedom13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="937" data-original-width="1500" height="263" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikZCUYUNyKiwL3WT9Q9a0oJUd7mlwGsW5AoWkwczyFi0nees_QmDUJugYNfCMEkKbWsxokvyA2-i0cug67LSaJSYmqucjJQQE2uXjGcrM5ac52pKp-1wR4cem1yw3N8KfCYRuL2BTaV5okI75JlxSEtE_yk8ggrKczutXkpJ_tAHyAVV5ADarHmHNshGol/w421-h263/soundoffreedom13.jpg" width="421" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Igaz történet alapján íródott film. Jim Caviezel sokadszorra bizonyítja, hogy nem lehet a hollywoodi színészek rózsaszín sablonjai közé szorítani. A privát életében is ugyanaz, mint a legtöbb szerepében. Mélyen vallásos katolikus, akinek minden filmjében megjelenik a hit kérdése, az Isten világképe, általában a transzcendencia.</div><div style="text-align: justify;">Ez a szép vonalú dráma egy krimi-thriller tulajdonságaival is bír, lévén a pedofília korunk egyik legsötétebb üzelme. Noha minden normális emberi érzés lázad ellene, mégis jelen való, mi több – ahogy a filmben elhangzott – pár év alatt exponenciálisan burjánzó kóros szövevénnyé vált, sokszorosan megnőtt a pedofíliával kapcsolatos bűntények száma. Nyilván oka van ennek. A hanyatló emberi morál ezt termeli ki magából. A rothadás, a káosz, a fertő: ezek mind a talajukat vesztett társadalmak végtermékei.</div><div style="text-align: justify;">A legelgondolkodtatóbb, amire az alkotók a végén rámutatnak: napjainkban, a felkent demokratikus jelenben több rabszolga van, köztük milliónyi kizsákmányolt gyermek, mint volt valaha, amikor pedig még a rabszolgaság törvényesnek számított. Ez több mint botrány. Ez látlelet rólunk, a világunkról, arról, miben élünk, mit teremtettünk. Azaz mit nem sikerült megteremtenünk. Nem csoda, ha egyes országokban – kell-e mondanom melyik irányba elhajló politikai erők – igyekeznek agyonhallgatni a filmet. Nálam 10/10 ez az alkotás. Szerintem a tavalyi év legbátrabb és legfontosabb mozija. Gyengébb idegzetűeknek viszont nem ajánlom. A mélyen felkavaró jelentek egy életre beleégnek a lelkünkbe.</div><br /></div><span style="font-family: times;"><b>A három Krisztus </b>(2017)<br /><br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRjTHOCei5DwonAJouVPcFtQb6V4bSJqWVwLWbl1U86JT6jV4Pl5z4teZXxY67SQV47Hmwf5OeD5xbeTjtD4vdE0a2dNbakCTrqeHIlGpobsYcEadHx3Z6klMOAnNNWJ8NgodZH1I1HuYMr0YKiM_hNBICrjuOfV7V4rQE6w6vSuINwVSCQov7j63eyJLE/s3840/yKPB95ruO7MzF71YsiExMlvpK1n.jpg" style="font-family: helvetica; margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2160" data-original-width="3840" height="230" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRjTHOCei5DwonAJouVPcFtQb6V4bSJqWVwLWbl1U86JT6jV4Pl5z4teZXxY67SQV47Hmwf5OeD5xbeTjtD4vdE0a2dNbakCTrqeHIlGpobsYcEadHx3Z6klMOAnNNWJ8NgodZH1I1HuYMr0YKiM_hNBICrjuOfV7V4rQE6w6vSuINwVSCQov7j63eyJLE/w409-h230/yKPB95ruO7MzF71YsiExMlvpK1n.jpg" width="409" /></a></div></span><p></p><div style="text-align: justify;">Jó kis dráma. Nem egy kapkodós műfaj, aki ahhoz van szokva tíz perc után úgyis elkapcsolja.</div><div style="text-align: justify;">Nekem kifejezetten tetszett, már csak Richard Gere miatt is megérte megnézni, de a többi szereplő sem kispályás színész. Az külön tetszett, hogy nem ripacskodták szét a szerepüket, pedig egy bolondokházában játszódó, elmebajost alakító színésznél elég nagy lehet a kísértés, de hála Istennek itt a visszafogott alakítás többletet hozott a történetbe, nagy-nagy tisztelet a rendezőnek. Maga a sztori nem valami eget rengetőn szenzációs, ám a lényeget így is sikerült kidomborítani. A humánum felől közelítve, meg a magánemberi álláspont révén is ügyesen lett felépítve ez a kétórányi mese, még akkor is, ha innét-onnét áthallásokat lehet felfedezni. Nem csoda, hisz egy rakás ilyesmi zsánerű kórházas, pszichiátrián zajló film volt már, nagyjából hasonló mondandóval. Ebben a filmben az a jó, hogy talán a készítői sem akartak túl nagyot markolni, megelégszenek a már százszor ismert igazságok bemutatásával és inkább hagyják, hogy az idősödő Richard Gere a hátán vigye az egekbe az alkotást. 10/7</div><br /><b><span style="font-family: times;">True Detectives – A törvény nevében</span> </b>– 4. évad (2023)<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: helvetica;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYzavRgZXu2Dk1ayc5p_sqfF4Tf2Kp3dBNFzX-qg5RGxK9Uwd9oIs5UerAwdDQJFKDhPAmkCBqdcwij091s_kKhyJhd9-SLOW7rALvNMSMNk-TVcyxdINAaNneZxXtjXONZ7YEZ_soMS6FJJkrmpvaZrVVoJc6kEUOp9-pltyONXhLkoEzt1s7T3CVk7d8/s760/true_detective_191623_1_original_760x425_cover.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="760" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYzavRgZXu2Dk1ayc5p_sqfF4Tf2Kp3dBNFzX-qg5RGxK9Uwd9oIs5UerAwdDQJFKDhPAmkCBqdcwij091s_kKhyJhd9-SLOW7rALvNMSMNk-TVcyxdINAaNneZxXtjXONZ7YEZ_soMS6FJJkrmpvaZrVVoJc6kEUOp9-pltyONXhLkoEzt1s7T3CVk7d8/w445-h248/true_detective_191623_1_original_760x425_cover.jpg" width="445" /></a></span></div><br /><div style="text-align: justify;">Tiszta déja vu érzésem van: mintha a Trónok harca egyre hanyatlóbb, mind bugyutább évadjai követnék egymást.</div><div style="text-align: justify;">Itt is lejtmenetben a leépülés az előző évadokhoz képest.</div><div style="text-align: justify;">Az első hozta a sikert: Woody Harrelson és Matthew McConaughey zseniális kettőse magasra tette a lécet, amit a második évad triója már szépen le is vert. De még az is hagyján a harmadik évad túlontúl misztikába hajló, fajilag bepúderezett meséjéhez viszonyítva, ahol észrevehetően a fehér-fekete ellentét nyűglődése volt a vezérgondolat minden epizódban. Néha csak egy-egy beszólás, máskor meg komplett jelenetek a kisebbrendűség és a felsőbbrendűség problémáját feszegették. Mindez nyakon löttyintve egy spirituális gyilkosságnak induló ügy társadalomkritikájával. Nincs ezzel semmi baj, azaz nem lenne, csak már unalmas. Előbb kellett volna jóeNberkedni. Volt rá idejük az amerikaiaknak. És nem vagyunk naivak, most is csak a mozivásznon azok. A valóság Amerikája nem sokat változott. Egy-egy díszpinty néger a társadalmi hierarchia felsőbb polcain még nem igazít semmit a meglévő – nagyon is élő –, megkülönböztető szokásokon.</div><div style="text-align: justify;">Jött a 4. évad. Azt hittem, az új, a jeges vidéken, a sarkköri Alaszkában játszódó friss eresztés felnő legalább a második széria szintjéhez. Keserűen csalódtam. Ez még emezekhez képest is csak híg lé, sajnálom. Már Jodie Foster kisasszony se a régi, hogy a többi szereplőt ne is említsem: harmatgyenge mindegyik. Egyedül ami tetszett, az a film felvezető zenéje. Billie Eilish muzsikája telitalálat. Betegesen idegborzoló, sejtelmes, a rá következő mozis tartalmat is felülmúlja. A történet olyan, amilyen. Nehezen induló, időnként kifejezetten zagyva, mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, hogy Kubrick klasszikus The Thing-jét vagy valamelyik skandináv thriller sorozatot utánozzák, lévén, hogy mind a Fortitude, mind a Katla simán átugorja ezt a mostani produkciót.</div> Kár érte.10/5Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-1886616276467926892024-01-26T13:37:00.014+01:002024-01-26T14:24:04.461+01:00VITÉZYM<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimQxM6IfDIlbQDXjpciCQLR9nnBu9lEJlUjt88Ub31tvahcWmaLRk34wb1jxzLj4-Je6KXq7tNHaZIBtaeW9eBvjYZBHZ62y6JdNIgeJZCbxBg5m8dC-kWPA1Eu2iQWvBDiIIrNw1FFMjJLNzFzgdTWzt9sse836Ta0tp1OAFcR3q47ktV1Uot0uAhx_G_/s3508/ben2.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2480" data-original-width="3508" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimQxM6IfDIlbQDXjpciCQLR9nnBu9lEJlUjt88Ub31tvahcWmaLRk34wb1jxzLj4-Je6KXq7tNHaZIBtaeW9eBvjYZBHZ62y6JdNIgeJZCbxBg5m8dC-kWPA1Eu2iQWvBDiIIrNw1FFMjJLNzFzgdTWzt9sse836Ta0tp1OAFcR3q47ktV1Uot0uAhx_G_/w481-h340/ben2.jpg" width="481" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><span style="color: #990000;">Nem Cameron, de brit</span> <br />(rajzom)</span></td></tr></tbody></table><br /><p><b>Troli</b></p><p style="text-align: justify;">Biztos lesznek, akik azt hiszik, a nagyobb hatás kedvéért csak lódítok, pedig dehogy: a múlt szombaton, délután kettő körül Vitézy Dáviddal utaztam a 78-as trolin a Garay utca végállomásáig. Közben telefonált, a hangját is fölismertem – kihallottam –, épp Bécsbe készült a Keletiből. Nagy volt bennem a drukk, a kajánkodó akarat, hogy odaszólok neki: jóember, ugyan légy oly kedves, csapj már szét a Karógeris városházi pojácák között! Végül mégiscsak hallgattam. Inkább tisztelettudón udvarias maradtam. Mindazonáltal Vitézy szakértelme elvitathatatlan. Én kinézek belőle egy majdani főpolgármesteri karriert. Akár a Fidesz támogatásával is. (Az lenne szép, káoszos zavar a túloldali kompániánál! Pláne, hogy az LMP is jelöli…) Ha a kormány helyében lennék, vicces kedvemben megjátszanám ezt a lapot, pusztán az élvezet kedvéért, hadd lám, mekkora óbégatás gerjed majd a túlfélen, szórakozni sem árt alapon. Persze, a fővárosi politika nem szórakozás kérdése. Még akkor sem, ha a totálisan alkalmatlan Karógeriék éppen mivelünk, a rovásunkra szórakoznak évek óta.<br /><b style="text-align: left;"><br />Kreszkessetek!</b></p><p></p><div style="text-align: justify;">Minden nap a VII. kerületi Bethlen téren vágok át a zebrán. A frekventáltabb belvárosi útkereszteződésekkel ellentétben itt se piros, se zöld – semmilyen lámpa sincs. Úgy tudom, a KRESZ szerint minden gyalogátkelőhely előtt – elvileg – köteles megállni, de legalábbis alaposan lelassítani a gépjárművezető. Nekem viszont pont az a tapasztalatom, hogy a Bethlen téri zebrán tíz átkelésből minimum hét, de inkább nyolc alkalommal simán elütnek, ha nem lépek vissza, vagy ha nem engedem el az autós forgalmat. A taxisok a legkegyetlenebbek: értem, hogy siet a szaki, de miért az én gyalogos életem kockáztatásával? Elképesztő a magyar közlekedés-kultúra!</div><div style="text-align: justify;">Svájcban elég volt csak egy pillanatra megtorpannom a járdaszegélyen, már fékezett a sofőr, én meg kínomban átmentem a túloldalra, szemlesütve megköszöntem a szívélyességét, türelmét, miközben semmi dolgom nem lett volna odaát, amúgy eszemben sem volt átkelni. A másik példa Montenegró. Mondhat bárki bármit a balkáni szokásokról, az ottani – pusztán a gázpedált és a dudát ismerő – autósokról, de én még az öbölben komolyabb balesetet nem láttam. Persze, lehet, véletlen. Azt viszont bizton kijelenthetem, hogy bár a mi habitusunk szerint vadul vezetnek, ezzel együtt rendkívül előzékenyek. Nem csak a gyalogosokra ügyelnek, hanem a besorolni szándékozó gépkocsit is előre engedik, ráérősek, mosolyognak és integetnek egymásnak ismeretlenül is.</div><div style="text-align: justify;">Mi meg sajnos ilyenek vagyunk. Idegbetegek, kapkodók, türelmetlenek, önzők. Mondom ezt kissé keserű szájízzel.</div><p><b>25</b></p><p></p><div style="text-align: justify;">A brit külügyminiszter megint megszólalt, igazolandó, hogy az emberi hülyeség nem egy nemzet, vagy egy előkelő pozíció függvénye. Lord Cameron azt nyilatkozta, hogy az Európai Unió egykettőre legyőzi az oroszokat, lévén az Unió gazdasága huszonötször nagyobb Moszkváétól, nehogy már Brüsszel megijedjen Szerjózsáéktól.</div><div style="text-align: justify;">Igen, igaza van a derék Caméleonnak. Én sem akarnék egy tőlem huszonötször okosabbal vitába szállni, vagy egy huszonötször gyorsabbal maratonozni. Huszonötször nagyobb gazdasági potenciállal szemben senkinek sincs kedve fenekedni. Azt viszont elfelejti ez a hörcsögpofájú brit politikus, hogy a huszonötszörös erő minimum huszonötszörös érdekek tekintetében nincs ám egybe szálazva, hanem ki-ki a saját fonala mentén akar háborúzni, újjáépíteni, ügyeskedni, fegyvert venni és sutyiban eladni, hogy csak a legfontosabb szempontokat említsem: és akkor még a politikai indítékokról egy szót se írtam. Szóval, Caméleon és az egybesült európai barátai is úgy valahogy járnának, mint a viccbéli versenyautós, aki több száz lóerővel hencegve leelőzte ugyan az egylovas parasztkocsit, de a száguldása végén egy fára csavarodott, s mikor beérte a szekér, a paraszt csak flegmával odaköpte: "Mi van komám, tán szétszaladt a ménes?"</div><div style="text-align: justify;">Az oroszok nem az európai értelemmel bíró szláv nép. Márai Sándor nyolcvan évvel ezelőtt szépen, pontosan jellemezte a lelkületüket. Sosem érti meg őket Európa. Ha meg valaki netán birokra kelne velük, borítékolhatóan veszíteni fog. Kérdezzék meg Napóleont, vagy a bécsi piktort. </div><p></p><div><br /></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-40783624904930022682024-01-25T14:24:00.006+01:002024-01-26T09:49:06.602+01:00SÁTÁNTENGŐ<p></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0uAU8cVPom9IQnXEZDmt8839y21UToyfI3VpyPOFCsTudvizK9m8qi7s6yeevQDiE-PrywEp2YI6ATZ-eUSXpXrVzLFnos3soXtCUndRoOND1UIqjv6hTv7NbeAcd0FXx2xV837tdxNJyTDQFUnYruyYUf-0xh2a_Zkd9sz-8EIWWJIQTHrxa1QTuZ81K/s999/q18.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="671" data-original-width="999" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0uAU8cVPom9IQnXEZDmt8839y21UToyfI3VpyPOFCsTudvizK9m8qi7s6yeevQDiE-PrywEp2YI6ATZ-eUSXpXrVzLFnos3soXtCUndRoOND1UIqjv6hTv7NbeAcd0FXx2xV837tdxNJyTDQFUnYruyYUf-0xh2a_Zkd9sz-8EIWWJIQTHrxa1QTuZ81K/w395-h266/q18.jpg" width="395" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: xx-small;"><i>Karikatúrám</i></span></td></tr></tbody></table><b><br /></b><p></p><p><b>Anarchia</b></p><p></p><div style="text-align: justify;">Szívbe markoló cikk jelent meg a Népszavában, egy hajdani punk zenészről, aki a hetvenes évek óta muzsikált az általam sosem hallott, ám állítólag közismert Vörös Görények (?) zenekarban.</div><div style="text-align: justify;">Az egykori tüskefejű sztár most Hódmezővásárhelyen tengődik, szegény. Hatvankét évesen az utcára kényszerült, s bár egy átlagos hajléktalanszálló meglehetősen alternatív helynek számít, az idősödő ember nem érzi ott jól magát. Ezt meg is lehet érteni. Nem szeretnék érzéketlen tuskónak tűnni, de a történetnek – a tragikumán túl – azért akad tanulsága is. </div><div style="text-align: justify;">Ami a punk mozgalomhoz köthető, az szélsőbaloldali volt és maradt. Pluszban, rontva az amúgy is kétes értékrenden, anarchista eszméket kevertek hozzá. Tehát a bácsi a kompániájával együtt világ életében a rend, a biztonság és a normális emberi élet ellen énekelt, kampányolt. Most, hogy a sors torz fintorával meghozta neki a rendetlenséget, a bizonytalanságot és az abnormális életet, hirtelen elvágyik, visszacsinálná mégiscsak.</div><div style="text-align: justify;">Láttam már hasonlót, bő három évtizeddel ezelőtt. A kilencvenes évek elején a körúti villamosra felszállt két irokéz frizurás, bőrszerkós, szögekkel kivert, szemmel láthatóan bódult fiatalember. Koszosak és gebék voltak. Jó, ha a kettejük nyomott egy mázsát. Mindennek dacára hangoskodtak, handabandáztak, játszották a polgárpukkasztó szerepüket. Nem sokáig. Pár székkel odébb felállt egy telefonfülkényi, bőrfejű fickó, odalépett hozzájuk, és két mozdulattal leütötte mindkettőt, aztán a padlóról felemelgetve, váltásban kezdte verni őket, de olyan természetességgel, akkurátusan, hogy csak bámultuk. Az áldozatok fetrengtek, visítottak, „emberek, segítsetek”, kiabálták. Senki sem mozdult, csak egy esernyős, ballonkabátos öregúr jegyezte meg félhangosan: „Anarchiát akartatok. Megkaptátok.”</div><div style="text-align: justify;">Pár megállóval odébb a villamoskocsiból a beton peronon landoltak, a nagydarab kopasz meg szó nélkül visszaült a helyére. </div><br /><p></p><p><b>Orosz rulett</b></p><p></p><div style="text-align: justify;">A II. világháború óta először újra mozgásban a német csapatok, külföldi bevetésre indul a Bundeswehr – zengedezte minap a sajtó. A hírek szerint a litvánokat védik majd a jófej germán alakulatok. Mivel szeretem a történelmet, és némi párhuzam adódik mindig a múlt és a jelen rögvalósága között, mert gyakran esünk ugyanabba a már egyszer elkövetett hibába, csöndben megjegyezném, hogy a litván állam pont a Német Lovagrend ellen jött létre, nem pedig Moszkva, azaz az orosz cárok hatalmi ambíciói miatt. Ennek következtében a litvánok egykoron jókora keleti szláv területeket kebeleztek be, miközben az ősi ellenségük továbbra is a Teuton Lovagrend maradt. Furcsa, hogy most ugyanők a német fegyveresek oltalmát áhítják a vélt orosz fenyegetéssel szemben. Alighanem az őseik vadul forognak a litván Pantheon kriptáiban. Közben tegyük fel magunknak a kérdést: egy égből pottyant német dandár jelenléte az orosz határon, aggódnunk kéne? Ugyan miféle baj lehetne belőle? Volt már rá példa? Volt. Mi lett a következménye? Semmi, csak egy világháború. Bagatell.</div><div style="text-align: justify;">Amíg a közelmúlt német hadügyminiszterinek zöme egy gépkarabélyt sem tudott megkülönböztetni egy géppuskától, addig ez a mostani németnek nevezett "hadsereg" annyi izgalmat fog okozni Moszkvának, mint 1943-ban Paulus tábornok elhagyott pizsamanadrágja Sztálingrád hómezőin. Jelképesség persze akad bőven, ezekben a nesze semmi, fogd meg jól gesztusokban nagy a Nyugat politikuma, vízgereblyéznek évek, évtizedek óta. Most viszont elkezdtek a tűzzel játszani. Rossz vége lesz ennek. A nyugati mainstream nem tanul két évszázad hibáiból. Nekünk, magyaroknak sem marad nagy mozgásterünk. Csak arra kell ügyelnünk, maradjunk ki mindenből, amíg lehet. Húzzuk ki a végsőkig, mint legutoljára, '44 márciusáig. Még megérem, hogy valami új Simonyi óbesterünk ezúttal nem a párizsi, hanem a berlini trón bársonyára üríti ki a pipahamuját.</div><br /><p></p><p><b>Sátántengő</b></p><p></p><div style="text-align: justify;">Aranyos hangvételű cikket olvastam a vidék Magyarországáról.</div><div style="text-align: justify;">Hol máshol szakértik leghitelesebben a haza hátrébb rangsorolt régióit, mint a 444 hírportálnál? Köztudott, hogy az ottani szerkesztőségben dömping szokott lenni az életszagú, a magyar közállapotokat hűen láttató, általában legalább egy Pulitzer-díjra jelölhető írásokból. Hol volt, hol nem volt, egyszer, 2024 zord telén a független és objektív 444 munkatársa ellátogatott a belvízzel elárasztott tiszántúli szántóföldekre. <br />A hihetetlen kaland részleteit most helyhiány okán nem taglalnám. Elég annyi, hogy érdekes okfejtés után hősünk kedvesen konstatálta, hogy a magyar gazdák tízezreinek az életét, a munkáját ellehetetlenítő belvíz a januári hidegben megfagy, ami végre pompás kikapcsolódást kínál az amúgy „sátántangós hangulatú” vidék „nyomasztó” meglétéhez, lévén a roggyant szellemű pária falusi népség kedvére korcsolyázhat, végre „hülyéskedhet” a jégen.</div><div style="text-align: justify;">A magyar történelemben, a hazai közgondolkodásban soha nem volt akkora tátongó szakadék a valóságtól elrugaszkodott, szappanbuborék létben lambadázó magyarnak mondott – a lényegét tekintve viszont kozmopolita – ál-éttermiségünk, és a belpesti fröccsöntött Riviérától már akár harminc-ötven kilométerrel arrébb élő honfitársaink igazsága között. Régebben is volt ugyan urbánus-vidék ellentét, mondhatni sok évszázados jelenség ez. Ám ami ma zajlik, az már több eszmetörténeti kuriózumnál: ez már maga a létkérdés, a magyar létfenntartás, a nemzet megmaradásának a legfontosabb ügyévé vált. Engedjük-e, hogy pár száz semmihez sem konyító, a felhőket és a holdat is seggen ülve nyaló nebáncsvirág véleménye uralja a közéletet, vagy erőt veszünk magunkon, undorral félrelökjük őket, a viselt dolgaikkal együtt, és újrafogalmazzuk a Kárpát-medencét. Igen, még Budapesttel, ezzel a gyakran hálátlan fővárossal együtt is. Rajtunk múlik, mikor és meddig húzzuk meg a vörös vonalunkat. Nem magunk, az utánunk jövők miatt.</div><p></p><div><br /></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-76670004653858378322024-01-24T11:34:00.019+01:002024-01-24T13:57:26.624+01:00FILMES NAPLÓ - 23. <p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgChRkHQVHS2KV2tHaOM3GUn-me9GOtJnOl3DCfLkQvhBaaVgskn98TQXgI8e0esWZlNZ3DUiaDtnpi4l5LhtFy8-_X-gXWqWhB5mbd7IujkpUEZqv5kVrxTdTIHbxpufmrwzwJiurAesI8wKvJdJLV0ACA8aRaWVACbMmFStgg3hPGEGxXKI17ryQZJL8O/s1500/SlowHorsesSeason311282302-9c65a0d8d3764cb6b9c7a3dbe0646faa.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgChRkHQVHS2KV2tHaOM3GUn-me9GOtJnOl3DCfLkQvhBaaVgskn98TQXgI8e0esWZlNZ3DUiaDtnpi4l5LhtFy8-_X-gXWqWhB5mbd7IujkpUEZqv5kVrxTdTIHbxpufmrwzwJiurAesI8wKvJdJLV0ACA8aRaWVACbMmFStgg3hPGEGxXKI17ryQZJL8O/w414-h276/SlowHorsesSeason311282302-9c65a0d8d3764cb6b9c7a3dbe0646faa.jpg" width="414" /></a></div><b> <br />Utolsó befutók (Slow Horses)</b> – 3. évad (2023)<p></p><p></p><div style="text-align: justify;">"Elvis lőtte le JFK-t és Hitler építette a piramisokat" – a mai napom, de lehet, hogy az egész hetem legjobb aranyköpése. Ebből a szériából származik, miként az is, amikor Gary Oldman – az öreg, lompos Lamb ügynök szerepében – csak úgy jellemzi az ügyefogyott embereit, hogy "annyira vagytok hasznosak, mint az aranyerem".</div><div style="text-align: justify;">Hatalmas sorozat, írtam már a korábbi turnusokról is. Idén jön a 4. évad, bezengték, rövid részleteket is villantott belőle a forgalmazó. Nagyon várom. Ezzel aligha vagyok egyedül.</div><div style="text-align: justify;">Nem ismételném magamat, a tavalyi évadnak is rettenetesen élveztem minden percét. Pont az a jó benne, hogy ez a bolondos, de izgalmas filmsorozat még magát sem veszi komolyan műfajilag. Mintha Rejtő Jenő írná a klasszikus 007-es történeteket, csak a sármőr James Bond helyett Tuskó Hopkins és baráti társasága lett kivéve a naftalinból, a vacsorát a Nagy Levin főzi, a háttérben pedig Piszkos Fred londoni figurája kavarja a málnaszőrt...<br />Kémekről szólna a sztori, ám valójában az ügynökök itt ugyanolyan kisemberek, mint mi. Halandók, telve gyarló hibákkal. Az egyik alig tudja fizetni a lakásfelújítása kölcsönét, a másik meg egyéjszakás, link férfiaknál keresi a boldogságát, a harmadik zugivó és látens kábítószerfüggő, amaz meg simán szociopata, a szuperhős szerepét játssza, de csak a virtuális világban találja fel magát. Jól összehozták ezt a sorozatot a britek. Gag követi a gaget. Van a filmekben minden, akció, feszültség, fordulat is bőven, de a fekete, gyilkos humor teszi igazán megismételhetetlenné, szerethetővé. 10/10. Aki teheti, nézze meg!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIXEM0DKIEFVYzq3eMsx2vLfTUlQ1dHf3Vb0yWwNZ5LdOlh7ml8Z0qzGEJUsTwmQ5173BBXaRolRwupEAOmH6zyvYQg1v3OY6-huNmkZy9aJKmOjSpVvkenWrx03_lToZXtjf-5HIXRMGPcOrMyNjK6SENoFDlUjdnmRyP8z_aTxV2isZpONF5Jn5f9vEQ/s1080/a395aeb7b0514c5b8c4c971c8b2082a5b0e35420a3ee2c203875ba2c84e16203._RI_TTW_SX1080_FMjpg_.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="608" data-original-width="1080" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIXEM0DKIEFVYzq3eMsx2vLfTUlQ1dHf3Vb0yWwNZ5LdOlh7ml8Z0qzGEJUsTwmQ5173BBXaRolRwupEAOmH6zyvYQg1v3OY6-huNmkZy9aJKmOjSpVvkenWrx03_lToZXtjf-5HIXRMGPcOrMyNjK6SENoFDlUjdnmRyP8z_aTxV2isZpONF5Jn5f9vEQ/w429-h241/a395aeb7b0514c5b8c4c971c8b2082a5b0e35420a3ee2c203875ba2c84e16203._RI_TTW_SX1080_FMjpg_.jpg" width="429" /></a></div><p><b>4 x 4 </b>(2019)</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ebből a klausztrofób helyzetből az argentin filmesek kihozták a maximumot. Érdekes a sztori, nem szokványos. Aki hozzá van szokva, hogy látványában puritánabb egy alkotás, nincsen igénye a nagy akciókra és egyéb, kápráztató klisékre, annak minden bizonnyal tetszeni fog ez a kamaradarab, amit egy színpadra vitt adaptációban is simán el tudnék képzelni.</div><div style="text-align: justify;">Buenos Aires külvárosában, egy eldugott utcán vadonatúj luxuskocsi parkol. Az autó jelenléte bizarr, úgy elüt a lepukkant sikátortól, mintha rózsaszín tangabugyit lelnénk a hófödte Ferenc-József földön. Egy éppen arra járó piti bűnöző menten ki is szúrja a puccos járgányt, majd a gazdag zsákmány reményében föltöri, de a rosszcsont fiatalembert hamar utoléri a végzete: bár könnyedén bejutott az utastérbe, a kocsiból kijutni egyszerűen lehetetlenség. Mi több, egy nálánál is nagyobb gazember játékszerévé válik, aki a luxuscsapdába esett, lassú kivégzésre szánt áldozatát fokozatosan az őrületbe kergeti.</div><div style="text-align: justify;">Nem éreztem unalmasnak a történetvezetést, noha a film zömét elég kis helyen, pár négyzetméteren forgatták. Jó volt az operatőr. Néha, mikor leült volna a mese, jött valami újdonság, egy új jelenetben, és ismét ébren tartotta az izgalmakat. Mivel spoilerozni nem akarok, nem mondom el a végét, de nekem az volt a film csúcsa. Oda futott ki minden lelkiismereti és egyéb pszichés szál, az erős társadalomkritikával együtt. Luis Brandoni nyúlfarknyi szerepe volt az igazi katarzis, a monológja, amikor az élete értelméről vet számot. Kikerestem az öreg argentin színész nevét és meg is jegyeztem egy életre. Összességében megérte megnézni, 10/7.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglveXLervyVWYTeK6OGkvAmvUVgiS2ton2Lweyin4nXCgVPh0RRJsH1eRoOygwp3lM5OFHTe47zxNUM9aTTCWXjzXPrrn77IXEPcFrksXzYEuJgkgGrzgshnSuUWY4xcBiDxJzG-ibRuuIX_5kTbswjwJdPNdpxGKHRDlN9ZsP-vHcnLOnp8SzJXjOpKxl/s780/intro-1663704376.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="438" data-original-width="780" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglveXLervyVWYTeK6OGkvAmvUVgiS2ton2Lweyin4nXCgVPh0RRJsH1eRoOygwp3lM5OFHTe47zxNUM9aTTCWXjzXPrrn77IXEPcFrksXzYEuJgkgGrzgshnSuUWY4xcBiDxJzG-ibRuuIX_5kTbswjwJdPNdpxGKHRDlN9ZsP-vHcnLOnp8SzJXjOpKxl/w402-h226/intro-1663704376.jpg" width="402" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b style="text-align: left;">The Inferial Machine - Pokoli gépezet</b><span style="text-align: left;"> (2022)</span></div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Először azt hittem, régi klasszikus horror földolgozásról van szó. Stephen Kingnek van egy kisregénye (vagy csupán elbeszélése?) a Halálos árnyék, amit megfilmesítettek. Az alaphelyzet majdnem ugyanez, csak ott több a misztika és horrorba hajlik a történet.</div><div style="text-align: justify;">Ebben a kétórányi – amúgy portugál kivitelezésű – moziban inkább a drámai vonulat nyerőbb. Szépen ívelő, értő szívvel vezetett igazi fejlődéstörténet, nem vitás. Csavaros a mese, alaposan megforgatják, szándékosan félrevezetik a nézőt, hogy a csattanó még nagyobbat szóljon. </div><div style="text-align: justify;">Guy Pearce korunk egyik legjobb karakterszínésze. Rossz filmet még nem láttam tőle, legfeljebb gyengébb rendezést. Itt is szépen formálja az önmagát utáló, alkoholista ex írót, aki a régi dicsőségének – meg a múltjának – a rabja. A félrehúzódva, magányosan élő meghasonlott Bruce Cogburn emberi tragédiája nagyon is hétköznapi. Ezzel együtt engem csöppet sem zavart, hogy nem huhogtak minden bokor mögött a kísértetek, nem volt tengernyi vér, meg puskaropogás, és idegborzolásnak is megtette az a feszültségteremtő erő, ami lassan az elmezavar határára billentette ki a főhőst. Utóbbiról még annyit: esendőségében is egy szerethető alkat a főszereplő szétcsúszott karaktere. Igazi antihős. Persze, ha valakinek lézerpisztolyos hollywoodi megváltók, szuper képességű képregényfigurák a zsánerei, az ebben a filmben iszonyúan fog csalódni, lévén még a történet sem sétagalopp mód szimpla, szájbarágós. Inkább egy kis agymunkát igényel. Jó ez a lassúbb ritmusú, ügyesen építkező film, mondjon bárki bármit. 10/8</div><p></p><div><br /></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-1415943400204036382024-01-23T12:41:00.011+01:002024-01-23T17:38:13.394+01:00NAPLÓ - 172. <div style="text-align: right;"><i><span style="color: #990000;">D. </span></i></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc0JVI71FhclBxFgWlLjzWhJcZr5Ey2OqppYyfexblU6GFmE1rIc2b3LDyritdDQXMNvwmMu8zt_X3x_ilIr3lW3zw_5-060v5nZCvmZSKhXZyebpnJgcBvizxjwNjQ7NvzV4y0kioGaIuxzig4KvKwHsiYb-AgySOc4cwo9n10O9zNme65aYQja33-ufi/s3528/20210718_103115.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3528" data-original-width="2538" height="402" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc0JVI71FhclBxFgWlLjzWhJcZr5Ey2OqppYyfexblU6GFmE1rIc2b3LDyritdDQXMNvwmMu8zt_X3x_ilIr3lW3zw_5-060v5nZCvmZSKhXZyebpnJgcBvizxjwNjQ7NvzV4y0kioGaIuxzig4KvKwHsiYb-AgySOc4cwo9n10O9zNme65aYQja33-ufi/w289-h402/20210718_103115.jpg" width="289" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><b><span style="color: #990000;">Halászok</span></b> - festményem</span></td></tr></tbody></table><br /><p>Jó elhagyni a ködbe bugyolált fővárosi utcákat. <br />Jó újra látni a szürkeségből kibontakozó kerteket, az út menti ligeteket, ahogy a néma erdők szélén a tél darumadarai ék alakban repülnek a szülőföldem felé.<br />Az autópálya délnek iramodó sávja mellett villanypóznák táncolnak, fémesen fintorognak az égre, én meg utazom, mintha alvó gyermek lennék a saját álmomban, testtelen boldogságban és fájdalmak nélkül. <br />Hétfő van. <br />Ma visszamegyek a folyómhoz.<br />Meglúdbőrzök a látványtól, ahogy a januári nap fagyos aranyvirgácsa paskolja a szántásokat. <br />A vidék sutaságában is muzsikál. Az ismerős táj szívélyes, a derűjében nincsen semmi megjátszó szándék: úgy világít fehéren, sárgán, kéken és barnán, miként egy jól sikerült festmény komplementer színei tudnak egymásba olvadva összesimulni. Ezek a színek zenélnek. Hangjuk van. Őszinték, közlékenyek, és a személyes mondandójukat belülről hallom, vagy mögülem suttogják – csakis nekem. Nincs attól megrendítőbb vallomás, mikor a penge horizont éle a szerelemről szól, amikor egy dél felé elhajló nádszál nekünk bólogatja a szenvedély ritmusát, ha a fagyott kanális tükrén egy kedves arc sejlik fel a fényben. Együtt hallgatok az efféle üzenetekkel. A kódfejtéshez éteri csönd és nyugalom kell. </p><p>Így gyönyörködöm a tél kincseiben, amíg Szegedre nem érek. A Tisza-part régi, öregek által fotózott városa fokozatosan elhalványul az új generációk előtt. Még dacolok az elmúlással. Még olykor visszasóhajtom az itt töltött nyári délutánokat, az Ifjúsági Napok éjszakába fúló mámoros óráit, Dinnyés Jóska akkordjait, a sátoros vakációkat a kempingben, a híd alatti hálózsákos-csöves kirándulásokat, az első zöld címkés Dreher sört, és máig orromban érzem a Nem Egri Borozó áporodott pinceszagát, a Ring kocsma izzadt gőzét, meg a régi Hági kerthelységében fölszolgált galuskás marhapörkölt bódító illatát. </p><p>Átvágva a Körút forgatagán a fürdő sarkán időzök egy versnyit, odahajolva szürcsölök néhány kortyot az Anna-kút tőgy meleg termálvizéből. A kút kávája feletti kovácsoltvas pergola roskadozva tartja a fölfelé kúszó lila akácok egzotikus koronáját. Akár egy mesebeli őrző sárkány: a girbegörbe fák folyondáros törzsei kuszán, összecsomósodva, védelmezőn borulnak az ezerméternyiről feltörő forrásra. Fénylik a belvárosi világ. Csordányi autó tülköl tova, egy kucsmás nő tolja a kisbabáját, az aszfalton az árnyékom megrövidül, miközben én folyton folyvást keresem magam, lélegzek, élek, az értelmem csodás játékot játszik velem – eszmélek, a fiatalságomat idézve.<br />Az emlékeim romjai közül bámulom a kirakatokat. <br />Itt valaha könyvet vettem. Az antikváriusok már névről ismertek. Hordtam haza a könyveket, majdnem fél évszázada a dédelgetett jószágom minden Szegeden beszerzett kötet, amit elolvashattam, amiből tanulhattam, kicsit megismerhettem a megismerhetetlent, táguló ésszel figyelhettem a táguló világra. Akkoriban, a felocsúdásom időszakában kezdtem először hinni. Csodás évek voltak. Nyughatatlanul éltem, mezítláb lépkedtem a szabad földön, sokszor azon is háltam, és a gondolataim is csupaszok voltak, mert a Gondviselés nagylelkű volt hozzám, engedte, bolyongjak akaratom szerint, megtagadva és befogadva amihez csak a kedvem tellett. Nem csuktam magam kalodába, egy akolba se kényszerültem: eddig csak részlegesen, időnként gyanítottam, viszont az utóbbi években már tisztán látom, hogy ez mekkora ajándéka volt a sorsnak! </p><p>A folyóhoz érve megébred bennem a honvágy. Felismerem az ártéri fák deres ágainak rajzán az otthoni füzesek szikkadt gallyal rótt kézírását, a nyaki ütőeremen a Slajc tajtékos vize lobog, megint látom, szinte ütemre bontva tudom a tőkés récék szárnycsapását, és a megszokott mozdulattal intek az ég firmamentumára illesztett napkorongnak. Minden érthető. <br />Tűnődőn bámulok le a Bertalan-híd korlátjáról a hártyás szélű Tisza vizére, ahogy jeges örvényt vetve lejt keringőt tova, Bácska irányába, ahol az iszapos parton most is ott kushadnak a szurtos ladikok és Nepomuki Szent János szobra hallgató alázatra inti a vízen járókat, a folyóból élő embereket.<br />Állok a hídon, a korlátnak dőlve. Fúj a szél, simogat, kócol jótékonyan. Sirály leng a folyam fölött. Nézek a fákkal együtt a magasba.<br />Köszönök mindent Tamás! Ma van a születésnapod.<br />Ma lenne nyolcvanegy éves Cseh Tamás. </p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-50604356607521072372024-01-19T14:35:00.010+01:002024-01-19T14:43:29.705+01:00FILMES NAPLÓ - 22.<p><b>A falakon túl</b> – 1. évad (2016)<br /><br /><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj94h200eRtCVS7I8jRxvp_zjyHOwFMI9JYCo4TmpxDetF3qbyURUwCSBicU5wWw2ktMcXVv4QRldG3fA45WviU-KsvYuKHJlf-za1AAZIi6mG_9m45pAyKVUF5rjpeZuac8YxVFCcE0fn7Njn8BXsY7jCFgQAUplrjVmyIJZl21jjT5DLyv14JkEeTKJNy/s700/beyond-the-walls-2016-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj94h200eRtCVS7I8jRxvp_zjyHOwFMI9JYCo4TmpxDetF3qbyURUwCSBicU5wWw2ktMcXVv4QRldG3fA45WviU-KsvYuKHJlf-za1AAZIi6mG_9m45pAyKVUF5rjpeZuac8YxVFCcE0fn7Njn8BXsY7jCFgQAUplrjVmyIJZl21jjT5DLyv14JkEeTKJNy/w429-h241/beyond-the-walls-2016-1.jpg" width="429" /></a></div><br /><p>Vigyázat, szólok előre, ez amolyan művészfilm!<br /><span style="text-align: justify;">Azoknak mondom, akik nem vevők az ilyesmire. Egyébként egy nagyon szép, érzelmes dráma, sok misztikummal. Három epizódos francia mini sorozat, az örök és elrendeltetett kapcsolatról szól két ember között: a téren és időn átívelő szerelemről.<br /></span><span style="text-align: justify;">Napjaink Párizsában járunk. Lisa, az elmagányosodott nagyvárosi nő új helyre, egy kevésbé forgalmas utcába költözik. Szemben vele, az utca túloldalán egy jó régi lakóház áll, ami valami női ösztön révén mégiscsak felkelti a figyelmét. Egy nap Lisa szemtanúja lesz annak, hogy a szemközti, titokzatos épületből egy korábban elhalt idősebb férfi mumifikálódott holttestét hozzák ki. Ám a fordulat csak most következik: kiderül, hogy a túlsó szomszédban elhunyt rejtélyes öregember pont Lisát jelölte meg örököséül, így a nő azonnal be is költözhet az elhagyatott házba. Mivel az épület patinás és hatalmas, Lisa némi habozás után elfogadja a tényt, átcuccol a jótevője által rátestált ingatlanba, ahol viszont már az első házban töltött éjszakán furcsa hangokat hall, ezért kereső útra indul. Felfedezi, hogy a falak üregesek, járatok húzódnak a falak mögött és között – egy egész labirintust rejlik az örökségében. Nem is kell sokat várni, ez a sötét útvesztő egykettőre elveszejti magában Lisát, aki bolyongásában rálel valódi énjére. <br /></span><span style="text-align: justify;">Hihetetlenül jól fényképezett széria, s bár viszonylag kevés a helyszín, mondhatni az egysíkú történethez illenek a képsorok, mégsem érezni unalmat, mert a látvány magával ragadó. Bevallom, a közepe tájékán megfordult a fejemben, hogy feladom. Aztán mégis végignéztem és nem bántam meg. Őszintén: a végét meg is sirattam. Szép. Nem a mostani idők szava szerinti misztikus sci-fi, attól lassúbb menetű, filozofikusabb, kevésbé hajt a szorongásra, inkább a belső dolgok irányába nyit egy ajtót. Nekem tetszett: 8/10.</span></p><p></p><p><b>Távol a világtól</b> (2023)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrH_-Fj8i57eN3if5lwW339rKS3lHxV-Vr6sRB5kZpZwOAjBwR_K4HO0_lo9sD55ejLcUaADpqMCacbY1hyLoi41_4EQeLiPQgLMMrDwxiUAZlTlxM9xD1jyvzDRhgZRN0D2Nuafyl20_preElKtbUrvhYG-0r6CbaJQxXDczdkQF04QXs2amWLx3i6f1N/s500/MV5BZjNjZjYzZWUtYTI0ZC00NjBlLTgyODItY2UxM2E2NmFiNzRhXkEyXkFqcGdeQWpnYW1i._V1_QL75_UX500_CR0,0,500,281_.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="281" data-original-width="500" height="243" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrH_-Fj8i57eN3if5lwW339rKS3lHxV-Vr6sRB5kZpZwOAjBwR_K4HO0_lo9sD55ejLcUaADpqMCacbY1hyLoi41_4EQeLiPQgLMMrDwxiUAZlTlxM9xD1jyvzDRhgZRN0D2Nuafyl20_preElKtbUrvhYG-0r6CbaJQxXDczdkQF04QXs2amWLx3i6f1N/w432-h243/MV5BZjNjZjYzZWUtYTI0ZC00NjBlLTgyODItY2UxM2E2NmFiNzRhXkEyXkFqcGdeQWpnYW1i._V1_QL75_UX500_CR0,0,500,281_.jpg" width="432" /></a></div><br /><p></p><div style="text-align: justify;">Mostanában annyit csalódtam az újonnan készült egész estés filmeken, hogy ezt is csak erős fenntartásokkal kezdtem nézni. Kellemes meglepetés ért! Nagyon jó film! Mindenképpen érdemes rá szánni két órát. Ha valaki szereti a disztópiába hajló, enyhén filozofikus mozit, annak kötelező, vagy legalább erősen ajánlott.</div><div style="text-align: justify;">Adott egy átlagostól is boldogabb amerikai, nagyvárosi család, akik az édesanya jóvoltából pár napra kiszakadhatnak a városi forgatagból, a mindennapi mókuskerékből. Az agilis családanya egy nem túl messzi, erdős helyen álló bérelhető luxusházba tereli az övéit. Van medence, madárcsicsergés és eleinte úgy tűnik, hogy a pazar dizájnú ház minden kényelme a család ígéretes kikapcsolódását szavatolja. Ám csakhamar megjelenik két idegen, apa és lánya, akik bebocsáttatást kérnek az épületbe, lévén igazolni tudják, az övék a ház, tulajdonosokként bérbe szokták adni, de most visszakéredzkednének, mert valami megmagyarázhatatlan, baljós dolog zajlik a nagyvilágban. </div><div style="text-align: justify;">A cselekmény szépen építkezik. Jelenetről-jelenetre fokozódik a nyomás, a feszültség. A szereplőkkel együtt a néző is fogja a fejét, mert válaszokat nem kapni. Dicséretes, hogy nem didaktikus a film. Nem rág szájba, ahogy az amerikai alkotásoknál egyébként megszokott. Mindenki a saját esze szerint találgat, vajon mi a baljós üzenetek valós értelme, hol a hiba, mitől az összeomlás és legfőképpen: van-e kiút a túléléshez? Kész szerencse, hogy nem látunk a filmben óriási tömegeket kétségbeesni. Azt már láttuk kisezerszer. Megrepedő aszfalt, lángralobbanó belvárosok, káosz a köbön... Itt – hála Istennek! – nincs látványos apokalipszis, és így is vérfagyasztó a mozi. Pont elég, hogy ekkor-akkor felvillan valami brutális szcéna révén a végzet ördögi, iszonyatos pofája. Ennek köszönhetően a kevés szereplőn múlik a történet ereje. Hálás is érte az összes nagynevű színész: rájuk hárult a sztoriban rejlő üzenet megfogalmazása – élnek is a kibontakozás lehetőségével. Gyors a recept. A világvége hangulat családi körben tálalva. Julia Roberts, Ethan Hawke, Kevin Bacon és Mahershala Ali a hátukon viszik magasba a The End táblát lengető alkotás mellbevágó közlendőjét. Utóbbi színészt a True Detectives harmadik epizódja óta jegyzem, figyelem miket csinál és amit látok, az eddig tetszik. Ahogy ez az elszabaduló poklot illusztráló jó kis thriller is. 10/10</div><p></p><p><b>A halál angyala (Sadz)</b> – 1. évad (2020)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN0Fg85D5nbVrk0lRcx4Ew7zdhpzl7pizCQ06ZCzpeHnBPyZnTOFb0wM2TSq0BL3CtuAcSYzrMhzVMbVouAOnC4bUpHnsbBcGzFD5o0i76zBKjhhyphenhyphenWth4eGzwOhbRkm6inoNJTWXV6yah8DwaKm2gdzFQ6weiwxrjLz__FMqM2l7VXlKUEE1SQ2m_iAAIb/s318/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="159" data-original-width="318" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN0Fg85D5nbVrk0lRcx4Ew7zdhpzl7pizCQ06ZCzpeHnBPyZnTOFb0wM2TSq0BL3CtuAcSYzrMhzVMbVouAOnC4bUpHnsbBcGzFD5o0i76zBKjhhyphenhyphenWth4eGzwOhbRkm6inoNJTWXV6yah8DwaKm2gdzFQ6weiwxrjLz__FMqM2l7VXlKUEE1SQ2m_iAAIb/w425-h213/images.jpg" width="425" /></a></div><br /><p></p><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Már vagy négy-öt lengyel bűnügyi sorozatot láttam. A Wataha (Falka) mellett ez a széria tetszett legjobban, de ha visszagondolok, a többi sem volt rossz, sőt kifejezetten izgalmas, tartalmas és érdekes tévéfilmes láncolatokként emlékszem rájuk. Ilyenkor és azóta is mindig azon töprengek, vajon mi – magyarok – miért nem tudunk egy rendes, ízig-vérig magyar bűnügyi sorozatot képernyőre vinni? Esetleg többet is. Nekünk is vannak egzotikus tájaink, van nagyvárosi forgatag, káprázatosabbnál káprázatosabb helyszínek, akadnak színes karaktereink, jó színészeink és állítólag a filmgyártáshoz is értenek a magyar szakemberek, elvégre az amerikai álomgyár alapjait magyar filmesek rakták le a hőskorban, és azóta is generációkon átívelő zseniális operatőröket, rendezőket, vágókat adunk a nagyvilágnak. És mégsem sikerül jó magyar sorozatokra lelni. Ne mondja nekem senki, hogy pusztán pénzkérdésről van szó. Ez a lengyel széria sem csilliónyi összegekből készült, ennek dacára üt, letaglóz, fotelhoz köt, meg nevelve szórakoztat is.</span></div><span style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;">Persze, akadnak hibái. Ha ilyen ostobák a lengyel zsaruk, kész paradicsom lehet Lengyelországban bűnözőként rosszalkodni. Szóval akadnak gyermeteg botlások a történetmesélésben. Ám ha mindig a logika vasszigora szerint történne meg, aminek meg kell történnie, nem hét epizódot, hanem kettőt se lehetett volna leforgatni a bűnügyi meséből, úgyhogy megbocsátható filmes vétek a sztori olykori túlpörgetése. Ezzel együtt akad ebben a szériában tömény közép-európai múltidézésen túl családi dráma és nagyon is korhű erőszakos tartalom is. Jó ez így. 8/10</div></span><p></p><p></p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-34623000598575724742024-01-19T10:07:00.004+01:002024-01-19T10:16:13.531+01:00Pósa Károly: DAMJANICH ÉS D.<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmTVioaXSn0pYXHGEjbJBoIeAM_vcCMCu2vvFMGGpqjD1wodSBudihLboAVdC9VIilaEBrJKawR51Vhl9QQqVmGz0bEV1pJKVsOnZb4JHgOYDkLkJ2RNS1mPW-_R7oVpuWM11L4dD2us0IPSp3c47CGE2gEdT0meZcg9lCI_O3SuBv_VFCNPAD4Ax2kV9Q/s3508/rajz.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3508" data-original-width="2480" height="387" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmTVioaXSn0pYXHGEjbJBoIeAM_vcCMCu2vvFMGGpqjD1wodSBudihLboAVdC9VIilaEBrJKawR51Vhl9QQqVmGz0bEV1pJKVsOnZb4JHgOYDkLkJ2RNS1mPW-_R7oVpuWM11L4dD2us0IPSp3c47CGE2gEdT0meZcg9lCI_O3SuBv_VFCNPAD4Ax2kV9Q/w273-h387/rajz.jpg" width="273" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><b>Gargantua </b>- rajzom</span></td></tr></tbody></table><br /><p><br /></p><p>Tajtékfaragó akarat virágzik a januári égen,<br />az öröm időszerűsége semmit sem indokol, <br />mintha a szád illatát érezném a fogkefémen,<br />közben Lisieaux-i Szent Teréz néz be az ablakon.</p><p>A város könnyen adja magát, akár a léha szerető.<br />Szédülök, homlokom ereszcsatornákon hűtöm.<br />Ahogy a Liget platán koronái kócolják a kék levegőt,<br />a múlt tovafolyik, a sok-sok tegnapot száműzöm.</p><p>Jól tudom, fagypont alatt a meztelen test fázik,<br />és minden buszmegálló rideg egy hely, huzatos.<br />De az is bizonyos, hogy a tiszta lélek át- átlátszik,<br />ma időben elértem a kikiricssárga négyes-hatost.</p><p>Ám a hangodra a fénylő éjjel még feleszméltem,<br />visszaröppent hozzám a szegény, kedves álmom:<br />A jó Damjanich épp az utcájában sétált szelíden.<br />Békével ment, fölötte angyal szállt, aranyszárnyon.</p><div><i><br /><span style="font-size: xx-small;">Budapest, 2024.01.19.</span></i></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-87906319288278925122024-01-10T15:11:00.003+01:002024-01-10T17:12:05.682+01:00FILMES NAPLÓ - 21.<p> </p><b>Der Pass</b> – A hágó – (2019) – 1. évad<br /> <br /><div style="text-align: justify;">Groteszk pózba helyezett meztelen férfi hulláját találják meg a bajor Alpok és Ausztria földrajzi határán. Eldönthetetlen, melyik állam rendőrségének a hatásköre lenne a gyilkosságot kinyomozni, ezért vegyes detektívpáros ered a sorozatgyilkos nyomába, egy ambiciózus német felügyelőnő és a mackós mozgású, lelkileg zilált salzburgi kollégája.</div><div style="text-align: justify;">Az első évadot végignéztem. Aztán a másodikat is végigizgultam, ami minden tekintetben azonos színvonalú a kezdeti szériával. Összességében azt kell mondjam, ez az osztrák-német produkció simán odafér a klasszikussá minősült svéd ikertestvére, A híd mellé.</div>Annyira kellemes csalódás volt ez az Alpokban játszódó krimi-thriller, hogy arra szavak nincsenek. <br /><div style="text-align: justify;">Egy dolog, hogy A hídban már bevált zord, egzotikus tájjal ötvözik a történet vérfagyasztó és mégis drámai hangulatát, de miként A hídban, itt is a két főszereplő játéka viszi a prímet. A kettejük között vibráló feszültség adja a történet igazi mélységét. Külön figyelemreméltó, hogy a néző szeme láttára miként megy végbe egy hihetetlen lelki folyamat: a szétcsúszott osztrák nyomozó lassú eszmélése, ahogy önmagára és életcélra talál – ez kéremszépen igazi fejlődéstörténet, mesterien koreografálva.</div><div style="text-align: justify;">Egy rakás fordulat van az epizódokban. Időnként még a mellékszereplők révén is gellert kap a sztori, csak kapkodtam a fejemet. Arany keze lehet a forgatókönyvírónak, nem különben az operatőrnek és csillagos ötös a rendezés, pedig sajnos a német produkciókban mostanában sűrűn-sűrűn túltolják a "jóeNberkedő" szekeret, de ebben sorozatban nyoma sincs a szinte már kötelező germán elhülyülés szimptómáinak: teringettét, milyen jó ezt leírni!</div><div style="text-align: justify;">Végszóként melegen ajánlom mindenkinek, aki a hasonló műfajú sorozatokat kedveli.</div><div style="text-align: justify;">Nálam 10/10.</div><p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXW2_oFo_mr7udL9qsVlF_Ot7XFUuAPgnjz7Y8krZsw2sX63ZCCahBxRf2HhaHspqPmTMO7Ef9atZcmZvJwvsOf8t7AAjBAhKE7_IQVl5tDrmalhH66zEQXPy9iGAZb6_GkBLirsOXpk3aIoUUQnWNjjknOG7meFJqUCKm5qf5oz4QJGqbBwTFMJIHdVWe/s1280/der-pass-sendungsteaser-100~1280x720.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXW2_oFo_mr7udL9qsVlF_Ot7XFUuAPgnjz7Y8krZsw2sX63ZCCahBxRf2HhaHspqPmTMO7Ef9atZcmZvJwvsOf8t7AAjBAhKE7_IQVl5tDrmalhH66zEQXPy9iGAZb6_GkBLirsOXpk3aIoUUQnWNjjknOG7meFJqUCKm5qf5oz4QJGqbBwTFMJIHdVWe/s320/der-pass-sendungsteaser-100~1280x720.jpg" width="320" /></a></div><br /><b>Elkövetők</b> – 1. évad (2023)<br /> <br /> Ától cettig megnéztem. <br /><div style="text-align: justify;">Tanulságképpen. Büntettem magamat, amiért ilyen hülye vagyok, hogy beszopok minden ígéretesnek hazudozott amerikai bűnügyi gagyit.</div><div style="text-align: justify;">Ez nem is egy krimi, hanem egy propaganda sorozat. A manapság divatos voke elmebaj összes ismérvét hozza kötelezően, klinikai eset gyanánt. Egy-egy szcénánál hangosan röhögtem, szekunder szégyenként, kínomban: ilyen marhaságokat nem lehet képernyőre rögzíteni. És mégis.</div><div style="text-align: justify;">Csak az nézze meg, aki abszolút elfogadó például az LMBTQ habveréssel kapcsolatban. Sokáig én is az voltam, nem figyeltem arra, hogy időről időre valami új maszlag jelenik meg a filmeken. Nyeltem egyet, mikor rendre, parancsolatszerűen az azonos neműek pompás kapcsolatait reklámozták, de úgy voltam vele, haladjunk, rendben. Ám mára olyan elvtelen pimaszsággal és akkora erővel tolják a szivárványos biciklit, hogy a hozzám hasonló türelmes, jóízlésű embereket is megutáltatják az életellenes ideológiájukkal.</div><div style="text-align: justify;">A fim története papírmasé sablon: már az első epizód végén sejteni lehet a véget, annyira didaktikus az amerikai rendező. Akár egy Jókai Mór regényben, itt is a jó az ordításig jó, a rossz pedig olyannyira rossz, hogy esélye sincs visszagurítani a focizó kisgyerekek közé a labdát.</div>A szereplőkről sem hozsannáznék.<br /><div style="text-align: justify;">Egytől-egyig "zs" kategóriások, a bérgyilkost leszámítva, akit mintha már láttam volna komolyabb mozikban mellékszereplőként. A főhős játéka abban merül ki, hogy bár többszörös gyilkos és soha nem volt tisztességes munkája, rendre egy földre szállt angyal béketűrésével támolyog vérfürdőről vérfürdőre, és néz a borjú szemével, szomorúan. Nyilván nem lehet rossz ember, amúgy, hisz homoszexuális, egy – a hóna aljáig érő – szintén néger kétcsaládos apuka a "vőlegénye".</div><div style="text-align: justify;">Itt meg is bicsaklott a történet, elhűlve láttam, nem fehér és szőke fickó a babája, mert 100-ból 99 esetben ezt nyomják. Aggódom, nem lesz ebből baja a filmet jegyző stábnak? Az kipipálva, hogy a legisleg-rémségesebb figura kötelezően konzervatív, klubba járó fehér szörnyeteg, csakhogy a homlokára nem írták: Elon Musk. (Gondolom, nem volt merszük az elektromos autógyártás mellett további allúziókkal utalgatni a milliárdos démonra, mert esetleg hullasápadtra perelte volna a filmproducereket.) További rejtély, hogy mikor egy elit rablóbandát válogatnak össze az amerikaiak, akkor miért van az, hogy a film eseménye patikamérlegen követi az arányos bőrszín és nemi identitás kiskátéját, olyan egyenlően porciózva a szerepeket, hogy egyik kontinens népessége, vagy a nemi- és egyéb felekezet híve se érezze magát kisemmizve. Ezért itt is van állandóan arabul beszélő, Mikulást is megszégyenítően jóságos vén kasszafúró unokástól, továbbá a homoszexuális néger mellé még egy vajlingyni valagú – de amúgy aranyosra fazonírozott – feka szélhámos nő, meg acélszőke, de persze pszichopata skandináv bérgyilkos, anorexiás nő, aki telefonfülkényi őrző-védő hústornyokat hajigál csuklóból, meg még a jóég tudja miféle nációk, ahogy azt Amerikában Mórickáék elképzelik. Keresgélem a megfelelő jelzőt, a kifejezést: döbbenet. Talán ez sem fedi ennek a fércműnek a minősítését. <br />10/1.</div>És még jóeNber voltam.<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivlNPju5HMGePWE6x6aOzUWG1iUOITgAWmME91EQ-WSc09Woqe4IraosI-B7MftroWbLwX6PXfULF2Z-IY9s0w8XQaL2RAa3NXNAXw37Uxws9ZbcezF_8N785xeokSAU1Tx5Ie229olJkBVMxYFtO7C4Xa1Tv6Guv6dpAgxEs2LtVY2211EM8VDxRgDZbv/s400/elkovetok-1-evad.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="210" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivlNPju5HMGePWE6x6aOzUWG1iUOITgAWmME91EQ-WSc09Woqe4IraosI-B7MftroWbLwX6PXfULF2Z-IY9s0w8XQaL2RAa3NXNAXw37Uxws9ZbcezF_8N785xeokSAU1Tx5Ie229olJkBVMxYFtO7C4Xa1Tv6Guv6dpAgxEs2LtVY2211EM8VDxRgDZbv/s320/elkovetok-1-evad.jpg" width="168" /></a></div><br /><p></p>
<b>The Fear</b> (Félelem) – 1. évad (2012)<br /> <br /><div style="text-align: justify;">Nincs rá jobb szó: Peter Mullan egy zseni. Színészként nehéz párját találni, amikor rosszfiút játszik. Ahogy ebben a szériában a kiöregedő, értelmét elveszíteni kezdő beteget, azaz egy hajdanvolt rettegett maffiózót játssza – egyenesen parádés. Pedig nem csinál mást, csak olykor zavarodottan hunyorog és megremeg a szája széle: mi meg – nézők – a kezdődő alzheimeres ember vergődését látva már nem egy kemény krimit látunk, hanem csak egy szánni való, az összeomlás szélén tántorgó földi halandót, aki megpróbál a sorsán és a betegségén úrrá lenni, minden idegszálával a családot meg az érdekeltségeit védeni...</div>Fekete dráma. <br /><div style="text-align: justify;">Amúgy piszok jó angol bűnügyi történet (is) lehetne, az a szál sem gyenge, ám összességében mégiscsak egy ember énjének, az önképének a tragikus elvesztése áll a sztori centrumában, nem a koszovói albán kábítószeres gengszterekkel vívott háború. Négyrészes rövid brit sorozat. Megéri megnézni. 9/10</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7j31_4Q-lHtQuIPzpTEzVloDpcCz9BRAiwDB1_yrgnJZG63e8jc23FnLI6UIiXX1PVHMV7bVD0cOQKvqXHP5LhxNkAm5JpEomtNv3SOB2HJmdv6Swyi3FS14JT24o3HH25mjWXp8d2kVDlZvhMbhHbdPVR0O6tc88WRNt32e4HEq45l-i9we1yPA-rxa2/s398/the-fear-1-evad.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="398" data-original-width="280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7j31_4Q-lHtQuIPzpTEzVloDpcCz9BRAiwDB1_yrgnJZG63e8jc23FnLI6UIiXX1PVHMV7bVD0cOQKvqXHP5LhxNkAm5JpEomtNv3SOB2HJmdv6Swyi3FS14JT24o3HH25mjWXp8d2kVDlZvhMbhHbdPVR0O6tc88WRNt32e4HEq45l-i9we1yPA-rxa2/s320/the-fear-1-evad.jpg" width="225" /></a></div><br /><p></p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-25281723542538059172023-11-17T15:44:00.002+01:002023-11-17T15:44:11.183+01:00FILMES NAPLÓ - 20.<p><b>Gyilkosság a világ végén</b> – 1. évad (2023)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0jR1M5E7v_RFqG7xBU5uJUB1eyUUWz-7rn5zrYrGQ1ck_cxYxAeg6i9gnZPzYe2C0Ss30v1WeE6IW4Lx4BprpkGRNaASZRM0Uiifv_i5pr68l3-l9nWCzY8qCE3u0Xz_J2rYNmJy7AmNd_rhUiZZbNbtfcoC9yMCddD-1heGgF3ya705nfX-dQn_RPplp/s1200/scale.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="1200" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0jR1M5E7v_RFqG7xBU5uJUB1eyUUWz-7rn5zrYrGQ1ck_cxYxAeg6i9gnZPzYe2C0Ss30v1WeE6IW4Lx4BprpkGRNaASZRM0Uiifv_i5pr68l3-l9nWCzY8qCE3u0Xz_J2rYNmJy7AmNd_rhUiZZbNbtfcoC9yMCddD-1heGgF3ya705nfX-dQn_RPplp/w382-h215/scale.jpeg" width="382" /></a></div><p style="text-align: justify;">Tegnap estefelé előbb vezettünk, aztán egyenlítettek a bolgárok, majd átvették a vezetést. Tíz perccel a meccs vége előtt szépen felhagytam a szurkolással. Eddig nem volt baj a vérnyomásommal, minek forszírozzam? Helyette egy új, online szériát szúrtam ki, levezetésképpen. A mindent eldöntő mérkőzés mindent eldöntő – egyenlítő – (ön)gólja így filmnézés közben ért. Halleluja. <br />Még csak az első két epizódot láttam. <br />Nem sűrűn esik meg, hogy egy komplett széria vége előtt már kiforrott véleményt írok. <br />Többnyire akkor van így, ha valami tetszik. Értelemszerűen most is ez történt: ímmel-ámmal, a fentebbi okok miatt, jobb híján fogtam neki a sorozatnak. Ám nem kellett fél óra az első részből, már láttam, éreztem – ez nem egy szokványos történet, itt szó sincs a már bevált filmes furfangok erőltetéséről. Elsősorban az igényes képi világ ragadott meg. <br />Nagyon jó az operatőri munka! Az epizódokban szinte tapintható a fényekkel való játék: a különféle helyszínek, a térben és időben is különálló részek más-más effektusokat kapnak. Így a több idősíkon futó történet már a legelső snitteknél sem válik zavarossá. Nem szájbarágósan, mégis azonnal érthető minden. A képi megjelenítés valamelyest él ugyan a modern technika eszközeivel, de viszonylag kevés a CG elem. <br />Életszagú a történet, és itt el is időznék egy kicsit: elsőre tényleg azt gondoltam, hogy egy szokványos tini-detektíves valamit kell majd végig bosszankodnom. Aztán csak ámultam, milyen szépen átvezetik a hagyományos krimi szálat a már csaknem sci-fibe hajló körülményekbe, ahol érdemben el is indul az izgalmasnak ígérkező sztori. Egy titokzatos multimilliárdos sokszínű társaságot hív meg egy világtól eldugott, külön a találkozó céljára megépített hiper-modern izlandi szállodába. Kopogó mínuszok, sarki fény, hóvihar, gleccserek és gejzírek: lélegzetelállítóan zord a környezet. Belül, a kedélyes meleg szalonban pedig egymást nézik a vendégek. Egytől-egyig valamilyen tudományágnak a legkiválóbbjai. Különös emberekkel különös helyszínen különös esemény történik: már az első éjszakán egyiküket holtan találják. A házigazda szerint túladagolás történt, de az áldozat ex barátnője gyilkosságra gyanakszik. Eddig, és nem tovább láttam. <br />Nem spoilerezni akarok, nem is tudok, lévén magam sem ismerem a fejleményeket, viszont van egy sanda gyanúm, hogy a <i>Tíz kicsi néger </i>2023-as, kissé átfazonírozott verzióját fogom látni. Annál is inkább ezt súgja az ösztönöm, mert a milliárdost alakító Clive Owent mostanában inkább csak negatív karakterek alakítójaként láttam. Ahogy öregszik, egyre többször osztják rá a rosszcsont szerepét. Lehet, nincs igazam. Ettől függetlenül a többiek is jók. A főhős kis nő különösen szépen vedlik vissza húsz éveket, és ugrik előre megint húszat. Ha így marad a sorozat, garantált az izgalmakkal együtt a jó szórakozás. Eddig: 10/10.</p><p><b>The Baker</b> (2023)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC7y2tTTC3cyg4Gt27eQmf0OGgQL4vq2pBm7GP8z30Gc9dPczKs67epeEZJiJ5OYYgyUSjrO6hPYsnKLw8zm0MdddU7AHxXjJVErputwvP3SB44CNzlv4fI7otNzvyJ9SEKXcbzdThUjMiScpL9UgMPWZvQhKwegTG0-d2lXFH8opjVp-EwkaGOWja5pvL/s800/TheBaker_1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="259" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC7y2tTTC3cyg4Gt27eQmf0OGgQL4vq2pBm7GP8z30Gc9dPczKs67epeEZJiJ5OYYgyUSjrO6hPYsnKLw8zm0MdddU7AHxXjJVErputwvP3SB44CNzlv4fI7otNzvyJ9SEKXcbzdThUjMiScpL9UgMPWZvQhKwegTG0-d2lXFH8opjVp-EwkaGOWja5pvL/w414-h259/TheBaker_1.jpeg" width="414" /></a></div><p style="text-align: justify;">Harvey Keitel és Ron Perlman miatt néztem meg: körülbelül ennyit is ér az egész film. A nyugdíjas <i>John Wick</i>, és a Denzel Washington féle <i>Védelmező</i> újabb, öregen elhülyülő, gyilkológépes története. Ezúttal egy megkukult unoka kíséri a bosszúszomjas nagytatát. A pék meg már csak olyan, hogy előtte bérgyilkolt egy életen át, és a pénzért kivégzettek után nyitott egy menő albán pékséget, hol mind a tíz ujjával finom, sós süteményeket dagaszthatott hajnaltájt. A rosszarcú bitangok ezt nem értékelték. Azok folyton csak csinálják a fesztivált: belerandítanak a jámbornak hitt pékmester szakmájába. Nem hagyják neki mondogatni, hogy mit sütsz, kis szűcs. Így estt meg, hogy szar kerül a kenyértésztába, azaz valami szuper új drog a kétkilós vekni belsejébe, és onnét kezdve a hetven fölötti elaggott Perlman bácsi nyakát szegi, vagy vérét ontja egy kisebb évfolyam-találkozóra elégséges maffiózónak. Ezerszer látott pofonok és bunyós trükkök révén kell rádöbbenjünk, jobb ha fizetünk a pékség kaszájánál. Máskülönben könnyen megeshet, hogy egy ceruzával a nyakszirtünkben végezzük mi is. 10/3</p><p><b>Hunt Her, kill Her</b> (2023)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie3winIGhXRWO8eswb5F0NZmRfD4gLOvervS-ptM1IeJlgPt5vNWQf1Ol-Qy_VdjLXMIf13FK23hQlkT0wkpcFXOZA-m-brTk3JPbFSz5TT1Ufp-ZOQ6NOviCkSTcVdvxDr2I5K3ycl-8ZDCRpeXEMZ05axD65Q08z5RWwRgVOcdm-p_4onKvco9abK8l_/s1920/backdrop-1920.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="231" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie3winIGhXRWO8eswb5F0NZmRfD4gLOvervS-ptM1IeJlgPt5vNWQf1Ol-Qy_VdjLXMIf13FK23hQlkT0wkpcFXOZA-m-brTk3JPbFSz5TT1Ufp-ZOQ6NOviCkSTcVdvxDr2I5K3ycl-8ZDCRpeXEMZ05axD65Q08z5RWwRgVOcdm-p_4onKvco9abK8l_/w410-h231/backdrop-1920.jpg" width="410" /></a></div><p style="text-align: justify;">Én azt a címet adtam volna: Bruce Vilma drágám, adja az életét. <br />Csak most a Nakatomi torony- és irodaház helyett egy fűrészáru-gyár mérsékelten elegáns raktárában, fölpolcolt faládák között folyik a macska-egér harc. Amolyan szegény embernek készített <i>Az utolsó cserkész</i> lebutított verzióját tetszenek majd látni – némi módosítással. A főhős ezúttal nem kopasz, enervált zsaru, hanem egy éjjeli műszakos – egyébként vélhetően latina – takarítónő, aki eléggé sajnálatos módon egyedül nevelgeti momentán a dajkára bízott, otthon alvó kislányát. <br />A mérsékeltre fazonírozott izgalmak rögtön a film első huszonöt perce után bebocsátást kérnek. A tisztítás-technológiai szakmunkakörben, humán erőforrásként alkalmazott kreol hölgy a gyakornoki munkaidejének legelső éjjelén féltucatnyi csúnya maszkos, tehát nyilvánvalóan rossz ember tör be a gyárba. Először azt hittem, bizonyára a zsákmányként értékes fűrészporra fáj a foguk. <br />Mit kellett megérnem? Ahelyett, hogy két kézzel tömnék a zsebeikbe a százas szögeket, vinnék a használt cirkula lapokat, vagy a kincset érő sárgaréz cuccot, rögvest a betörés után, botor módon ennek a kezdő takarítónőnek a vegzálásába fognak: le akarják vadászni.<br />Persze, a talpraesett gyakornok nem hagyja annyiban a dolgot. Bujkál, körömcseppig ragaszkodik a takarítónői állásához, ami egyben az élete. Némi szerencse, pontosabban az amerikai filmes logika történetfűzése után senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy vajon a reggeli műszakba érkező melósok kit találnak majd talpon maradva az éjszakai fogócska után. Nem akarom tovább csigázni a nagyérdeműt, pontozok: 10/2</p><div><br /></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-62232923701875970712023-11-15T21:37:00.000+01:002023-11-15T21:37:33.996+01:00Vendégszerző: JOÓ ISTVÁN író-publicista<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga09BBbYGUGh31I-M_2RnnJkRlGAHoajgcW-PrIc1P0pM4vy60Eln6u8HrxFLEwxuyjZdgV3akEjMMU8-j_R0Zm4ZhmAzh5gEW7J4Pe-BKNKw8ecPAFrsCX5ieU3jRHS4Ffco07BL8tWFiBtQGT2LQ_eDzB9UWBixijrvJIE4EDrWPEmwn6Hs57xRSm2Qk/s3000/Jo%C3%B3%20Istv%C3%A1n%20k%C3%A9p.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="2248" height="411" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga09BBbYGUGh31I-M_2RnnJkRlGAHoajgcW-PrIc1P0pM4vy60Eln6u8HrxFLEwxuyjZdgV3akEjMMU8-j_R0Zm4ZhmAzh5gEW7J4Pe-BKNKw8ecPAFrsCX5ieU3jRHS4Ffco07BL8tWFiBtQGT2LQ_eDzB9UWBixijrvJIE4EDrWPEmwn6Hs57xRSm2Qk/w308-h411/Jo%C3%B3%20Istv%C3%A1n%20k%C3%A9p.jpg" width="308" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Van egy angyali fiú, Pósa Károly, akinek valaha a – szerénységéből blogbejegyzéseknek mondott – költői kisprózáit kezdtem élvezettel olvasgatni, ha már elém ugrottak a fészbukon. (Ha több időm volna, szoros követéssel tenném.) Egy számomra testvéri lélek szikrázó tollmegszaladásai ezek (naplótöprengések, puszta vallomásmonológban megírt egyhősű riportok, tárcanovellák, karcolatok stb., lásd: "Bácskai diárium - Pósa Károly blogja").</div><div style="text-align: justify;">Aztán azt is meg kellett látnom, teljesen elkészült képzőművész, eredeti világú grafikus, festő is, valamint remek karikaturista. Hamar fb-ismerősöm lett tehát. De aztán kiderült, hogy éppen ő is a konzervatív médiában kujtorog, nem mellékesen délvidéki – magyarkanizsai – gyerekként árválkodik Budapesten. Abban a belpesti utcában él, ahol én első hat életévemet töltöttem. Futó üzeneteket váltottunk. Párszor ha össze is futottam vele, no nem a Damjanich utcában, hanem amikor a Mediaworks irodaházában egy szinten volt a Magyar Nemzet és a Mandiner szerkesztősége s a folyosói konyha közös volt. Más-más okból, de egyikünk se dolgozik már ott.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Pár napja jött tőle egy kedves messenger üzenet: "Reggeli ujjgyakorlat" – írta. Mellékelve az egyszerű, mégis rafinált karikatúrám. S most itt, nyilvánosan ámulom el magam, hogy ilyen lényeglátó szeme van, nézzétek meg, nemcsak a szökőkútszerűen növő, kezelhetetlen hajamat, hanem a gyermeki lelkemet is látja, és szelíden ki is figurázza. Csendes, szeretetteljes komikum az egész.</p><p style="text-align: justify;">Az ember elgondolkodik, hogy talán látott egy fotót rólam, esetleg felidézte pár, kávéautomata melletti pillanatra élőben is látott arcomat, és azokból – akár a lélekre, karakterre tett utalás mellett – pár vonással, felismerhetően, de más minőséget létrehozva a papíron újraépíti... Úgy ráadásul, hogy még belevisz szelíden a varázsvonalaiba egy igazi leleményt azzal, hogy egyik kezem (a bal) ügyében az újságírói kenyérkeresetemhez használt laptop, a másikban jókora lúdtoll... Ebből levonható, hogy szerinte ezt (az egyébként senki) emberkét (Joó Istvánt) mi foglalkoztatná igazából – még ha láthatóan gyenge fickó is, aki be nem tudna áldozni egyetlen éjszakát sem a saját irodalma megteremtéséért... </p><p style="text-align: justify;">Szóval bravó, Pósa Károly, így már tényleg nem fáj, hogy én valószínűleg sosem fogok művészként kiteljesedni, és hogy inkább csak a hátrányát éreztem a lírai alkatomnak és hajlamomnak. Netán ezzel az ironikus rajzzal arra biztat, hogy mégiscsak szedjem össze magam komolyabb tollforgatásra, ha már ilyen (feminin) kölyökképem maradt? </p><p style="text-align: justify;">Mindegy, megtiszteltél, felüdítettél azzal, Barátom, hogy rajzodhoz egyszer én is alapanyagod lehettem!</p><div><br /></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-78513835374017787472023-11-15T15:49:00.004+01:002023-11-16T05:50:48.149+01:00FILMES NAPLÓ - 19.<p> <b>Előérzet</b> (1994)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMjUjrdcq7eDRCpUz6cT1mw2tjJ3Lp_abHzzfPeN9XM14pVjbedeaE553gGC5YbZ_CO7WjnozvCkYwenH8zZXM7Eestu3g0pxeu203CGw4udroayn5KAKoVTRGYtUDBZ8sRGFdZzvh_hsVwS4J5Mz61A_Gr9oXT6IoQVsBbYbz0wkxGgxhXYuq_W5wjCaU/s1000/41845_1510773331.2646%20(1).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="666" data-original-width="1000" height="270" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMjUjrdcq7eDRCpUz6cT1mw2tjJ3Lp_abHzzfPeN9XM14pVjbedeaE553gGC5YbZ_CO7WjnozvCkYwenH8zZXM7Eestu3g0pxeu203CGw4udroayn5KAKoVTRGYtUDBZ8sRGFdZzvh_hsVwS4J5Mz61A_Gr9oXT6IoQVsBbYbz0wkxGgxhXYuq_W5wjCaU/w405-h270/41845_1510773331.2646%20(1).jpg" width="405" /></a></div><br /><p></p><div style="text-align: justify;">Egy háromtagú japán család autókázik haza. Megállnak, mert az apának egy telefonfülkéből a szeretteitől is fontosabb munkaügyi intéznivalója akadt. Míg a családfő a fülkéből próbál elérhetőséget csiholni a laptopjába, a feleség és a kislányuk az út szélén parkoló kocsijukban várakozik. A gondokkal terhelt férfi váratlanul egy – a telefonfülkében heverő – újságpapírra figyel fel, amin legnagyobb döbbenetére a saját lánykája gyászjelentését pillantja meg. A megsárgult papíron a fotó mellett az aznapi dátum és a tragikus hír: kettő órakor egy kamion rohant bele az útpadkán álló személygépkocsiba, a balesetben a kislány szörnyethalt. Az apa falfehéren nézi az óráját: az ütközés időpontjáig egy perc maradt hátra. Nekilódul, hogy megmentse a családját, de végül semmi sem úgy sül el, ahogy azt elképzelnénk.</div><div style="text-align: justify;">Sok évvel ezelőtt egyszer már láttam ezt a japán thrillert, ami itt-ott horrorba hajló elemeket is felmutat: nagyszerű film. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy bár halvány emlékeim maradtak róla, a végére viszont egyáltalán nem emlékeztem, mégis lekötött másodjára is. Izgalmas, elgondolkodtató alkotás. Nyoma sincs benne a hülye amerikai kliséknek. Ez bizony ízig-vérig keleti mozi. Kicsit <i>A kör</i> utóízét éreztem, noha időrendileg borul az állításom. <i>A kör</i> horror sztorija évekkel ez a film után született, csak sokkal sikeresebb, ismertebb lett. Ami specialitását kiszúrtam: az Előérzetnek nincs, vagy alig van zenéje. Európai, vagy amerikai alkotásoknál már megszokott, hogy a jó zene csak erősíti a képi világot. Itt viszont a csönd, a némaság, a gyorsan a semmibe elvarrott jelenetek adnak idegfeszítő ritmust az eseményeknek. Nincsenek hatalmas, drága díszletek, nagy effektusok sem. Jóformán színházi körülmények, puritán helyszínek uralják az összes jelenetet. Ennek dacára működésbe lép a nézőben a vészvillogó, munkába áll az ijedező faktor, mert a cselekmény borzolja az idegeket és nem mellesleg erős drámai elemek teszik próbára a beleérző képességünket. Ínyenceknek ajánlom. A mai húszévesek zömének valószínűleg túl lassú, látványvilágában ingerszegény, mondanivalójában pedig kissé érthetetlen lenne. Tisztelet a kivételnek. 10/9</div><p></p><p><b><br />The Killer (2023)<br /><br /></b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheZbbR8s_zJwtbOUKP8kOXzt6rfbR6GayVJsHPo7GNoTHmRgU9QonfCAb4s3S6gfBde1sp67y6hzKwmPXvpIa0gRJ1GQA_s3QPWQuVXNE4adDk4PQFO0T1b5d83NvaXDmbt05lXQmgilN-cyJrJKQfFMfRlY3amm02BOBNzkXkKRAKL5KRkQhDPlUFtC2K/s750/The-Killer-David-Fincher-750x400.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="750" height="260" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheZbbR8s_zJwtbOUKP8kOXzt6rfbR6GayVJsHPo7GNoTHmRgU9QonfCAb4s3S6gfBde1sp67y6hzKwmPXvpIa0gRJ1GQA_s3QPWQuVXNE4adDk4PQFO0T1b5d83NvaXDmbt05lXQmgilN-cyJrJKQfFMfRlY3amm02BOBNzkXkKRAKL5KRkQhDPlUFtC2K/w488-h260/The-Killer-David-Fincher-750x400.jpg" width="488" /></a></p><p style="text-align: justify;">Nem tudom ki volt a filmtörténet legelső szimpatikus bérgyilkosa, talán Alain Delon a Szamurájban. <br />De az biztos, hogy immáron bő hatvan-hetven éve egymást érik a jószívű hóhérokról készült mozik: ez is besimult a sorba. <br />Bár Fassbender baltával faragott képétől és acélosan hideg kék szemétől különben is összerosálja magát az félénkebbje, a rideg, számítón is lelketlen, fizetett gyilkos szerepe éppen passzol a karakteréhez. Amúgy ez a thriller nem egy bonyolult képlet alapján lett leforgatva: sokadszor láttunk már becsapott bérgyilkost, aki egy idő után a kenyéradói ellen fordul, és meg is ritkítja a gazdái névsorát. Itt is ez a történet, pár látványosabb bunyóval, vélhetően, hogy a hosszú, andalító, összekötő szerepet játszó narratív szövegek közben el ne aludjon a nagyérdemű. Még jó, hogy elég változatos helyszíneken forgatták a filmet, nyárból a télbe utazik a főhős, mert a világ sok pontján gonoszkodnak a rosszakarói. Egyszeri megtekintésre jó film, másodszorra inkább Süsüt nézzük meg a gyerekekkel. Hiába, hogy David Fincher rendezte, ezúttal elmaradtak a lakatlan filmes szigeten tanyázó számkivetett nézőt birizgáló kalandor hullámok és szelek: ez a produkció meg sem közelíti a Hetedik, a Játsz/ma, a Harcosok klubja, vagy a Nyolcadik utas a halál színvonalát. 10/5</p><p><b>Outpost </b>(2023)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4YxtBI6Dw59LExV8PE2ld3zYN5tnjW7-CoTIlRkERc_zUxJAzU6mDSFpwHXCN0oGJr7iomcEvgwbFZkHH9IvUjKR-myuJUQ8XXxRP7rf7AchphcTMqrSnXc0vFkbs5kcJhiQIp93ipw4YlEvDmaaZirJIVOyLezwXdORqkWpMcsUbxCwaH0wFGbWOT4Gv/s500/Outpost+ALBUM+SQUARE.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4YxtBI6Dw59LExV8PE2ld3zYN5tnjW7-CoTIlRkERc_zUxJAzU6mDSFpwHXCN0oGJr7iomcEvgwbFZkHH9IvUjKR-myuJUQ8XXxRP7rf7AchphcTMqrSnXc0vFkbs5kcJhiQIp93ipw4YlEvDmaaZirJIVOyLezwXdORqkWpMcsUbxCwaH0wFGbWOT4Gv/s320/Outpost+ALBUM+SQUARE.jpeg" width="320" /></a></div><p style="text-align: justify;">Ebből a horrornak nem nevezhető pszicho-thrillerből akárki láthatja, mivé vezethet, ha egy idegileg labilis, erősen traumatizált csinos nőt bízunk meg egy nemzeti park tűzvédelmi felügyeletével. <br />A tűztoronyban több hónapos őrszolgálatot vállaló menyecske esete már a film kezdetén kísértetiesen emlékeztetett Kubrick nagyszerű mozijára, a <i>Ragyogás</i>ra. Ugyanaz az alaphelyzet: a világtól távol, a civilizáció kellékeitől mentes helyen egy ember a saját fejébe záródó gondolatok rabjává válik. Klausztrofóbia a javából, még úgy is, hogy százmérföldes vadon a börtön. Spoilerezni nem akarok, de aki látta a <i>Ragyogás</i>t, annak nemhogy a film nem lesz újdonság, de még a jelenetekben is visszaköszön a derék Jack Nicholson hajdani parádés őrjöngése. Ezzel együtt tűrhető kis mozifilm. Gyaníthatóan majd Oscarra nem jelölik, de legalább két óra alatt világossá válik a legmegátalkodottabb feministában is, miért alkalmatlan az emberek nagy része arra, hogy fegyveres-egyenruhás szolgálatban, felelősség-tudatos őrző-védő munkát végezzen, és mindemellett önállóan hozva döntéseit tisztességesen, hatékonyan dolgozzon. 10/6</p><div><br /></div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-10748341700725336752023-11-14T18:48:00.009+01:002023-11-14T21:54:53.968+01:00NAPLÓ - 171.<p> </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5-SfXA0J3Qn15NeAIQSL6PkkzgZrGVPpjsDM6Ad8qHjF88X7O4Eg065JhpMttjmUiewC-PjS2rvH_KpPwYuZqBPWFrasfeUpYGplQ43uVvapnGD20Ze-R8uMetFSQCUdFTPJ56Drs2bKkmflACGW9tvO6IqMq8W-5dTfODjPZ2ThXnmM1N6TekDZMJGKA/s3508/j%C3%A1r%C3%A1s.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2480" data-original-width="3508" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5-SfXA0J3Qn15NeAIQSL6PkkzgZrGVPpjsDM6Ad8qHjF88X7O4Eg065JhpMttjmUiewC-PjS2rvH_KpPwYuZqBPWFrasfeUpYGplQ43uVvapnGD20Ze-R8uMetFSQCUdFTPJ56Drs2bKkmflACGW9tvO6IqMq8W-5dTfODjPZ2ThXnmM1N6TekDZMJGKA/w461-h226/j%C3%A1r%C3%A1s.jpg" width="461" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">A Járás - rajzom</span></td></tr></tbody></table><br /><p></p><p class="MsoNormal"></p><div style="text-align: justify;">Több mint ötven éve tanulok magyarul, mégis, az idő múlásával nem hogy érteném amit mondanak, hanem egyre idegenebb lesz a világ nyelve. Szólnak valamit: mintha az elcsöppenő jégcsapot, vagy a kályhában pattogó tüzet akarnám megérteni. Beszélő fejek a képernyőkön. Tátogó szájukban ott ásít a megsemmisülés. Iparkodok pedig felfogni, mi zajlik, de már csak nagy ritkán sikerül. </div><div style="text-align: justify;">Északkeleten unokatestvér népek gyilkolják egymást esztendő óta. A tudósítók kamerái közönyös fénnyel pásztázzák a halott romokat és a novemberi festett fagyban füstölgő zsarátnokhalmokat. A képsorok nem az időt rögzítik, inkább annak végét, a halált. Szerteszét holttestek. Tarasz Sevcsenkó rímjein felnövő férfiak jobb oldalt, amott meg néhány tetem, akiknek hűlő, az égbe elfodrozódó szelleme még Puskinnal együtt vallotta, hogy az Orosz Anyácska a reménytelenség csöndjében is szent, mert nélküle csak a pogány puszták üveghangú éneke szólna, és sosem lenne az arcokon az elragadtatás, az alázat, amikor a lila hideg éjszaka jégvirágokat rajzol az ablakokra. Most az orosz és az ukrán mese végére várunk.</div><div style="text-align: justify;">Délkeleten, ahol régen dervisek keringtek, majd kései utóduk Mahmoud Darwish írt átszellemülten az aranyfényű vályogtéglás sikátorok között – szintén térdig gázolnak a vérben. A Bibliai testvérek a tulajdon testvéreik torkát nyiszálják. Az egyik kockás shemagh-ban, a másik kipában. Öli egymást kifulladásig két sémi náció. Unokatestvér-háború. Egy kibelezett selyemvánkoson a régi gyarmati térképek vonalzóval húzott határait épp most írják át vérrel. A világ egyszerre takarja el a szemét. Vége a varázslatnak. Szertefoszlott az illúziója annak, amit úgy hívtunk, reményteli, szép új világ – XXI. század. Gyanítottam, hogy ez lesz. Gondolom, sokan voltunk így ezzel.</div><div style="text-align: justify;">Ha ennyi év után semmi egyebet nem tanultam meg, azt bizton tudom: az ösztönöm pókháló fonala már a kezdetektől döglegyekkel volt teleaggatva. Ilyetén meg se lepődtem. Nem vártam csodálatos képeket, egymás mellé ülő vadállatokról. Nem. A hiéna sosem telepszik az antilop szügye alá, ahogy a héja sem se nézi tétlenül a postagalambok röptét.</div><div style="text-align: justify;">Mi van helyette? Őszintén megmondom: nem tudhatom, kinek miként kell védekeznie. Az sem biztos, hogy a sok okos javaslat bárkin bármit is segít. Azzal sáfárkodom, ami adatott. Nem, vagy már csak ritkán nézem a híreket. Kommentálni sincs kedvem, mások ki- és beírásait véleményezni: vitatkozni meg pláne.</div><div style="text-align: justify;">Az álmaimon tutajozva, fokozatosan haladok egy ismerős, ligetes zsombék felé. Oda, ahol az ősszel együtt a tavasz is már csak általánosságokat hordoz. Oda, ahol a természet évről-évre megalkotja, majd elpusztítja a tökéletességet, ahol szinkronba kerül a szellem a valósággal, hogy bizonyossággá váljék a feltámadás dicsősége. A végtelenségben van egyféle megrendítő erejű zártság. Kishomok hétmérföldes rabsága nem teher. Tündöklő a pusztaság. Sosem zúg harsogva, nem szokott kacéran hívogatni, nem játszik velem és legfőként nem bánt, mert a Járás peremén nem fáj semmi. A horizontot beterítő legelő fűtengerén csak a Tiszáról fújó keleti szél kaszája suhog: eldönti a fűcsomókat napszállatnak, Csantavér irányába.</div><div style="text-align: justify;">Lehetnek eszelős hódító háborúk, a fölgömbbe döfött gombostűk nem fejeznek ki semmit. Ellenben a kishomoki halványsárga levegő minden lélegzetvétele arra emlékeztet, hogy az élet összes keddje és hétfője is ünnepi áhítat. <br />Széttéphető a hallgatás, szétrobbantható a csend, de ott a pusztulásnak a valóság ad majd megint egy új életet, eszméletlen, boldog körforgásban, amiben az ember már a saját sorsát nem látja áramolni, csak szerencsés esetben érzi, hogy ő is része ennek a végzetszerű felszabadulásnak.</div><div style="text-align: justify;">Két hete megálltam a dűlőút kezdeténél. Sirályok hóka foltjai imbolyogtak az ártér irányába. Az ég felé fordítottam az arcomat és önkéntelenül a magasba emeltem a kezem, mintha meg akarnék kapaszkodni valamiben.</div><p></p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-41079318094592746312023-11-14T16:57:00.002+01:002023-11-14T17:19:45.932+01:00A VIRÁGOS HAJÚ LÁNY<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh40lnpZhtZPMsqaKMVJAAXYs5l8GRGKoWEqb3ZfvFA6PEWJcYYOd9cvKjWEl8twdfmIktso-40iqGc5X-Fz_O9L8xDN_42kQWLe7s34330am9lfBL1vrVgwKqRffCe2foJQxVima1-ULhZvfRktQpNP3Denvm9E4nNw5fIlw-N4v69tV3pBKobKUw1guQM/s2048/vz.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1448" height="568" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh40lnpZhtZPMsqaKMVJAAXYs5l8GRGKoWEqb3ZfvFA6PEWJcYYOd9cvKjWEl8twdfmIktso-40iqGc5X-Fz_O9L8xDN_42kQWLe7s34330am9lfBL1vrVgwKqRffCe2foJQxVima1-ULhZvfRktQpNP3Denvm9E4nNw5fIlw-N4v69tV3pBKobKUw1guQM/w401-h568/vz.jpg" width="401" /></a></div><p></p><span style="font-size: medium;">A szomszéd lány. Igazából nem is lány, hanem nő, de kortalan. Egymaga él, szegény. Isten bogara. Mindig virág van a hajában, és néha, mikor a Bethlen utcán elhaladok mellette, hallom, hogy magában dúdol. <br />Emlékeztet valamire. Ez a virágos hajú nő az egész világot szereti. Ha a világ nem áll szóba vele, arrébb lökdösik, meg is vetik, ő vállat von, és tovább szeret, érez, rajong, akár a háziállatok. Az igazság jut róla eszembe. Hogy az igazság ilyen állhatatos, egyszerű és mégis sziklaszilárd hittel teli. Megy ez a névtelen nő a szürke térben és piros rózsa világít a kondor hajában. Bárcsak minden nap látnám!</span>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-16042982142053715642023-11-14T13:17:00.003+01:002023-11-14T13:18:50.836+01:00SZÜLETÉSNAPI PORTRÉ<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKtQUvfgpeGmFEvnzO3dW2c6vepLwBGkpBXKm4iIE5B-AAchlSXgpaYebXtynoMIOIiLkI0tUrY88B5mzX9HhtBF063KAtSoiS2vy0bdfH9ue1n6KHPAMhae8BUwGbPJn8teTRIhg-rahOs0T7lRAUwLjlOcCD2bMkC09LrjFfuLqaGScyQbpkB_wjh83N/s1132/timi4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1132" data-original-width="800" height="558" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKtQUvfgpeGmFEvnzO3dW2c6vepLwBGkpBXKm4iIE5B-AAchlSXgpaYebXtynoMIOIiLkI0tUrY88B5mzX9HhtBF063KAtSoiS2vy0bdfH9ue1n6KHPAMhae8BUwGbPJn8teTRIhg-rahOs0T7lRAUwLjlOcCD2bMkC09LrjFfuLqaGScyQbpkB_wjh83N/w394-h558/timi4.jpg" width="394" /></a></div><br /><p></p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-68204816768688025932023-11-01T09:43:00.001+01:002023-11-25T09:45:21.302+01:00PORTRÉ<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSugkw_OJ8Mic9PAIoeMqdDkHJyzOyU4Tb87hh9uwb3GjvaJXkdHuT5aAof_knKDK_LKzcDhIdcl0r-O5L07CHWBdRoDl5eog9ImXYCRAfKMzQ6AgCbD4I4HchAe5oQknLdTyO00AYIIjYVUJ69qMWA40aOuFg9Aa7LOHUrZnmJjiWF_9JfT-xY0Pb_TXB/s942/timike2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="942" data-original-width="666" height="505" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSugkw_OJ8Mic9PAIoeMqdDkHJyzOyU4Tb87hh9uwb3GjvaJXkdHuT5aAof_knKDK_LKzcDhIdcl0r-O5L07CHWBdRoDl5eog9ImXYCRAfKMzQ6AgCbD4I4HchAe5oQknLdTyO00AYIIjYVUJ69qMWA40aOuFg9Aa7LOHUrZnmJjiWF_9JfT-xY0Pb_TXB/w357-h505/timike2.jpg" width="357" /></a></div><br /><p></p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-91709291577497215492023-10-30T10:53:00.011+01:002023-10-31T00:48:47.499+01:00FILMES NAPLÓ - 18.<p></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj6fob9-gh14LiFhmOOgROQrPyVmaHVLLceREpiCJAj2HDu4w06tsI0dsruIYzciZwE43CxSLPO8fl-rYOgwcM3eAbBsi1DT26guiHMQaEgig4DuedPhbU4qeQeNgH3js4PPq9YbDaM3sY3k1hLA52Twv6idnkGqDEveEHcoa-3lrJ53RkyQYxRO_hvBYz/s2032/300094131_1396917390835254_3774428836258233240_n.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="912" data-original-width="2032" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj6fob9-gh14LiFhmOOgROQrPyVmaHVLLceREpiCJAj2HDu4w06tsI0dsruIYzciZwE43CxSLPO8fl-rYOgwcM3eAbBsi1DT26guiHMQaEgig4DuedPhbU4qeQeNgH3js4PPq9YbDaM3sY3k1hLA52Twv6idnkGqDEveEHcoa-3lrJ53RkyQYxRO_hvBYz/w495-h223/300094131_1396917390835254_3774428836258233240_n.jpg" width="495" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: xx-small;"><b>Herceg Novi </b><i>(fotóm)</i></span></td></tr></tbody></table> <p></p><span style="font-family: times; font-size: medium;"><b>SPy-Master (2023) - 1. évad</b><br /> <br /><div style="text-align: justify;">Eddig két epizódot néztem meg, és azt kell hogy mondjam, pompásan összerakott ügynökös-kémes sorozat, aminek nem csak az adja a báját, hogy ízig-vérig közép-európai hangulatú, hanem plusz atmoszférát teremt a rengeteg budapesti helyszín – Nyugat-Berlint és Bukarestet is imitálva. Le a kalappal a díszlettervezők, kulisszások és jelmezesek előtt! A legapróbb részletekig ügyeltek arra, hogy ki ne zökkentsenek bennünket a hetvenes évek atmoszférájából. Az öltönyök szabásától a frizurákon át a hotelek és irodaházak fröccsöntött, műbőr, rideg, szögletes világáig átérezni az akkori kommunizmus újsütetű barokk ízléstelenségét, meg a nyugati világ ötlettelen divathóbortját is. A román és a külföldi szereplőgárda egyaránt tüneményes. Nekem – mert koromnál fogva még emlékszem eleven valójában rá – a román diktátort alakító színész játéka volt a legdöbbenetesebb. Nem csak külcsínben, de gesztusaiban is tisztán hozza Ceausescu elmebeteg, gonosz, ugyanakkor végtelenül buta karakterét. Hogy a történet mennyire igaz, nem tudhatom. Akár a valóságban is lehettek hasonló esetek. Hiteles a romániai szászokat áruba bocsátó bukaresti rezsim minden húzása, ahogy teljesen életszerűek a politikai gyilkosságok, meg a nyugatra küldött román titkosügynökök aknamunkájának következményei. Jó volt az átálló kémvezért megformáló színész is, ámbár tamáskodva fogadtam, hogy kutyából hirtelen szalonna lesz. A Csau bizalmas körébe tartozó spionvezérből aligha válhatott máról holnapra demokratikusan felkent, tisztességes, nyugatos szellemiségű állampolgár. A bigott kommunisták nem nagyon érzékenykedtek. Ettől eltekintve mindenkinek megtekintésre ajánlom a szériát. 10/10. Nem kis mértékben a helyi magyar filmes szakemberek érdeme, hogy ilyen jó lett ez az HBO-s sorozat.</div><br /><br /><b> A védelmező - 3. rész</b><br /><br /><div style="text-align: justify;">Ezerszer lerágott csont. Igaza volt valakinek, akitől hallottam: az elején, a közepén, meg a végén látható akciódúsabb jeleneteket leszámítva egész egyszerűen dögunalom a film. Körülbelül ilyesmire számítottam. Tudnivaló, hogy a harmadik bőr lehúzása egy rókáról már nem tesz jót semminek és senkinek. (Kivéve talán a filmforgalmazó kasszásokat, akik még így is busás haszonnal számolják a megtérülő befektetésüket, amit filmnek nevezve legyártanak, iparilag.) Ugyanez volt Liam Neeson elrablós mozijával. A trilógia vége felé már csak húztam a számat, és azóta reménykedem, hogy nem lesz belőle negyedik epizód. Denzel Washington se csinál egyebet. Pofákat vág, grimaszkodik, kicsit legyilkol egy busznyi kaszkadőrt, aztán felmarkolja a pénzt a főszerepért. Gondolom, várja egy újabb forgatás, ahol esetleg színészi kvalitásaira is kíváncsiak lennének, rendezőtől kezdve az operatőrön át a majdani nézőkig. Ez így habkönnyű meló. Az sem segít a mozin, hogy az örgecskedő, beretvált fejű, hajdan államilag foglalkoztatott bérgyilkos a nyugdíjas napjait ezúttal Európa déli részén morzsolgatja. Van ott minden: Szicília, a mediterrán térség pont egy vén hóhérnak való, mert visszaguríthatja a labdát az utcaköveken focizó kisfiúknak. Cukiság, aztán patakvér. De én most nem is a filmről írnék rövid véleményt, mert arra bőven elég volt a fenti három-négy mondat. Inkább az szúr szemet, pontosabban hosszú ideje az piszkálja a csőrömet, ahogy az amerikai filmesek a tőlük másmilyenebb kultúrájú népeket kezelik: jelen esetben a szicíliaiakat. (Vagy úgy egyben – <i>insieme</i> – az olaszokat.) Olyan lekezelő, olyan hamis, amennyire bugyuta ez a látásmód, amit közvetítenek. Szerintük az olaszok mind spagettit esznek, nettó buták, velejéig korruptak, vagy éppen talpig angyalok, akik akkor is vigyorognak, operaáriákat énekelve, ha történetesen kötőtűvel döfködik őket. Ugyanez a franciáktól kezdve a spanyolokon át mindenhol érvényes, azzal, hogy ott másféle toposzokat puffogtat Hollywood. Hogy ne beszéljek Közép-Európáról, mert rólunk is csak torz képet szoktak vetíteni. A legrosszabbul tán az oroszok járnak, mert őket az amerikai filmek rendre hülyének és/vagy gonosznak ábrázolják. Mostanában meg pláne. Az a módi náluk, hogy a kaliforniai "álomgyár" a sajtóval együtt igazodik a politikai kurzushoz. A moziban a negatív fél rendre az aktuális ellenségképnek való náció. Még egy kicsi és az illiberális magyarság lesz a 21. század rosszfiúja.</div><div style="text-align: justify;">10/4 </div></span><p class="MsoNormal">
</p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></p><p><br /></p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-25204128454166904872023-10-29T08:28:00.026+01:002023-10-30T11:50:54.075+01:00Pósa Károly: NEM MONDOM<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7bwJeqZwd5SBEXxr9mEhSdFKrDgnnMWw_1_T9ftzN7Z5mqg6Vmipet9Wv-8HMdQimvbzcc0gzmvPJx3i9Tia_mz6odmgoef_PA4ak4G8LlmaYMX9eTRnhfmDUB4LH4Tyix9S7_DEPelicxoYb7wMHj3CfJaySVRIUyCw02U_-lak1k3fpL1fJvsb4SfYF/s1920/288036338_441959497378484_5232792995459395025_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1920" height="285" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7bwJeqZwd5SBEXxr9mEhSdFKrDgnnMWw_1_T9ftzN7Z5mqg6Vmipet9Wv-8HMdQimvbzcc0gzmvPJx3i9Tia_mz6odmgoef_PA4ak4G8LlmaYMX9eTRnhfmDUB4LH4Tyix9S7_DEPelicxoYb7wMHj3CfJaySVRIUyCw02U_-lak1k3fpL1fJvsb4SfYF/w435-h285/288036338_441959497378484_5232792995459395025_n.jpg" width="435" /></a></div><br /><p></p>
Nem mondom, hogy nem bujkál bennem sok-sok régi fájdalom,<br />zöldes, rongyfoszlány ruhám is szagos tőlük az évek után.<br />Tangót, buta valcert jár a lelkem, dúdolok egy letűnt dallamot,<br />biztos csak a kezem, az az enyém: ceruzát, ecsetet fog sután. <br /><br />Nem mondom, hogy a múló idő legömbölyíti az emlékeket.<br />A kutyáim, a lovak, a volt kaszáló int, és mindig vár a tenger.<br />Néha mélabúval alszom el, és olykor nevetve ébredek,<br />aki álmodni, sírni sem mer – hitvány lehet az olyan ember.<br /><br />Nem mondom, hogy tetszik, ami új, és elvetem mind, mi régi.<br />Kanizsa folyton él, ahol <a href="https://magyarkanizsa.blogspot.com/2011/05/margitka.html"><b>Margitka egy vén koldusasszony volt</b></a>.<br />Meglehet, a Damjanich utcának kell belém verni, mi az, élni,<br />az éjjeli ligetet járva kék lombok árnya vetül a homlokomon. <br /><br />Nem mondom, hogy nincs új, dicső feltámadás a halál után.<br />Gondolkodom, ami vagyok, az égi kegyelem vajon elég-e?<br />„Engedem, hadd legyen” – Tamás dalolta az utolsó szó jogán:<br />maradjon így, így hagyjon. Hamu és parázs. A többi elégett.Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-39077802942419378112023-10-24T17:17:00.004+02:002023-10-24T17:20:31.413+02:00FILMES NAPLÓ - 17. <p> </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYaUjyjEltjiR77GO60udNuU3JbAv70F07Wvph179_Zp249xlxDrkxidmjEkjh5PzjXwNvXqZMyJu141kWVQ3Ees3AiPUcEAoZD6v4lJcn0ydGmPWEA6D7zftQ3HxGoUbOGXaYDy6DgC3ZAMAl5I9SSCs0no8gLHHn3B24VqqkmTJ8YzZkQ4F59lgAK2/s2048/Mediterr%C3%A1n%20templom%20-%2060x80%20v%C3%A1szon.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="409" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYaUjyjEltjiR77GO60udNuU3JbAv70F07Wvph179_Zp249xlxDrkxidmjEkjh5PzjXwNvXqZMyJu141kWVQ3Ees3AiPUcEAoZD6v4lJcn0ydGmPWEA6D7zftQ3HxGoUbOGXaYDy6DgC3ZAMAl5I9SSCs0no8gLHHn3B24VqqkmTJ8YzZkQ4F59lgAK2/w307-h409/Mediterr%C3%A1n%20templom%20-%2060x80%20v%C3%A1szon.jpg" width="307" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><b>Mediterrán templom</b> (festményem) <br /><span style="color: #cc0000;"><i>60 x 80 cm, vászon<br />akril, olaj</i></span></span></td></tr></tbody></table><br /><p></p><b>K9 – A fenevad (2023)</b><br /> <br /><div style="text-align: justify;">Tegnap este "néztem" meg. Gondoltam, alszok egyet a véleményemre. Nem szeretek indulattal írni, pedig nagy volt bennem a harag, hogy rögtön a végefőcím után ide ülök a billentyűzet elé, és belekiabálom a világba a dühömet. Aztán vasárnap lett, és most némiképp lehiggadva összegzem a benyomásaimat. Ez a film nem ér egy döglött bolhát sem. Aaron Echartot amúgy bírom, ám ezt a blődli mozit végig kínlódva nagyot esett a renoméja nálam. (Egyszerűen nem értem: akinek kismillió dollárja van a korábbi szerepeiből, az miért nem válogat a felkínált lehetőségek között? Muszáj minden szennyet viszonylag nagy gázsiért elvállalni? Nincs szakmai, színészi büszkeség a világon? Lásd: Robert De Niro komédiáit, meg Bruce Willis csillagának a leáldozását. Zárójel bezárva.) Már a rendőrkutya temetésén könnyezve nevettem. Az még benyeltem, hogy egy kutyának díszsortüzes, zászlós, koporsós temetés jár. Amerikát elnézve, ettől nagyobb elmebajuk is van, spongyát rá(juk). De azon már hangosan hahotázva csapkodtam a térdem, hogy katolikus pap (!) celebrál a kutya sírjánál búcsúztató liturgiát. Több kérdésem is lenne ezzel kapcsolatban. Az első, esküszöm, mostanáig ezen töprengek: honnét a rossebből tudták, hogy az elpusztult kutya katolikus hívő volt? Mi van, ha zsidó, vagy protestáns szellemben nevelkedett? A másik: ha egy bolhazsáknak ilyen puccos állami temetés jár, vajon az elpusztult rendőrlovakat milyen, mekkora koporsóba szuszakolják bele, és legfőként hogyan? Láttam már döglött lovat, tehenet, birkát. Megsúgom, hamar megmerednek, egy lótetemnek fizikai képtelenség összehajtogatni a négy lábát. Mindegy. Ez csak a kezdet volt, a maradék másfél óra alatt fél szemmel kísértem a csapnivaló sztorit, a silány színészi játékot meg akárki észreveszi, nem kell hozzá filmkritikus, esztéta diploma. Ha valaki látta a Kutyám Jerry Lee, vagy a K (nem tudom mennyi) meg a többi, sváb németjuhászos-nyomozós páros által összekínlódott tévé sorozatokat, annak erős déja vu élmény lesz mindezt egy még ócskább minőségben összesűrítve viszontlátni. Már nagyon régen megfogadtam, hogy állat főszereplős, vagy sportról szóló filmeket eleve nem nézek meg. Olyanba se kezdek, aminek Dolph Lundgren, Ben Stiller, Eddie Murphy vagy Adam Sandler szerepet kapott. Egy életem van, nem pazarolom fölösleges hülyeségekre. Szombat este megszegtem azt a törvényemet. Iszom is a levét. Thrillert, krimit ígért az ajánló. El ne higgye senki. 10/1 Persze, akinek kedve van: kalandra fel! Nézze meg. Én szóltam.</div><br /><b><br />Bodies - 1. évad (2023)</b><br /><br /><div style="text-align: justify;">Most fogom nézni a 7. részt. Eddig tetszik, dacára a már sajnos szokásos Netflixes ismérveknek, amik vízjelként ott vannak minden szériájukban: a homoszexuális propaganda, a deviancia propagálása, és a demokrácia alapértékeinek az elmaszatolása, a rossz értelemben vett szabadság (valójában szabadosság) dicsőítése, meg az az ájult igyekezet, hogy mindenről és mindenkiről, ami nem európai azt állítják, jobb, szebb, és igazabb az Ókontinens klasszikus erényeitől. Először azt mondom, ami elveszi tőle a kedvemet. A bekezdésben leírtak miatt a – vélhetően – pakisztáni fejkendős "brit" rendőrnő lesz a világ megmentője, a 19. századi családját feladó rendőr máról-holnapra férfi szeretője karjába teljesedik ki, a London bombázását túlélő zsidó származású nyomozó pedig antiszemita vádak kereszttüzében nemesedik rendőrgyilkos, korrupt zsaruból az igazság verhetetlen bajnokává. De a "legjobb" a négy főhős közül a jövőben játszódó rész kulcsfigurája: én még ilyen rusnya teremtést az életemben nem láttam. Nagyfejű, csökött gnóm a húszdekás zsaru "nő", ha egyáltalán nőként emlegethető ez az aszexuális kerti törpe. Megnéztem, ki ez a bűn csúnya színésznő, Iris Maplewoodnak hívják a szerencsétlent. Semmi bajom nem lenne a testi adottságaival (bár normális ember az ilyet bottal sem piszkálná meg), de az felettébb kínos, hogy rettenthetetlen zsaruként tőle minimum két fejjel és ötven kilóval nehezebb férfiakat kell rendszeresen leküzdenie – persze, sikerrel, off korsz... És még valami. Mindig jókat derülök a sci-fi filmesek ötlettelenségén. Egyszerűen képtelenek új képi világot teremteni, nincs fantáziájuk, hogy kicsit másként láttassák a közeljövő mindennapjait. Így csak steril kocka és üveg házakra futja, hülye, életidegen megvilágítással, amihez képest egy kórboncnoki terem is maga a megépített laza vidámság. Az utcák, közterek is mintha fröccsöntött, felnagyított játékokból lennének: sehol az életnek, az emberi lélek kellemének megfelelő szöglet. Értem én, hogy ezzel is az elembertelenedő, fasisztoid világra akarnak utalni, de itt jegyezném meg, hogy a történelmi fasiszta építészet is alkotott világraszóló remekműveket, amik máig elkápráztatják nem csak az utókor közönségét, hanem annak szakembereit is. (Próbált volna Mussolininek valaki szögletes üveg és beton bozótot eladni építészet ürügyén.) Ami tetszett – és ezt sajnos röviden meg tudom fogalmazni –, az a történet. Szívesen olvasnám, mint nézném. Klasszikus időhurkos, időutazós mese, de akadnak benne fordulatok és izgalmak. Én meg szeretem az ilyesmit, nem tehetek róla. Maga a film az átlagostól jobb, de a fentebb leírtak miatt lepontozom inkább: 10/7.</div><br /><b><br />Napóleon hadművelet (2023) </b><br /><br /><div style="text-align: justify;">Kellemes kikapcsolódás volt a film, egy ízig-vérig izlandi akció-thriller. Mindig elképedek rajta, hogy ez az amúgy kicsiny lélekszámú ország miféle értékeket tud kihozni magából úgy a filmgyártás, mint például a foci, meg a turizmus terén is. Ez a film is jó lett. Nem kell nagyot várni tőle, nem a filmművészet remeke, de hozza, amiért elkészült: van benne akció, feszültség, titokzatosság és fordulatokban sincs hiány. Ráadásul rém egzotikus, rideg tájékon játszódik a történet. És mindez úgy van összerakva, hogy sehol sem lelni benne korunk elmebaját, a kötelező kvótát meg az érzékenyítést. Itt végre az amerikaiak a rosszak, akik Izlandot is gyarmatukként kezelik. Egy CIA-s fekete nő a fő hóhér, pedig – esküszöm – mindvégig azt vártam, hogy egyszer csak megvilágosodik, és jó útra tér, mint az oly sok filmben előfordult, ha netán néger színésszel negatív figurát mertek eljátszatni... Az izlandi filmekben rendre előforduló nagy kedvencem, a dagadt Ólafur Darri Ólafsson is beférkőzött a szereposztásba: mackós, szőrös alakja jólpasszol a fagyos, embertelen világ keménységéhez. Jó kis üldözéses, összeesküvés elméletes mozi ez. Sosem fogom megérteni, mi magyarok ilyesmit miért nem tudunk összefilmezni? A lengyelek megcsinálták a Watahát, a horvátoknak is van jó krimi sorozatuk, a románok is kémfilmes szériákat és jobbnál jobb thrillereket gyártanak (utóbbiakat rendre Erdély bércei között!). Lám, a fél budapestnyi izlandi is tud, meg mer a kamerák mögül csodát tenni! Csak mi költünk csilliárdokat nézhetetlen, pár száz főt érdeklő művészfilmekre, vagy történelminek nevezett pongyolán összegründolt tévés játékfilmekre, és már az is siker, ha valaki – például az Üvegtigris – leutánozza Kusturica fekete komédiáit. Bátran ajánlom a Napóleon hadműveletet mindenkinek. Nem váltja meg a világot, de szórakozásnak megteszi. 10/9</div>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-20062866323509707162023-09-08T11:22:00.009+02:002023-09-09T00:44:02.150+02:00NAPLÓ - 170.<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdNM8dXVTMY_tVDm3HKxVAeZWkm9uqS-PXAnMYev01nJOoikJ23gpxzGVAqepm7nx49_rn7mJVHpIuJ4ee4D8e2pc-M9ZiRbSlUNscly1eOVz9vHgWwRZYqKwNemxSNiuXAkUWm-yvD2JJ6gj46jFbfY-5ItFGB5ef2pBJAWFIrZtnnxuv9hah1JCfV8qm/s4215/004%20m%C3%A1solata.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4215" data-original-width="2550" height="441" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdNM8dXVTMY_tVDm3HKxVAeZWkm9uqS-PXAnMYev01nJOoikJ23gpxzGVAqepm7nx49_rn7mJVHpIuJ4ee4D8e2pc-M9ZiRbSlUNscly1eOVz9vHgWwRZYqKwNemxSNiuXAkUWm-yvD2JJ6gj46jFbfY-5ItFGB5ef2pBJAWFIrZtnnxuv9hah1JCfV8qm/w268-h441/004%20m%C3%A1solata.jpg" width="268" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Ahogy a dolgaim sorjáznak már csak néhány lépést kell tennem és az élet kertkapuja kitárul a szeretett tájjal. Abban a kertben lesz minden. Egyensúlyba kerül a világom. Nem lesznek pózok és nem lesznek színpadi kellékek sem. A hegyeim, azok a karsztos montenegrói szirtek föl fognak zuhanni az égbe, míg a Járás visszakerül a Pannon-tenger aljára, hogy kikiricsek nyíljanak az álomba süppedt őskori kagylók között, és édes tekintetű csillaglakó népség szánkázhasson a Lovćen havas csúcsain. Köszönnek majd a gazdagságomnak és a szegénységemnek a gazdag és szegény, vályogból épült parasztházak. Az öböl szédülésében eltompult, de kemény sziklái pedig úgy fognak meredni lefelé, a nádbugákkal szegélyezett bácskai kanális vizébe, hogy Martonosig lehet majd hallani, amikor elbődülnek. Játékos kéz lesz kikészítője a hosszú utakra szánt elemózsiámnak. És mikor elindulok, mert el akarok indulni, akkor a kanizsai Jézus szíve szobor mögött kivágott jegenyenyár fivérek régi árnyéka puha tekintettel nyúlik majd velem, utánam. Nem a kielégülést keresem majd a messzeségben, mint tettem azt hosszú időn át, hanem előttem lesz, kézbe veszem, és meg fogom inni a vastag falú üvegpohárból azt a nagyon hideg vizet, ami egy egész élet értelmét jelenti majd. A kert szegletében lépcsősor fog vinni a magasba, tisztára, mint Herceg Novi promenádja. Az utolsó lépcsőfok már az ustorkai Kovács Pista tanyájának küszöbje lesz, ahol megint cserépkorsóban hagyott, celofánba csomagot eljegyzési virágcsokor fog száradni, egy be nem teljesült esküvőé, miközben az udvaron egy csődörcsikó hosszú száron táncol a hatalmas körtefa árnyékában. Az élmény, amit élek a valóságban rég el lesz intézve. Megéltem és kiéltem, ami adatott. Nem fogom elképzelni, ami hiányzik, mert már nem akad felsőbbrendű valóság, hanem csak egy valami, de az végzetszerű, pontos és megmásíthatatlan. Megüti az alaphangot a látvány: a tanya kerítése mögött, az akácok takarásában fehér vitorlás hajó siklik a szőke búzatáblában. Valahol, a Škver tájékán egy kőház konyhájában halászhálót foltoz egy bajszos ember. Ingújja feltűrt, a háta mögötti polcon csíkos trikós haditengerész bekeretezett fekete-fehér fotója néz kifelé, a zsalugáteres ablakon, ahol egy asszony épp a száradt ruhákat szedi le a kötélről, olyan természetes mozdulatokkal, hogy fekete kendőjében táncosnak tetszik, arctalan, gesztikuláló, misztikus keleti istennőnek. De odébb már a jó Kóbász dugja orrát elő a szárított agyag virágcserepek mögül, és hűséges, diószínű kutyaszemében ott látni immáron tótágast mindazt, amivel millió kapcsolatban lehettem. Meg fogom érteni, hogy egy folyamat része vagyok, vele és minden mással együtt. Olyanok leszünk, akár egy hegedű megütött hangja, dallamtalan foszlányként lebegünk majd épp csak addig, mígnem elvész velünk a remegés. Mielőtt megcsömörlene a lélek, varázsütésre alakot teremtett ugyan a fogalomnak a teremtői akarat, ám mindez csak szeszély, hóbort volt. Ezt már tudom, megtanultam. Azt is, hogy hallgatni kell, mert az igazi bátorság mindig csöndös, már-már szemérmes, belülre rejtett. Több tartás és szilajabb szembenéző őszinteség az, ha valaki inkább néma marad, mintsem hogy ártana másoknak. Már nem akarok megmagyarázni semmit. Nincs más. Írni, festeni kell. És álmodni.</span></div><p></p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-16625325083080480352023-08-23T19:09:00.003+02:002023-08-23T19:09:43.703+02:00Pósa Károly: A VÁROS<p> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizhytCCxChvjAz2KHzSJxNApy55EXzCxCc6lUyTxvx7ik69ZfYpEjYcx1yfj-2tvtFoPfKKLq8keW5HH2ytZ6369uctPlcTewRpyxZsVA18iBTuzbJs0XPy0gns3ICi3c3zv8TGVsMIqQs5_KzSs8YgE3W_GaGjQ4rA1vU22la8oNXhoVpJKX0wil_bPjK/s2048/368887615_7253925244622027_8971656875317626979_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1434" height="486" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizhytCCxChvjAz2KHzSJxNApy55EXzCxCc6lUyTxvx7ik69ZfYpEjYcx1yfj-2tvtFoPfKKLq8keW5HH2ytZ6369uctPlcTewRpyxZsVA18iBTuzbJs0XPy0gns3ICi3c3zv8TGVsMIqQs5_KzSs8YgE3W_GaGjQ4rA1vU22la8oNXhoVpJKX0wil_bPjK/w340-h486/368887615_7253925244622027_8971656875317626979_n.jpg" width="340" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>A város</b> - festményem<br />50 x 70 cm, vászon</td></tr></tbody></table><br /></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman", "serif"; line-height: 115%;"><span style="font-size: medium;">Augusztus van. <br />
Bizonyos szavak múlhatatlan<br />
drámaisággal képeket festenek vászonra,<br />
elindítanak deres látomásokat,<br />
s míg a nyár díszletei nők hajában fürdenek, <br />
az érzékek örömei egyre csak változnak.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman", "serif"; line-height: 115%;"><span style="font-size: medium;">Mondom, augusztus, a városban.<br />
Ahol az aszfaltozott lány hasfal kék piszkát<br />
az utcán szétfröccsenő színes olaj tincseket<br />
gyáván tükrözik a betonra loccsant tócsák, <br />
s a bitumen vállakon nem érezni az ízeket.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman", "serif"; line-height: 115%;"><span style="font-size: medium;">Hiába szól hangosan az élet: <br />
A város füstjeiben, gőzeiben nincs sziluett.<br />
Az utcák vénája bordón vemhes, nyűg, teher,<br />
a nőkről beszél, ám amúgy az Istenre gondol<br />
a kanyar szemöldök ívében egy izzadt ember.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman", "serif"; line-height: 115%;"><span style="font-size: medium;">Vágyódik és emlékezik a kép.<br />
A kicsiny, térszerű, húsos karmazsin ajkakra,<br />
a lesütött ablakszemekre, violaszín felhőkre,<br />
hol létünk jogán, roppant erők lappanganak,<br />
a sugárutak ölén, egész életünk okán.<br />
<br />
A közterek hanghordozása alt, <br />
tülkölő autócsorda vonul a hónaljban.<br />
A csípő lágy árnyéka itt elömlő tenger,<br />
mindenki siet valahová, mindenki bajban van.<br />
Ilyen, ha nő a város: este, délben és reggel.<br />
Augusztusban.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman", "serif"; line-height: 115%;"><o:p><span style="font-size: medium;"> </span></o:p></span></p>Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7135317090673649415.post-83374680194021107422023-08-12T13:39:00.010+02:002023-08-13T00:58:53.051+02:00Pósa Károly: HUSZÁRÉNEK<div><br /></div>Majd ha a mandula virága fölfakad, lovam lesz – dalolom,<br />elmém körül ügetni fog szilajon, rokonná válik velem.<br />Nem vár többet semmi parázsos, hamuvá rongyolt fájdalom,<br />mögöttem a múlt pora, fölöttem majd pogányvér felhő lebeg.<br /><br />Majd ha a szél a kanális búra ömlő szavát megcsitítja,<br />szívhanggal, tisztán, lágy kovásszá olvad az égi tengerrel,<br />jég szemfedővel a homlokom lesz szépen, értőn megsimítva,<br />a világom titka egy remetelak sarka – leírni is alig merem. <br /><br />Majd ha kengyelvas kondul, mint tördelmes igék méla kolompja,<br />és az ellensarki fény a lélek görcsét egyszer felolvasztja,<br />vágy kantárt szorító emberként sem leszek jó-, sem rosszfajta,<br />célom csak egy lesz, a nyergem alatt puhított igazam malasztja.<br /><br />Majd akkor a dűlők kanyarában fülelünk, kudarcos ébren,<br />és lovammal csillagokra lelünk a tiszai virágok között,<br />ingem rég ott hagytam a szagos kistemplomi sekrestyében,<br />így is azt hiszik, itt se voltam, az árnyékom innét elköltözött.<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR-ogzQUFef2ZASfqcDSdI6I-xs6YYg7H0KFoeNLfbnI2T_Ti0aPjD9CYLsKsdDLtRild4Du5ob7Z8mTchwlYovnvne7a0Pyni90knlBDPoXXZKPI4OI9oXfO57PJulA1-phbKqSStVibYbGmu2N5ZriS_pXaE7-6e0dpsf4YgkG2qhMOdc4fEyH-U1aLx/s300/16387222_1595552740459334_7357902441973685086_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="277" data-original-width="300" height="358" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR-ogzQUFef2ZASfqcDSdI6I-xs6YYg7H0KFoeNLfbnI2T_Ti0aPjD9CYLsKsdDLtRild4Du5ob7Z8mTchwlYovnvne7a0Pyni90knlBDPoXXZKPI4OI9oXfO57PJulA1-phbKqSStVibYbGmu2N5ZriS_pXaE7-6e0dpsf4YgkG2qhMOdc4fEyH-U1aLx/w388-h358/16387222_1595552740459334_7357902441973685086_n.jpg" width="388" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br />Pósa Károlyhttp://www.blogger.com/profile/09249240098302846205noreply@blogger.com0