Hunyadi
Némi habozás után leírom: én még nem láttam az új Hunyadi sorozatot.
A trailert, a beharangozót a kezdetek kezdetén megnéztem, és azóta is találkozom kiragadott filmes részletekkel, de a nagy egész szériába még nem volt merszem belefogni. Félek tőle, nehogy megint kevesebb legyek egy illúzióval. Ennek a blogbejegyzésnek a kereteit szétfeszítené a téma, ha most nekikeserednék megmagyarázni, miért viszolygok a kortárs magyar filmgyártás produkcióitól. Legyen elég, hogy a mostani színészeink zömével elégedetlen vagyok, és akkor még galamblelkű jóindulattal, finoman fogalmaztam.
Nem egyedi eset, hogy a jócskán késve, kivárva fordulok egy felkapott széria felé. A Trónok harca összest régen leforgatták már, a tévécsatornákról is lekerült, mire tavalyelőtt nagy ímmel-ámmal nekiálltam megnézni az évadokat. Nem bántam meg, utólag beismerem. Pedig eleinte csak az ösztönzött, ne haljak már meg hülyén, lévén itt van ez a sorozat, ország-világ állandóan hivatkozik rá, emlegetik, mégiscsak oda tartozik az általános műveltséghez az ABBÁ-val és Gusztáv viselt dolgaival együtt. Fontosnak tartom az enciklopédikus ismereteket. Ha fölvetül egy beszélgetésben Havas Jon neve, vagy Westeros, illik konyítanom hozzá, ne érhessen a vád, a Holdról pottyantam ide.
Ugyanígy kimaradt, de talán majd megnézem a Brian életét, a Gyalog-galoppot, vagy – teszem azt – az Üvegtigrist és a Macskafogót is, amiknek egyetlen részét se láttam még.
De most a Hunyadi foglalkoztat, annál is inkább, mert a filmen kívül is hallani róla, nem öröm ez nekünk. A minap egy román fickó Belgrádban megrongálta a Kalemegdan sétányán lévő szerb-magyar feliratos emlékművet.
Mindig elképedek rajta, mekkora vakmerőség kell egy élettelen műtárgynak nekirontani. Teljesen mindegy, hogy diszkós vagányok által összevert bádog ereszcsatornáról, elmebeteg bolsevikok összekecsapozott Van Gogh-járól, vagy szétbarmolt karácsonyi Betlehemes élőképről van szó, ez nemhogy elfogadhatatlan, hanem emberalattjáró szint. Aki elköveti, ütni, míg mozog.
Sajátságos román nemzeti szokás a temetőkkel való hadakozás is, mintha bizony a fejfák visszaboxolnának. (Azok nem is, de ha van történelmi igazság, a román vadbarmok egyszer még vissza fogják kapni, a fejükre száll az összes galád tettük.)
A belgrádi eset pikantériája, hogy pont a szerb fővárosban sikerült a román turistának bemutatkoznia. Láttuk a videót: odatámolyog bézbólsapkában, előtte a földre hajítja a kis cekkerét, irgumburgum, lesz nemulass, és lám, a mindent pótló szigszalag is előkerül, tessék kutya bozgorok, át is lett ragasztva a történelem.
Stand up me
A kormányt gyilkos poénok gúnyoló, az alpári odamondogatásból élő neves magyarországi humorista remekül teljesít a diktatúrában: százmilliós évi osztalékot hoz össze a cége. Nem sajnálom tőle, ha van aki fizet neki ezekért a pompás (?) produkciókért, ám legyen bevétele. Éljen boldogan a pénzével, dugja fel magának. Azt is értem, ennek dacára folyamatosan panaszkodik. Ezek ilyenek. Koncz, meg a Saskabarés adócsalók is folyton duzzogva keresték magukat gennyesre. Van egy réteg, aki pumpálja beléjük a pénzt. Az ő bajuk. Én egy huncut garast se fizenék értük.
Magyar-Jakab Péter
A szlovák kormányfőt, Robert Ficot bírom, valamiért szimpatikus, noha nem szeret agyon bennünket. Mégis van benne egy tartás, kurázsi, amit a többi európai politikusból hiányolok, vagyis csak nagyon kevesek mondhatják magukénak. Szerintem egy férfi, még ha politikus is, legyen férfias, mutasson erőt, legyen karizmája, önálló gondolatai mentén fogalmazza meg az elképzeléseit. A macsóskodást túlzásba nem kell vinni, az visszaüt. Én még emlékszem, Gyurcsány az első napon futva ment be a hivatalába. Aztán valamiért már autó fuvarozta. A Poloska ízléstelen, róla a vak is látja, álca, kamu az egész alak, egy felépített niemand, aki a napszemüvegben, krémnadrágban úgy fest, mint egy koszovói albán strici. Kezet foghat a volt jobbikos Jakabbal, egyforma prosztók, ha családi ügyekről, ha nőkről van szó.
Voks
Hogy az elmeháborodott Tiszások az eszelős vezérük instrukciói alapján valami hatvan százalékban az ukrán csatlakozás mellett (!) szállnak síkra, azon nem is csodálkozom. Ezeknek minden úgy nyer értelmet, ha az ellenkezőjét mondhatják annak, amit Orbán és a kormány szorgalmaz. Ha parancsba adná a miniszterelnök, hogy mától kezdve kötelező a ki- és belégzés, dafkeból inkább megfulladnának, nem vennének levegőt... Egyébként ilyenkor mutatkozik meg, mennyire kártékony a Poloska szektájának a működése: hivatkozási alapként Kijevnek kapóra jött ez a Tiszás bohózat szavazás, most nyakra főre mutogatják, pedig akik csináltatták, azoknak is gázos már. Így megy ez: semmi nemzeti stratégia, csak a hataloméhség, a rövidtávú haszonszerzés, miközben a Poloskával együtt az egész ballibsi elit tojik a magyarok fejére. A saját zsebükön túl ezeket nem érdekli semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése