2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2018. április 27., péntek

A SZKÍTIAI PARADIGMA*


(Fotó: Vermes Tibor)

*Ez az írás a Jó Reggelt Vajdaság véleményportálon jelent meg 2018. április 15-én.

Eddigi életem során elég sok gazemberséget láttam, tapasztaltam. Magam sem vagyok bűn nélkül, ez kétségtelen. Mégis, odáig nagyon ritkán vetemedtem, hogy a legyőzöttön még verjek egy sort. Nagyapám sintér volt, akár tőle is eredhetne az ars poeticám: döglött lóba nem rúgunk. Éppen ezért, ezt szem előtt tartva, megpróbálván levetkezve minden ellenszenvemet (úgysem sikerül teljes mértékben, előre tudom), azért mégis megkísérlem legalább némiképp a tárgyilagosság mezsgyéjén maradva összefoglalni a múlt vasárnapi magyarországi voksolás előtti, alatti és utáni történések ellenzéket illető tanulságait.
Teszem ezt az unott politológusi narratíva helyett például Kópé, vagy a Szemölcs Sógor silány epigonjaként. (Az a drága Kópé: ha ezt megérhette volna! Vinnyogva fetrengenénk a nyelvi sziporkáitól.)
Mint kezdetben vala az Ige, úgy vala április 8-án az esti órákig egy politikailag korrekt, liberális okos-szemüveg.
Ezen körösztül studírozta a rózsaszínű világot egy rongypokróc-szerűen összeszőtt társaság: dzsangától üvegeschen tshillogó szeműek, rasztás fotelrambók, öjrópéer demokraták, junó, máj frend. E velejéig demoklata, nyugatosh éttermiségh, vidékieket közmegvetve („Orsós cigány Felcsútról”) már jó előre a voksolás tisztaságát vitatták. (Kéksisakosokat a Blaha Lujza térre!) Ploghlesszív lefolmista közgizdászaik, akiknek legjelesebbjei bronz fokozatú termékértékesítők lehettek az Amwaynél, a magyar gazdaság összeomlását jósolgatták. Közéjük keveredett pár belpesti elaggott műmájer: Heller anyó köldöktopban, a sörényét hullató Konrád, karöltve olyan fényesre csiszolt pengékkel, akik már a Heti Hetesből is kikoptak.
A márciust végigszenvedték, hol tanácskoztak, hol sajtájt tartottak mikrofonerdő előtt, szőtték a terveket, mint pók a hálóját, majd kezdték elhinni, amit hazudoznak, és már akkor látszott rajtuk, hogy a frizurájuk alatt komolyabb a baj, mint gondoltuk. Érdeklődve figyeltem őket. Olyan konzekvensen utálták Orbánt! Aranyosan toppantottak is hozzá. 
Néha kicsit előszeretettel románoztak, de a minap frissen és újfent letahózott határon túliak palicsi asztalánál – februáriusban még – szépeket mondogattak: hogy örült nekik szegény joó Líviánk! Most megint jöttek volna a magyarok kenyeréhez. Hírlik ezúttal nem Palicsra bazíroztak, mert az útirányban sem tudtak már megegyezni, ráadásul teli az állatkert, meg a gazdi is kihátrálni látszik mögülük. Szétszaladt a ménes, csak a DK-s szamárcsődör elégedett. Lesz frakciója a Parlamentben és kígyózhat majd az országház büféjében viszkiért. Amott meg nincs píz autópálya-matricára sem. Emitt bedőlt a párt apanázsa. Együttéknél külön-külön is adóssághalmaz, a Jobbiknál 600 milla visszafizetési kötelezettség. LMP-ben hétfőről keddre virradóra már mindenki mindenkit perel. Vona Lisa mosolya lelohadt, coki pártelnökség, agyő parlamenti mandátum. Krisztina asszony hüppög, a macska Zázrivetz lágyékára borulva dörömböl. Egyedül Karácsony Gergely az, aki tovább ábrándozik a két és fél millió szavazóról, holott őt elnézve neki nincs két és fél millió agysejtje sem.
Világnézetileg értelmezhetetlenek voltak, és maradtak. Nem tudom észrevette-e, feltűnt-e valakinek, hogy a szocialista-liberális parádékon, nagygyűléseken mindig csupa MSZP, DK, Együtt, és PM zászlók voltak, míg a Jobbik demonstrációkon csupa Jobbik zászló. Ezzel szemben a Fidesz gyűléseken látni sem lehetett a tengernyi magyar zászlótól. Apró, nüansznyi a különbség. De már ez is sokat elárult április 8-a végkimeneteléről.
És most ott tartunk, hogy őkelmék megsértődtek. Bedurcultak. Elkezdték hülyézni a népet. Megsúgom: általában ez a hozzáállás nem szokott jól elsülni. Még ha nincs is az ínyükre a népképviseleti demokrácia ilyetén alakulása. Hát hogy is lenne az, amikor nem a demokrácia felkent bajnokai kerültek hatalomra. Mégsem kellene ettől is jobban eltaszítani maguktól az országot. Hisz már a lőtéri kutyát sem érdekli a véleményük.
Nem lehet meggyőzni őket. Olyanok, mint Bourbonok rükvercben, akik „semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”, míg emezek semmit sem tanulnak és mindent elfelejtenek. Április 8-át követően is megy az áthárítás: a szétveretett ellenzék szerint tényleg ideje lecserélni a magyar népet.
 A tökük tele van velünk, gumicsizmában elmaradott, iskolázatlan, tehetség híján vegetáló, vidéki, meg pláne határon túli magyar választókkal, velünk a „niggermajmot sosem látott parasztokkal”, ahogy egyik kedves Momentumos és-vagy Jobbikos polgártársunk kommentjében megfogalmazta. Ha netán nem hisz nekem valaki, olvasgasson kicsit az oppozíció megmondóembereinek publicisztikáiból. Hétfő óta nyíltabban vagy burkoltabban bennünket hibáztatnak, epébe mártott tollal gyaláznak, keseregnek. Még Kálmán Olga fogköve is lehullott. 
Nem, nem drága véreim. A magyar nép könyökén jön már ki, elege van a folyton belengetett reformjaitokból, váltókormányzásokból, amikor 4-8 évig valamit csinál az egyik, azt a másik lerombolja, majd megint csinálni muszáj valamit, amit az a bizonyos másik majd megint jól lebontana. Mert hogy azt hiszi, jobban tudja. Nem. Egy darabig most más lesz kipróbálva. Kell ehhez még nem ez az előttünk álló négy, de lehet, újabb nyolc év is, hogy a politikailag impotensek, az nemzet javát sokadlagosnak tekintők ne tudjanak mindent lenullázni, ahogy szokták. Bizakodva nézhetünk előre.
A butának semmiképp nem nevezhető Hérodotosz azt írta egykoron, hogy a szkíták azért a világ első népe, mert képesek megkülönböztetni a dolgokat. A jót a rossztól, a hülyeséget az értelmestől, a fontosat a lényegtelentől. Nem véletlenül vagyunk az utódaik.


                             Pk

2018. április 26., csütörtök

A JOBBIK ÁRCÉDULÁJÁNAK VONA-KÓDJA*

Homoródalmási ház, 2018. április 21., 05:55
*Ez az írás a Jó Reggelt Vajdaság véleményportálon jelent meg 2018. április 4-én.

Ahol egyszer a rothadás elindul, ahol az erjedés szaga terül szét, ott aligha várható könnyed tavaszi megújulás. A krízis tudniillik rükvercbe – kifelé – sosem szokott gyűrűzni.
Mivel mindig van lejjebb, és mára egész egyértelművé vált, hogy egy külön e célra kitenyésztett ásóbéka búgja Vona Gábort, most már csak idő kérdése, mikor fogja a Jobbik visszaszopni Szegedi Csanádot a pártba. Emlékeznek rá? Igen, ő az a kalácsképű húsgombóc, aki – miután a széljobberek döngőn masírozva kiszavazták Brüsszelbe – megvilágosodott. S lőn világosság! Halld Izráel! Szegedi Csanád keddről szerdára ráébredt arra, hogy ő amúgy – zsidó. Gárdaegyenruhában. Horogkörösztös klottgatyában. Mindjárt el is határolódott saját magától.
Orvosi szempontból a patologikus skizofrénia atipikus esete. Politikaelméleti értelemben öntökönszúrás néven diagnosztizálják a jobb egyetemek alagsorában. Emberileg meg a taplósággal elegy gerinctelenség netovábbja. Nem akartam ugyan bővebben foglalkozni ezzel az agy(ara)tlan rózsaszínű rozmárral, de úgy hozta a véletlen – ami nincs, csak a Jóisten a véletlenek mögé szokta rejteni az inkognitóját –, hogy míg a Jobbikról készítgettem ezt az írást, friss hírként érkezett Szegedi Galád képviselő úr – egyébként gyakorló bóher – legújabb, kóser disznósága, ami szépen rárímel a volt pártja viselt dolgaira. Gondoltam, akár cseppben a tenger, ebben a lótetűben is ugyanazokat a karakteres hibákat lehet kimutatni, mint a hajdani pártalakulatában.
A Központi Nyomozó Főügyészség Szegedi Csalárdot a minap gyanúsítottként hallgatta ki. A gyanú szerint ez az emberalattjáró – brüsszeli irodapatkányként – a költségtérítéseket illetően számos esetben  a repülőút költsége helyett a gépjárművel történő utazás lényegesen magasabb költségét számolta el, valótlan tartalmú okiratok felhasználásával. A látogatócsoportok fogadásával kapcsolatban öt esetben lényegesen magasabb költséget fizetett ki az EU a közreműködése folytán. A kisügyes, ugye? Emellett több ember esetében, valótlan okiratok felhasználásával, fiktív módon parlamenti asszisztenseket alkalmazott, illetve el nem készült kiadványok költségeit igényelte valótlan okiratok felhasználásával.
Az a furcsa, hogy ebben nincs semmi furcsa. Kicsit pikáns, meglehet kicsit sok is, pláne azok után, hogy Mirkóczki Ádám, szintúgy Jobbikos, pallosjoggal bíró képviselő uraság éppen a napokban vallotta be, hogy egyébként hazudtak tíz éven át. De még ezen sem szaladt a tarkóig a szemöldökünk. A Jobbik kommunikációja – hadd legyek egyszer finom, mint a pocok szőre! – enyhén szólva zavaros. Kifogásolhatóan ellentmondó. Csak a határzár témában például: Vona Gábor 2015 augusztusában még arról beszél, hogy a kerítés kész bukás, a kerítés az nem jó, aki építette, az végképp nem jó, summa-summarum: felelősségre kell vonni. Szeptemberben már azt mondta, hogy a teljes szakaszra ki kell építeni a kerítést. Aztán: nem szavazták meg az alkotmány módosítását, pedig ők javasolták. Fölköptek a levegőbe, és inkább aláálltak.
Megtagadták a múltjukat, farba billentettek több tízezer operett-nyilast, azaz konkrétan becsapták a Magyar Gárda tagjait, vagyis a pártjuk leghűségesebb támogatóit, a választóikat. Most meg már ott tartanak, hogy a parlamentbe jutást, szervezett választási korrupció (Kisgazda Párt) keretében vagy konkrétan a riválisok megvásárlásával (LMP) képzelik. Hökkenten figyelem, amint Magyarországon éppen azok hozzák vissza a rosszemlékű időket, akik úgy szeretnek riadozni a vészkorszaktól. Tudják mi lesz, ha a DK és a szocik maguk mellé veszik a Jobbikot, mint koalíciós partnert? Nemzeti szocializmus. Ja, ja, sehr netter Kamerad! Nationalsozialistische Regierung. Die alten, schönen Zeiten! Szóval, ha az ellenzék netán győzne, menten rájuk lehet rikoltani – teljes joggal – hogy: nácik! Irgumburgum! Mindez miért? Egy hülye, soha, sehol, senki által nem bizonyított választási matematika végeredménye, vagy ha tetszik: végterméke ez az összefogdosási ejakuláció kalkuláció. (Mindig keverem ezt a két fogalmat.) Van tudniillik 20% hümmögő kórus a magyarországi pörsölyben, akiknek nem ismerjük a véleményét.
Erre azt állítja a magabízó ellenzék, hogy azok mind kormányellenes voksolók. Íme, az első tétel, ami nem igaz ebből. A második, hogy ez az embertömeg ebből kifolyólag bárkire, vagy annak ellenkezőjére fog szavazni csak az illető ne legyen Fideszes. Ez sem igaz. Úgy tudom, van másodlagos pártpreferencia is, vagy pártszimpátia is a világon. A harmadik tény, hogy a Jobbik is, a szocialisták is. és a gyurcsányi DK is a már említett – Vonát izélgető – ásóbéka valaga alatt van: gyors felemelkedésükre a választásig nem sok esélyt studírozok. Nem főnixmadarak ezek, lássuk be. Inkább tojógalambok. Végül, ami ellenük szól, az az össze-vissza, zagyva beszéd. Mindenki összeáll mindenkivel. Nem kell huszonnégy óra: mindenki elhatárolódik mindenkitől. Ugyan melyik épeszű szavazó képes ezt követni? Meg ezt a tolongást a damaszkuszi úton. A Heller Ágnes asszony, meg a Fajkasházy Teedy-féle éceszgébereknek, illetve a Jobbikkal újabban csókos viszonyt ápoló „demokratáknak” évekig az volt a vissza-visszatérő kommunikációs paneljük, hogy a Fidesz „összekacsint” a szélsőjobbal.
Olyanokat mondtak, hogy „összenő, ami összetartozik”. Hol nyilasozták, hol fasisztázták a Fideszt. Emlékezzenek vissza. Most meg szemrebbenés nélkül teszik szalonképessé az egykoron gárdamellényben feszítőket, mert a Konrád György által szépen megfogalmazott „üzletszerű érdek” momentán ezt kívánja.
Mi ez az ordas nagy szent cél? Egy szó. Orbántakaroggy.
Biza véreim, ez kormányprogramnak kevés. Nem is lesz az belőle, még egy jó darabig. Akik mondják, azok sem hisznek benne, csak áltatják magukat, mint az erdőben sötétedéskor fütyülni kezdő kisgyerek, aki berosálni készül félelmében. Ahogy a Jobbik is. Az a baj, hogy Vonamed Próféta Úr türelmetlenné vált. Jobban jár, ha kivárja a sorát, s tovább viszi a 2014-es vonalat, a néppártosodás langyosabb formáját. Akkor hitelesebb maradhatott volna. Megeshet, mára már 25-30% között lenne, egy 30-35%-os Fidesszel szemben. Nagy mákkal talán már az idén, de legkésőbb 2022-ben nyerhetett volna. Akkor most nem az ánusza lenne a szája helyén.
Vallomással tartozom: én is kicsit megvezettem a kedves olvasót. Árcédulát írtam a címben, mert nem akartam elriasztani a finomabb lelkűeket.
Valójában nem árcédula az a Jobbikra – pontosabban Vona Pártelnök Úr homlokára – ragasztva. 
Hanem bárca.



                                           Pk


MŰKÖDÉSBEN A MAGYAR ELLENZÉKI MEDZSIK*

Homoródalmás, 2018. április 21., 06:45.
*Ez az írás a Jó Reggelt Vajdaság véleményportálon jelent meg, 2018. március 26-án.

Sosem értettem, még kevésbé irigyeltem azokat a fajankókat, fafejű nőket, akiknek folyton a liberális ideológiai kánonhoz, szabott direktívához igazodva kellett szeretniük vagy utálniuk másokat. Szerintem szimpla ez a kérdés: se nem szélsőjobb, se nem szélsőbal, hanem keresztény és magyar. A többivel nem éri meg hergelni magunkat. Aki ebbe belefér, azzal szóba elegyedünk. Már a nagy Széchenyi is kijelentette: „Minden előtt áll előttem: hűség a fajtámhoz.
Akinek ennyi sem vállalható, aki a saját fajtáját nemhogy szeretné, óvná, hanem az idegent dicsőíti, fújja a „szeretet hatalmát”, azt én nem a szeretet hatalmaként, hanem sokkal inkább a hatalom szereteteként tudom definiálni.
Szerintük meg kell értenünk az Európára özönlőket, hogy a migránsok isten parancsára jönnek. A támogatóik is egy másik isten parancsára segítik őket. Elvégre az ő istenük a pénz. Mindegy kié. Egyébként én úgy vagyok vele, hogyha netán egzotikus, az európaitól eltérő kultúrákkal szeretnék találkozni, akkor majd odautazom.
De addig – ha rajtam múlik – egyik se másszon be kéretlenül a spejzembe. 
Összemazsoláztam pár megnyilatkozást. Ettől ékesebben fölösleges láttatni, mi a húsvét utáni (határon túliaknak húsvét előtti) magyarországi választás tétje. Álljon itt egy kicsit színesebb csokréta, tessék: 
   
"Vona szerint Orbán lelkileg akarja megtörni őt, ezért megfigyelteti a családját, és egy fekete autó várja esténként a háza előtt. Szerinte egy olasz paparazzival fotóztatták, ami miatt a fia még el is sírta magát."

Azon túl, hogy sajnálom szegény kisgyermeket – igazán megvehetnék neki azt a fránya E-phone-t vagy videojátékot –, „egy gondolat bánt engemet”: HONNÉT tudta Vonamed Próféta Úr, hogy olasz a lesifotós? Fogas kérdés. Első blikkre logikusnak tűnő a magyarázat. Ha paparazzi az illető, az olyan olaszosan hangzó szó, tehát biztos az is. Olasz a gazember. Másodjára – ismerve Szemöldök Pártelnök Úr éleslátását, vitathatatlan kognitív diszpozícióit, nagy tételben mernék rá fogadni, hogy a fekete kémautó egy Fiat Punto lehetet. Le is buktatta a nyomorult taljánt, ott, azon nyomban. Esetleg még egy nagy kerek pizza lógott a visszapillantó tükrén, illatosító gyanánt. Vagy csak egyszerűen jó volt az esti krimi Nino Rottával, és mindez – tudat alatt maradandóbb nyomokat hagyva –, a másnapi sajtótájékoztatón visszaköszönt a jó Zázrivetz Gábor haja alatti részén.

„Szél Bernadett szerint: Sorsközösség van az ellenzék politikai erői között.”

Mélyen meg vagyok győződve róla, hogy gépelési hiba történt, elírták a címet. Nem sorsközösség az, hanem Sorosközösség. Egy „o” kimaradhatott. Csak így van értelme Szent Bernadett kinyilatkoztatásának.

„Szél Bernadett hozzátette: mostantól az a minimum, hogy az ellenzéki pártok szóba állnak egymással.”

Szent Bernadett! Azaz: Szent Kleofás! Hogy akarnak ezek egy országot sikeresen elkormányozni majd, ha már az is komoly siker számukra, hogy egymással szóba állnak?! Bernadettem! Hajolj neki, fogd jól erősen a bokádat, ott tolong már mögötted az ellenzéki összefogás, mindig is sejtettük. De azt álmomban sem hittem volna, hogy valaha Vona Gábort is közibük engeded. Ez sok mindent elárul rólatok. Szóval, nem a demokrácia ilyen, hanem ti vagytok éppen ilyenek.

„Gyurcsány Ferenc Újpesten is kifejtette: céljuk, hogy a határon túli magyarok ne szavazhassanak az anyaországban, mert a DK elnöke szerint nem viselik döntéseik következményeit. Ki is a magyar, kik azok a magyarok? – tette fel a panelkérdést a kocsmapolitizálás színvonalán Gyurcsány, aki meg is válaszolta saját felvetését: ne magyarkodjanak azok, akiknek talán az ükapja lehetett magyar.”

Én is ismertem egy ilyen figurát. Nem volt rossz ember, csak elhitte mindig, amit mondott, és későn látták meg rajta, de akkor már elhatalmasodott a baj. Egyébként matektanár volt és valami matematikai vagy geometriai alaptételt próbált cáfolni. A végén kényszerkosztümben vitték el a vigyorgóba. De ahogy Ferenc testvért, a nagy bérmálkozót elnézem, őneki már ez is kevés lenne. No persze, voltak, akik kezdetben, illetve jó darabig komolyan vették... Ahogy múlt az idő, a legtöbben már csak nevettek rajta. De amit az utóbbi időben művel, az már nagyon kínos. Olyasmi „szekunder szégyent” érezni vele kapcsolatban, mint amikor a köztéren látunk egy félig letolt gatyával fetrengő, maga alá csinált hajléktalant.
Egyébként nekem az égvilágon nincs különösebb bajom az ellenzéki számmisztikával. Összeadják az állítólagos támogatottságukat, a jövőben fölsejlő szavazataikat, és lám, kijön, hogy az több mint a Fideszé. Éntőlem: legyen. Noha nem lenne rossz, ha a nép nevű magyar lakossággal is tudatnák, ha meggyőzően közlik, mert nehezen tudom elképzelni, hogy a visszalépett Jobbikos jelölt helyett a DK-sokra fognak szavazni a Jobbik szavazói. Már, akik megmaradtak a kalapban. Ugyanez igaz az LMP-s relációban a szocialistákkal kapcsolatban.
Nincs hozzá elég képzelőerőm, hogy ezek a szavazók nosztalgiával gondolnak a pénzügyi géniusz Veresre, Lendvai cenzor asszonyra, a belügyér Draskovity Tibcsire meg a többi szag-értőre. De vajon el tudja-e képzelni bárki is, hogy a jó esetben 15%-os Vona mögé beáll a 6%-os Feri? Lelki szemeimmel elképzelem, amint éppen tőről metszett Jobbikos vagyok, amolyan Toroczkai- vagy Morvai-féle, aztán hirtelen megkapom ellenzéki ajánlatként a DK jelöltjét, akire szavaznom kellene. Táncolj Feri!

Karácsony Gergely: „Amikor arról beszélek, hogy Orbánnak ügyvezető miniszterelnökként végig kell majd néznie a NER lebontását, ez a magyar alkotmányos szabályok szerint azt jelenti: április 8-án legyőzzük Orbánt és még aznap nekilátunk a jogállam, a demokrácia, a tisztesség helyreállításának. Orbán április 8-ától már csak ügyvezető kormányfő, korlátozott jogkörrel, de csakis az új kormány felállásig.”

Nagyon köszönjük Gyurcsány, Karácsony uraknak, meg a Szél Kergenett asszonynak hogy egész komoly létszámú hazai és határon túli magyarokon húzták el a vonót Vonát. Ezek már biztos orbáni szavazók lesznek. Egyébként az ellenzéki összekapaszkodást jó előre láttatta a nagy Mágus, amikor Öszödön megmondta a tutit: „Gyerekek, nem vagyunk tökéletesek! Egyáltalán nem. Nem is leszünk.” (Gyurcsány Ferenc, öszödi beszéd) Hát nem is azok. Hanem tökéletlenek.

Orbán: „… politikailag, jogilag elégtételt veszünk a választások után”.
A balos-liberális erők médiája erre ráugrott, napok óta úgy tálalják, hogy a választások után „Orbán bosszút áll”.
Bár igazuk lenne!

                                                     Pk



2018. április 13., péntek

COKI!

Coki - rajzom  (grafit, színes ceruza)

A
mi a legszebb az egészben: április 8-án, az esti órákig 
ezek tényleg elhitték magukról, hogy majd képesek lesznek egy országot négy évig elkormányozni. Holott még egymás között sem tudtak rendet tenni. Pedig milyen magabízón rákészültek! 
Már – papíron, ügyesen kimatematikázva – volt két és fél millió voksuk, noha elnézve például Karácsony Gergelyt, neki két és fél millió agysejtje sincs, nemhogy szimpatizánsa. És ez a rögvalóságot vesztett társaság akarta Magyarországot irányítani… 
Nekik mindmáig az a világnézetük, hogy Orbán mondjon le. Reménytelen, pénzéhes társaság, és van képük hozzá, ők beszéltek korrupcióról, akiket teljesen nyíltan úgy adnak-vesznek, mint krumplit a piacon. Kik lehetnek az őket támogató emberek? Miben hihettek? Kicsit értelmesebbnek – vagy mint minekünk, a közélet iránt érdeklődőbbeknek, a kanizsaiaknak – az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy ezek nem maguktól hozták létre a különféle formációikat. Nem a semmiből, és főleg nem saját tőkéből kerültek elő. Kiképezték őket egyetlen akciófeladatra, aztán gubancolódott a konkrét kiküldetés, ők meg jobb híján ad hoc önjáró üzemmódra kapcsoltak. Bele a nagy semmibe.
Ez lenne a nagy stratégia? Összeállt az ellenzék egy projektben. Jó. Elképzelem, amint párbeszédbe elegyedek valamelyikükkel. Mi a cél? „Orbántakaroggy”. Milyen áron? Bármi áron! Na de mégis: mi lesz annak a sok ellenzéki programnak a sorsa? Majd egyeztetünk, ha odajutunk. Ejha, hisz az hónapokig is eltarthat… Nem baj, akkor majd szakértői kormány lesz, esetleg új választás. Hűha, erre majd miként reagálnak a pénzügyi körök, a befektetők, a piac? Nem foglalkozunk vele, utánunk a vízözön! Mi lesz – például – a kötelező betelepítési kvótával? Aláírjuk, nem tehetünk mást. Mi lesz a Fidesz szavazókkal? Azok csak kerge birkák! Mi lesz a határon túli magyarsággal? Majd csak lesz vele valami, kit érdekel!
Így valahogy menne a kitalált diskurzus. És boldogok lennének, éppen úgy, mint vasárnap, sötétedésig azok voltak. „Fájhat a Fidesz feje a hosszú sorok miatt” – ilyen szalagcímmel ment sokáig egy hírhedetten szabadelvű hírportál vezető anyaga. És a többi is hozsannázott, hogy magas a részvétel, hurrá, halleluja, bukik a Fidesz. Aztán estére néma csönd lett. A régi ATV-s Kálmán Olga fogköves mosolya lelohadt, makogni tudtak csak az elemzőik, a „szakértők”, akik még egy-két nappal ezelőtt is Orbán Viktor politikai pályafutásának végéről pampogtak. 
A régi betegségük tüneteit diagnosztizáltam rajtuk. Amint megalakul valamelyik újabb pártjuk, mozgalmuk, álcivil tömörülés gyanánt jó darabig következetesen függetlennek és önállónak hazudják magukat. Utána szép lassan beállnak a mostanra mind ziláltabb posztkommunisták mögé, hogy „megállítsák a fasizmust”. Olyan alakulatok ezek, amelyek Újlipótvároson, meg egy két pesti belső kerületen kívül nem léteznek. Budapest közigazgatási határait átlépve meg már csak hírből ismerik őket, és egyúttal ellenszenvessé is válnak, mert a magyar nemzet valós gondjai helyett ráérős pesti beltenyészet tradícióit követve csupa-csupa álproblémát akarnak megoldani. Hogy lehessen a nőknek is állva vizelniük, szabad-e az anyát anyának, az apát apának nevezni, és a talált kutyákra milyen színű kabátkát kell ráadni. Erre a normális ember kiköp, továbbmegy. Még valamire lennék kíváncsi.
Láttuk, hogy a Clinton-hívők mennyire nehezen nyugodtak bele a választási eredménybe. Mivel ez ugyanaz a kompánia, most is érzékelem, hogy ezek megint nem akarják majd elfogadni, hogy a Fidesz újból kétharmaddal nyert. Megy is a vonyítás hétfő óta. Már tüntettek is Budapesten. Hol másutt? A villamossínen. Kész szerencse, hogy a magyar belügyminiszter esze a helyén van. Biztos parancsba adta, hogy na jó, most míg meleg a politikai hullájuk, pár napig gyászolhatnak. Hadd zokogjanak. Aztán viszont a szokásos két figyelmeztetés után mehetnek az ötvenezres helyszíni bírságok, közrend megzavarása okán. Nem értem őket. Ha már szopnak is, legalább csöndben tennék, nem sikoltozva! Ez a maradék becsületüket is aláássa. Nem csodálom, hogy nagy a bánat. Most már a részvételi adatokra sem hivatkozhatnak, mert tényleg egy csomó ember elment szavazni, és így sem jött össze számukra hőn áhított győzelem. Mi több: ez a kétharmad még külön is betette náluk a kiskaput. Harmadszorra kaptak maflást, hogy a fal adta a másikat. 
Csöppet sem véletlenül, a határon túliak svungja is benne van abban a pofonban. Aligha kell kifejtenem, miért. Jelen helyzetben aki a Fideszt le akarja váltani, az legyen Orbánéktól is elkötelezettebb a nemzet iránt. Legyen rátermettebb tőlük a kormányzásra. És főleg – legyen világos irányvonala, legyen jövőképe, erős öntudata. A másság nem érdem: jobbnak kell lenni! A többi csak fölösleges erőlködés, pótcselekvés, duma.
A múlt vasárnap délelőtt már tudhattuk, mert az ellenzék harsogta: "a magyarok meghallották az idők szavát”.
A nap végén már azt is megtudtuk: hál'Istennek, meg is értették. Csak a nemzet létezik. Aki pedig nem ezt vallja, annak: coki!

Megjelent az Új Kanizsai Újság vezércikkeként, 2018. április 12-én.

                                                     Pk