2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2024. március 26., kedd

DANSE MACABRE

2019-es rajzom

Haláltánc

Brüsszel nem a Római Birodalom. De nekik legalább az ókori hanyatlásuk időszakában is ütőképes légióik voltak, még ha zömmel barbár csapatok is alkották, azért egy irányba mutatott a kardjuk.
Az Európai Uniónak nincs közös, gyorsan és hatékonyan hadra fogható katonasága, és kardok híján csak a politikusnak hazudott gazember fiúlányok micsodája mutat egyfelé: a pokol legalján lévő fertő irányába.
Történelmi párhuzamként a nyakukon itt vannak a barbárok is, csakhogy azok a lábuk közét nem ideológia alapon himbálják a szélrózsa minden irányába, hanem célirányosan gyermeknemzésre használják.
Lassan, de biztosan a kreol, a barna meg a fekete európaiak kiszülik az őshonos népeket az Ókontinensről. Mondjuk, egy részükért más most sem kár. Hozzájuk képest – némi vigaszként – Közép-Európa még bástyaként tartja magát.
Nem lenne hasznos feladni az elveinket. Isten-haza-család.
Elvégre ugyanezt mondják az új honfoglalók is:  Allah – potya jólét, új, lerabolható élettér – és a család helyett nagycsalád, vagyis nemzetség. Kopogtat az ajtón a civilizációk harca. Nem rövidlátó, hanem vak, aki nem látja. Vagy egyszerűbben fogalmazva gonosz, számító szélhámos, kártékony elem, valamilyen brüsszeli bürokrata.
Utóbbiakról elmondható, az még csak hagyján, hogy gazdasági analfabéták, de ami rosszabb, egyúttal alvilági elemek is. Ráadásul kicsinyesek. Még ezt sem képesek nemes nagyvonalúsággal művelni. Hosszú évek óta korrupcióról és jogállamisági értékekről prédikálnak. Az egyik kezükön a finnyásan eltartott kisujj, a felemelt mutatóujjal, ám a másik kezükön teli tenyérrel sem győzik a saját túlkapásaikat és csalásaikat takargatni. A korrumpálódott európai képviselők vígan élik mindennapjaikat, miközben azokat a tagállamokat, akiknek az álláspontjuk szembemegy az övékével, mindenféle légből kapott vádakkal a végletekig elnyomják.
Igen, minden birodalom a végnapjai felé közeledve túllép a saját törvényeinek a határain, mivel tudja, vagy inkább érzi, hogy elemeire fog széthullani. Tehát az európai vezetők végső tetteiben se keressünk racionalitást. A szemünk előtt vonaglik Európa politikuma, aminek se befelé, se kifelé nincs már tekintélye.
A magyarok hajdanában önként léptek be ebbe az inkompetens közösségbe. Csalódtunk, és most fölemeltük a hangunk, mert komolyan aggódunk, van okunk a kritikára.
Aki pedig bírálni merészeli a nyugati politikai elitet, hamar bűnösnek találtatik.
Brüsszel szemében Magyarország ma a renitens, a rossz diák. A kezelhetetlen, problémás eset. A megszelídülésre képtelen dúvad.
Nem baj. Maradjunk meg ilyennek. Az idő minket igazol. Bizonyos, hogy holnap holnapután már nem leszünk egyedül, ahogy már ma sem vagyunk azok. Fű alatt, suttogva akadnak támogatóink.
Az európai mainstream a mi folytonos „büntetésünket” szánja talán az utolsó összetartó erőnek, nem számolva azzal, hogy ez egy kétélű fegyver. A porondmester mellett zenebohócot játszó többi tagország számára is nyilvánvaló lett: ha velünk egyszer végeznének, bármikor bárkivel ugyanezt megtehetik majd.
A derék Huntington rég megírta: a hanyatló birodalmak központosítanak és igyekeznek uniformizálni. Közös célokról és közös értékekről papolnak, miközben épp értéktelen kacatként a céltalanságba hullanak…


Milarepa* módszer

Felgyújtották a sepsiszentgyörgyi Kultúrpalotát. Először azt hitték, hajléktalanok miatt égett porig a patinás épület, ám később meglettek a valódi tettesek, akiket a politikailag korrekt média csak „fiatalokként” mer megnevezni. Ne is firtassuk, kifélék, mifélék.
Nem szabad őket börtönbe csukni. Lábbilincsben, rabláncon ki kell vezetni őket az elüszkösödött, füstölgő romok közé, és a kezdődő újjáépítésen napi 12 órát robotoltatni mindhármukat, míg az utolsó dudacserép a helyére nem kerül. Legyenek a kőművesek culágerei, hordják a cementes zsákokat, keverjék a maltert, pakolják a téglákat, cipeljék a törmeléket. Pár évnyi renoválás után engedjék őket szabadon egy-egy farbarúgással, fillér fizetség nélkül. Hátha addigra ember lesz belőlük.

* A buddhizmus egyik legnagyobb misztikus alakjának, Milarepának a vezeklésül felépített épületeit le is kellett bontania, majd új tornyokat húznia, míg a mestere véget nem vetett a tortúrának.


2024. március 17., vasárnap

BERNÁT KALANDJAI


 
SzEUrbia?

Aleksandar Vučić nem kertelt, a diplomáciában szokatlanul egyértelműen fogalmazva kijelentette:  a nyugati államok azt szeretnék elérni, hogy Szerbiában baloldali bábkormány legyen. A szerb elnök szerint hatalmas külföldi nyomás nehezedik országára.
Ezt a barátságtalan viszonyulást  mi – magyarok – régtől tapasztaljuk, ezzel élünk együtt, mióta az Orbán-kormány létezik, és folyamatosan szálka a nyugati mainstream szemében. Egy csomó "jóindulatú szövetségesünktől" nem szívesen vennénk használt helikoptert...
Egyébként Vučić pontosan látja a helyzetet. Ő sem frissen kezdő a politikában. Dicséretére legyen mondva, a sovinizmustól sem visszariadó térfélről időben visszakozott egy rendes, vállalhatóan nacionalista, a szerb érdekekért küzdő politikai oldalra. Nem véletlenül tekint fel Orbánra és az sem titok, hogy Belgrád számos lépésében Budapest kormányzati döntéseit utánozza. Jól van ez így. Ráadásul Vučić – a hagyományos szerb-orosz kapcsolatok tudatában, ismerve a szerb néplelket – bátran mondhat ettől meredekebb (egyébként igaz) dolgokat is. Odahaza aligha fogják megszólni érte. Annál inkább Brüsszelben, de a jelek szerint a szerbek, mint a törökök, már ezt is pont leszarják. Egyre kevésbé fűlik a foguk az EU-nak nevezett diliházba belépni. Még ímmel-ámmal, a látszat kedvéért erőltetik a csatlakozást. Gondolom, Szerbiában sem akarnak gazdasági megrázkódtatást egy hirtelen NEM-mel.
Ám a magyar szomszéd példáján okulva titkon lóizét lengetnek Brüsszel felé és inkább a semlegesség árnyékában használják az orosz energiahordozókat.

Örmény humor

A múltkor újságírók kérdezték meg az örmény származású orosz külügyminisztert, mit gondol a francia elnök kijelentéséről, mely szerint akár francia csapatok is indulhatnak az ukránok megsegítésére. Lavrov reagálása annak tükrében különösen fontos, hogy azóta tudható, Macron teljesen bevadult, már nukleáris összecsapást vizionál Európa és az oroszok között. 
Mindazonáltal az anyakomplexusos francia vezető rögtön az első kirohanásai után megkapta a Kreml frappáns válaszát.
Szergej Lavrov öreg róka a nemzetközi diplomácia susnyásában. A kisujjában az efféle politikai kocsmakultúrával kapcsolatos összes tudás. Nemhiába, gesztus szinten is porig tudta alázni a felfuvalkodott Macront, akinek a beképzeltségét az sérti leginkább, ha szóra sem méltatva kiröhögik. Mert ez történt. Az orosz diplomácia vezetője a mikrofonok előtt gúnyosan elnevette magát, legyintett, és odébb lépett. Elegáns.
Touché! – mondanák a párizsi páston.
Szóvá tettem már, máshol is: a mi hazaáruló, hitvány "ellenzékünket" sem szabadna olykor ennyire komolyan venni. Ki kell nevetni őket. Más esetben angyali türelemmel, egy elmeorvos nyugalmával kivárni, ha pofáznak, esetleg humorosan visszaszólni valami aranyos, könnyed aranyköpést, amitől menten elájulnak dühükben. Észre kéne vennünk, karót nyelt jobboldali társaim, hogy a humor egyáltalán nem baloldali műfaj. Csak annak lett kikiáltva, azok által, akik mindig is a legjobban tartottak tőle.

Bernát kalandjai

Egy budapesti kávéház elől loptak el egy plüssmackót. A tettes taxiból ugrott ki, aztán a kocsiba gyömöszölte a Bernát nevű behemót kabalamedvét és elviharzott.
Bizonyára egy infantilis, begőzölt elmeszökevény vitte el a derék Bernátot. Az efféle cuki, XXI. századi belvárosára igazított, illetve az azokat fenntartó belső körhöz tartozók nem sokat gatyáznak, ha éjjelente akciózni szottyan kedvük. Az éj leple alatt bátrak, névtelenek, büntetlenek. A balhé meg egyszeri, megismételhetetlen. Holnap már hőstettként lehet hirdetni a zártkörű Facebook-csoportban.
Ha egy inkubátorba tett baba rugdalózik a lokál bejáratánál, aligha nyúlt volna hozzá bármelyik széplélek.
A gyerekkel csak baj van, ugye. Túl sokat fingik, meg van tán valami szülői kötelesség is, közben semmi bulika, és különben is a menhelyi kutya meg a madárpók a menő, nehogymá' családot kelljen nevelni, hisz épp, hogy elmúltak harmincöt évesek, megvan a kulcsra zárható gyerekszobájuk. Anyu mos, főz is estebédet, ami tulajdonképpen nekik a reggeli, és a fodrászt is kifizeti a mama, ha történetesen kékről zöldre kéne a frizurát melírozni. A mellbimbó-pírszinget meg a fater fizette: zsebbe nyúlt a tartásdíj mellé.
Évente többször letördelik a Lánchíd kőkeresztjeit, a sok esetből egy-két hülye külföldi turista akad ugyan, de az elkövetők zöme a mi kutyánk kölyke.
Na ezen kéne gondolkodni.
Happy End: Bernát előkerült, a rendőrségi közleményt alighanem olvasta a tettes is, mert gyorsan megszabadult a "bűnjeltől". A méretes plüss medvét kirakta egy forgalmas utcasarkon, ahol ráleltek, és a rendőrök visszavitték a kávézóhoz. Azóta is ott ül. Várja, hátha vége szakad a nagyvilág elmebajának. 


2024. március 9., szombat

BUDAPEST GŐZÖS

Farkasréti temető (fotóm)

Cech

Múlt havi hír, 520 millióba került a balos pártoknak a tiltott módon külföldről pénzelt kampány. Itt még korántsincs vége a történetnek, mert az ÁSZ mellett a NAV is vizsgálódik. Mindenesetre érdekes, hogy a több mint 4 milliárdos ilyen-olyan támogatás fejében mindössze annak nyolcadát, 520 milliót kell bírság gyanánt leperkálni.  Ez ám az üzlet, a hülyének is megéri.
Most komolyra fordítva:
Nem bírságolni kellett volna őket, hanem betiltani, hazaárulás vétsége miatt. Nem kell ide jogász diploma: egy iskolázatlan tróger is logikusan látja, aki idegen helyről kenőpénzeket nyal fel, az idegen érdekekért akar küzdeni, ergo, az idegenek pénze miatt elárulja a honfitársait, a hazáját. Csűrhetjük-csavarhatjuk, ez bizony hazaárulás, amit százmilliókkal sem lehet ki- vagy megváltani. Ez teljes tévút. Megtisztulás kell a magyar közéletben. A politikánkból ki kell gyomlálni a vállalhatatlan elemeket. Mindez igaz a Fideszre is, kisebb, elenyészőbb mértékben, de igaz. Viszont ami a magyarnak mondott ellenzék sorait, a vezető politikai "elitjüket" illeti, ott egy jelképes tizedelés sem segítene. Csakis a hosszú távú megtisztulás. Hogy legyen egy viszonylag normális politikai ellenzék, nemzetben gondolkodó, a közös alapelveket betartó alternatív politikai család. Olyan, mint amilyen a románoknál, horvátoknál vagy épp a szerbeknél adott és természetes. A mostani balliberálisnak mondott, valójában csak sodródó bagázsunk még tőlük is tanulhatna.

Pest is

Felmérés készült arról, mit végzett a jelenlegi fővárosi irányítás. Az eredmény nem meglepő: folyamatosan züllenek Budapest közterei Karácsonyék vezetése alatt. A hajléktalanok, a kábítószerfüggők élhetetlenné teszik Budapest belvárosát, a szaporodó bűncselekmények miatt pedig a korábbi, viszonylagos közbiztonság is odalett. Egy alkalmatlan banda uralja a Városházát. A hivatalokban semmilyen függelem nem működik, tele vannak egymástól független, zsákmányért versengő "nagy emberrel", a régi szocialista-szdsz kompániából, akiket sem a kerületi vezetők, pláne pedig Karácsonyék nem tudnak féken tartani.
Elárasztották a pozíciókat pártaktivistákkal, akiknek fogalmuk sincs a munkáról, mert eddig a mozgalmi léten és aláírásgyűjtésen kívül semmit sem csináltak. Közben mindent felforgattak, így aztán már az sem működik, ami korábban valamennyire ment. Ha akad kivétel, ahol történik valami (VI., II., XIII. kerületben, például), még ott is alapvetően a napi rutinnal küzdenek.
Erről a csődhelyzetről a személyes tapasztalatom okán igen sokat tudnék mesélni.
Naponta járok a Keleti környékén és napi szintem megfordulok a Bosnyák téren, Zuglóban is. 
Eszméletlen, ami Budapest belvárosában zajlik!
A Keletinél, a Bethlen utcában – ez egy sétálóutca, díszkövezve! – a múlt héten fényes nappal egy alak guggolt és szart a kapubejárat mellé! Ugyanezen utca sarkán nyíltan ott tömörülnek a drogárusok, meg a húgyszagú alkoholisták, molesztálva a normális többséget. Érthetetlen, hogy egy világváros pályaudvaránál miért nincs állandó közterületi, vagy rendőri felügyelet! Az Örs vezér térnél gyakorlatilag napi életveszély a bandák között áthaladni, elég egy félreérthető szemkontaktus, már bicskáznak.
Attól kicsit odébb, a parkban Calcutta, vagy Bombay nyomornegyede épült.
Tákolmányok benejlonozva, tengernyi szeméttel, a mocsok leírhatatlan, miközben a nyomortanya tőszomszédságában egy modern játszótér van. Ezalatt Karógeri valamelyik samesza Facebook posztolgat a főpolgármester helyett, aki kedélyesen heherészik. Csak egy napra fognának lapátot, és szednék a miattuk lévő szemetet! De akkor járnánk legjobban, ha a lapátokkal egymást kezdenék ütni. Mind megérdemli!
Azért még ide kívánkozik, hogy a baloldal mindig a nagyon gazdagok és a lumpenek szimbiózisa volt, a középréteg ellen. Most is ennek a folyamatnak vagyunk a tanúi. A baloldali gondolkodásmód mindig utálta a középosztályt. Ideológiai alapon.
A baloldali „éttermiséggel” együtt a baloldali politikumot irányító milliárdosok folyton a tömegemberek, a „massza”, a lumpenek társadalmát akarták. Ezt szokták humanizmusnak nevezni. Se nemzeti identitás, se egyház, se közép. Csak a vízfejként pulzáló baloldali „elit” és a tömegek. Mert nekik az a demokrácia. Irányítani sose tudták a mozdonyt. De a vonatot kisiklatni mindig sikerül nekik. Most a Budapest gőzösön a sor. 


2024. március 7., csütörtök

FILMES NAPLÓ - 25.


Constellation - 1. évad (2024)

Egy magamfajta megcsontosodott sci-fi rajongó boomernek kifejezetten érdekesen és izgalmasan indul a széria. Két részét láttam: eddig várakozáson felüli az élmény. Ebből még az sem sokat von le, hogy pláne a földi, nyílt színen zajló jeleneteknél bosszantóan észrevehető a bluebox technika, a mesterséges napfénnyel, többnyire rosszul bevilágított színészek, és a mögéjük vetített táj igénytelen képi világa. De ez az egyetlen rossz, amit idáig észrevettem. Naomi Rapace – csakúgy, mit a Prométheusz filmben (de várom a folytatását!) – itt is egy tökös űrhajósnő, aki folyton túlél, és igyekszik megoldani a benne és a körülötte zajló zűrzavart. Tudományosan stimmel a mondandó. Ugyanakkor szeretem, ha a realitások mellé odafűszereznek egy jó adag misztikát: itt is megkapja a kedves sorozat néző. Ami meglepett, hogy bár egy nemzetközi űrállomáson (is) játszódik a cselekmény, az oroszokat is ugyanolyan emberként ábrázolják, mint teszem azt húsz-huszonöt évvel ezelőtt, a normális filmekben. És még férficsók sem csattant. 2024-ben ez nagy szó! (Ide jutottunk, már ennek is örülni lehet.)
Összességében ígéretesen kezdett ez a sci-fi széria. Ha nem tolják el a folytatást, és tartják ezt a szintet, az idei esztendő eddigi legjobb eresztése lehet belőle. A True Detectives alaposan elcseszett 4. évadja után mindenképpen felüdülésszámba megy. Szorítok, hogy beteljesüljön a kívánságom. Eddig 10/9. Hajrá!



Egy élet (2023)

Érzelmes film. Többször megkönnyeztem és pont emiatt fogom lehúzni: nagyon hatásvadász. Ügyesen manipulál az érzelmekkel. A szép kamerabeállítások, a szűrők és a búgó, gordonkázó zenei aláfestés is ezt a papírzsebkendős, ríkató manírt erőlteti. Meglehet, ebből az alapsztoriból mást nem is nagyon lehetett volna előhozni. Az öreg Hopkins (nem a Tuskó, hanem Anthony) játéka itt is lenyűgöző. Öreg színészként még inkább vénemberesre húzza a figurát, de ismerve az eredeti történetet, a korábban már látott archív felvételeket, valószínűleg így tudta hitelesen visszaadni Nicky Winston esetlen, szerény és mégis acélkemény karakterét.
Hála Istennek, a II. világháborús történet menekültjei kapcsán nem lopták be a narratívába az elmúlt időszak migrációs trendjeit, pedig gondolom, egyfajta elvárás lehet filmes (meg bizonyos politikai) körökben az efféle didaktikus példázgatás. Megálltak a jó ízlés határán. Nincs nyoma, vagy én nem fedeztem fel áthallását az efféle propagandának: a rendezés dicséretére legyen mondva... Ugyanakkor a gyermeki szenvedés, a diktatúrák áldozatainak a sorsa az élet összes szemszögéből mindig megindító. Mondom ezt úgy, hogy eddigi pályám első három évtizedét jómagam is ilyen-olyan parancsuralmi rendszerekben, hazugságok és korlátok között töltöttem. Az első húsz évemet a kommunizmus, a rá következő tízet pedig a sovinizmus és a balkáni háborúk határozták meg. Láttam menekülteket, igaziakat és én is menekültem, amikor muszáj volt. De ez egy hosszú mese. A filmet ajánlom megtekintésre, a bevezetőmben foglaltakat fenntartva: 10/8.



Outlaw (2007)

Álmomban se gondoltam volna, hogy mintegy húsz évvel ezelőttről ilyen jó kis krimire találok. Sean Bean és Bob Hoskins neve miatt gyanítottam, hogy nem akármilyen bűnügyi történet lett megfilmesítve, s el kell mondjam, nagyszerűen szórakoztam. Sehol valami gender és egyéb marhaság. Kőkemény krimi-dráma, sok aktualitással, amik máig érvényesek a brit közbiztonság állapotát tekintve. Elég beszédes tény, hogy akkoriban még a cselekményre helyezték a hangsúlyt és elmaradt a mára kötelező érzékenyítgetés, a politikai agitáció. Volt egy szakasz, az első fertályban, amikor megijedtem, hogy a Harcosok klubja szigetországi, "ócsított" verziója fog pörögni a szemem előtt, de hál'Istennek, erről szó sem volt. Mindent egybevetve jó volt a két évtizeddel fiatalabb brit sztárok felvonulását látni, a film is hozott izgalmakat, meglepetéseket és jó szórakozást is. Bátran ajánlom mindenkinek! 10/9



Ont he line (2022)

Mielőtt megnéztem volna, elolvastam a hozzászólásokat. Úgy kezdtem neki, hogy egy átlagostól valamivel jobb filmet fogok látni. Ráadásul Mel Gibsonnal, a régi nagy kedvencemmel. Ehhez képest mintha mások egy másik filmet láttak volna. Még most is álmélkodom.
Minden akadékoskodás, szőrszálhasogatás nélkül: ez egy színtelen, szagtalan levű, semmi történet. Amolyan három betűs híg végtermék, bizony le nem írom, micsoda. Filmnek éppenséggel "ZS" kategória, már ne haragudjunk. Méltatlan Gibson pályájához, még akkor is, ha az utolsó éveinek repertoárja az efféle marhaságok miatt volt nézhetetlen. Ez is egy a sok szemét alkotás közül. A nagyszerű Mel Gibson éppenséggel túljátssza a szerepét. Ismerős a mimikája, a gesztusai, a poénok is rendre a régebbi produkcióiból "járnak vissza", akár a balkézről vett kísértetek... Szánalmas volt, tényleg. Ettől többre számítottam. Szomorú látni, hogy a hajdani színészlegenda mi mellé adja a nevét. Remélem, rendezőként még látunk tőle szép alkotást, mert ez a mostani, meg a múltkoriak mindennek nevezhetők csak szépnek és alkotásnak nem. 10/2