Bácskai diárium - Pósa Károly blogja
„Omnia si perdas, famam servare memento.”
2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."
2023. március 27., hétfő
Színház az egész világ?
2023. március 20., hétfő
Pósa Károly: Igaz mese
Tündérmese is lehetne,
miként zsebemben
dadog a szél.
Hat és fél hónap kellett,
míg megjártam Gyimest.
Tisztán olybá tűnt,
mint egy Voyage en Orient,
széthúzott szájam sarkáig
virított a szenvedély.
Nyelv és szemek nélkül
világra jöttem, tartalom híján,
futottak az Olt habjai
pók lábam alatt,
Júliát vittem karomon
és egy békát,
aki királyfit kuruttyolt,
titokzatos hangnemben
fölül és mögöttem, alant.
2023. február 11., szombat
Pósa Károly: TÁN
Talán elvittem a napot, talán elhoztam,
fényűzőn éltem, ahogy a világ fölém hajolt.
A pogányok könnyeit fél szemmel sírtam,
sosem tudtam, ki volt szerettem, ki nem volt.
Van igét mondó tenger, akad még síkság
és léteznek felemelt, ködbe vesző városok.
Éjjel, esőben ázó utcákon lehet járni-kelni,
ahol sáros kővel kirakott a puha vánkosom.
Váltott bolondként megszoktam az igazat.
A szóra végtelenség jön – majd szenvedély.
Alig van senkim, fel-felnyögök álmomban,
görbe utakra visz, lökdös el a hideg éji fény.
2023. február 1., szerda
Pósa Károly: MI LESZ?
ha a kar elgyengülve a kortól
lehull a tinta áztatta papírról?
A Holdat-Napot
megörökölvén
előbb betű kopik, majd a szó,
aztán meg tort ül a törvény,
s távol, a kishomoki dűlőnél
a magyar, a szerb lét-örvény
egyaránt aléltan forog-forog.
Gördülnek a barlangó bokrok,
a szikest karistoló széllel tova,
keletnek, a kövek mellé, oda,
ahol a jó Bartók elkomolyodva,
fejgörccsel, lázzal alkotott.
Mi lesz,
ha a karsztos, tarajos hegyeken
a tenger igéjét-dalát megértem?
Majd ortodox
kősírokon
néma körösztöt ír a rovás,
leples tánc lesz, ugrándozás,
olyan, akár ha szellem járna
a kanizsai Vigadó csorba teraszának
küszöbén: egyszer láttam,
unottan nézett, az élőket várta.
Közben kint, az elkékült hidegben
a dermedt Ötödik Kerületben
a Kálvária dombot el fogja nyelni
a kiszáradt ős-Pannon tenger árja:
az Úr közönye: legyőzhetetlen.
Mi lesz,
ha a messze révedő szemekben
köddé válik a tegnapi lehelet?
A holnapot
sem fogja megérni
El fog hervadni a szívverés.
Kígyó úton, üres zsebbel kaptat,
mászik föl és csúszik le majd
Öblöm partján csönd guggol magában
ahol tántorogtam nagykabátban,
Amott rögök, vadakácok terhével
elgyengülő, suta kezem
jelet hagyott egy fejfában.
2022. december 31., szombat
AZ ÉV EMBERE
Az Év Embere
Zuglóban, ebben a kies pesti kerületben egy – a
balliberális oldalhoz ezer szállal kötődő – „független” civil szervezet révén
idén is megválasztották az Év Emberét. A bohózatba illő versenyeztetésnél csak
a szavazás zajlott nagyobb disznósággal. Tisztaság, átláthatóság? Többször átírt listák, gyanús voksgyarapodás, jelöltek
kihagyott nevei: így működik a mai magyar progresszió, mégis, mire föl
csodálkozunk? Amilyen a politikájuk, olyan a civil társadalmuk. A mindenkori budapesti
revolúció fészkeként nyilvántartott Zuglóban ilyetén Hadházy Ákost kiáltották
ki az Év Emberének. Ezzel sincs gondunk, hisz mindenki tudja, igen, ilyen szar
évünk volt. Hadházyt egyébként egy olyan szervezet jelölte és szavazta meg a házi bajnokságon, amelynek ő az egyik
alapítója és havonta bizonyos összegeket gurít alájuk. Ha így vesszük, az
apanázsért cserébe bagatell ez a kitüntető elismerés: még akkor is, ha Hadházy
soha a büdös életben nem lakott az említett kerületben. Az azonban már kissé
meghökkentő volt, amikor ugyanő, a minap azt találta nyilatkozni, hogy Románia a
bérek tekintetében megelőzte Magyarországot. Meg Ákos, megelőzött. Románia
mindenképpen Magyarország előtt jár, csak nem abban, amire te, meg a
magadfajták gondolnak. Tudod, a román politikában annyi a kurázsi, hogy ott még
a baloldali meg szabadelvű pártpolitikusok is tudnak nemzetben gondolkodni, hazai, nemzeti érdekekért
kiállni, nemzeti minimum létezik náluk Bukaresttől a Fekete-tengerig. Csak ti,
magyarnak nevezett ellenzék vagytok olyan alja népség, hogy a sajátjaitok ellen
fordultok, kerüljön az bármibe. Ne szépítsük: hazaárulók vagytok mindahányan.
Még a románok is különbek tőletek. Ebben nagyon igazad van.
Jövőkép
Möszjő Micron
Sereg
A hadsereg, a katonáskodás nem csak azért van,
hogy tegyél a közösségért, hanem azért, hogy megtanuld, hogy mi az, hogy közösség.
Nem mégy haza, mint az iskolából, vagy a munkahelyedről napi pár óra után. Ezt
az életformát csak a régi bentlakásos kollégisták érthetnék, mint anno a
Ludovikások, vagy az Egyesült Államokban a Westpointosok. Azért nehéz a mai kor
emberének felfognia a történelmi katonaság lényegét, mert ott nem csak jogok
voltak – vannak még most is –, hanem kőkemény kötelességek is. Ha egykoron,
egyenruhában azokat teljesítetted, akkor lettek jogaid. Ha nem – nem jogokat
kaptál, hanem büntetést. Ezért kellett tenni a közösségért, mi által a közösség
is tett érted. Erről szól a katonai szolgálat, amiben nem véletlenül van benne
a "szolgálat" kifejezés.
Pk