2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2012. október 8., hétfő

Októberi történet





 
–  Hallotta? Ma van tizenhárom éve, hogy meghalt a Kanyó Zoli.
– Mit nem mond! Dehogy halt meg! Ha meghalt volna, nem lenne többé Barátság, Önzetlenség, Bizalom, Jó Kedély, Állhatatosság, Megértő Szándék se. Nem gyöngyözne ugyanúgy a kövidinka a poháron; csavart dohány szaga se érezne; nem lenne hosszú őszi beszélgetős séta a parkban; gitárakkordok meg férfikönnyek se lennének; mellettünk nem álmodna a Helga; hegedűhúr se pattanhatna, és a régi lányok kacagását sem hozná soha többet a tiszai szél. Elmaradnának az alkonyat színei, amibe dúdolni olyan megnyugtató, és üres lenne annyi sok ember lelke. Magát se neveznék Szeretetnek és én, a Jóság sem létezhetnék. Hát hogy halt volna meg, mikor mindez, és még mi is vagyunk? Igaz-e?
–  Igaz.

-y

2012. október 3., szerda

Pósa Károly: Krúdyval inni



                                                         K. Z. emlékének

Egy ideje tudom,
Van bizonyosságom.
Hártyabőrű,
Korán vénülő,
Ingatag léptű
Erdei állat az ősz.

Ha október elején látok madarat,
Messzire szállót,
Ívelt nyakú darvakat,
Ahogy ék alakban viszik Bácska titkát,
- Hagyva minket, szerelmet -,
Szenvedély-kalickát,
Többnyire veszik az is, ami itt maradt.
Mint a homály, ahogy párolog:
S Te Krúdyval fogod a poharat.

Ilyenkor:
Hegedűszót sír az őszi szél.
Ég az égi kávéház,
Gesztenyék illata száll,
Cseh Tamás gitárja kísér.
Minden mindegy már:
A jövendőnk ítélt.
Íródnak fönn a koszorús szonettek.
Arad magyarjai mind hősök lettek.

Ti is megdicsőültetek.
Bohém gavallérok…
Vagytok őskövületek.
Vasból lovagok.
Mert passzióból is élettel fizettetek.
Adtatok? Adtatok.

Te és Krúdy.
Tán nyertétek egymást,
Sorsot húzó fogadós tiketten.
Míg angyalok kara viselt fehér viganót.
Majd flaska dőlt, csordult félédes bor
Ott, ott, ahol omlik a Vigadó.
Még ma is:
Éjjel, a széllel – ti ketten –,
Avarszoknyát kergettek.

Nézd!
A két vénülő bohém rouét:
Lányok lelkén pengetik.
 - Elnézi az Úr -,
Elnézi nektek a borúért.
Elnézi a derűért. És engedi.

Most torkom rekedt, kapar
Látlak. Suttogva mondom ki neved és Krúdyét.
Emleget még a hely is,
A folyó meg a park,
Hol lomha ívben hull százados fákról a levél.

Néha elmerengek.
Októberben.
Bár nem tartom számon,
Meg-megkomolyodik a kedvem.
Mert a sors latol ugyan,
De sűrűn kér.
Sűrűn kér. 
Súlyos, véres vámot.

Mostanában,
Már nem keresem Istennek szándékát.
Csoroghat gabonám.
Tartom csöndben, a nekem szánt vékát.
Ősz jön.
Hallom, hogy
Kettőtök az angyali sereg tapsa előtt meghajol.
A felhőkből zsinóros eső hullik,
És tűnődve dől hátra a hold.

Magyarkanizsa, 2012. 10. 03.

2012. október 1., hétfő

Tisza, grafikám (vegyes technika)

Tisza
(vegyes technika)
90 x 17 cm
gipszkarton


Weöres Sándor portré (grafikám)

Weöres Sándor költő
(1913-1989)
grafit, tus
30x30 cm


Pósa Károly: A soha nem szálló agyagmadár



Ózsvár Péter keramikus 
munkái előtt tisztelegve
Itt-itt!
Itt rakja fészkét
A soha nem szálló
Agyagmadár.

Csitt-csitt!
Bányából húzza a ló.
A vaskos torkán dúdolót.
Kemencénket búboló
Sár lábain házaló,
Beltenyészet-enyészet.

Láng, láng, ispiláng.
Ősznek keze legyint ránk.

Itt söpör szeptember közepe!
Az idő és a táj szerepe,
Belső Járásunk terepe,
Nem túl bonyolult, de összetett.
Bókolunk a veszendőnek
Sárga, rozsda, barna-vörös, rőt:
Hajnalon lessük az ónos esőt.

S ha számba vesszük, hogy lám: kész  
Október int, hogy szóhoz jusson.
Titkot jósol, mint rossz lelkész:
Van-e jövőm, marad-e jussom?
Vagy végleg: Ennyi?
Mennyire fontos embernek lenni?

De most!
Kisdiákok októbert írnak.
Már nem kell a búzát aratni.
Fönt húznak az iszap-darvak...
Menni kell. Nem lehet maradni.

Eget és földet összefon köd-hágcsó,
Vízfoltok utazók kofferén.
Van itt egy elkenődött, régen várt csók.
Meg pár vizenyős refrén.

Lásd: a poharat mindig ki kell inni.
Engedje tán meg az Ég, az Úr!
Folyton tanulunk remélni meg hinni.
Bár kívül meg-megreped a glazúr.

Lesz-e madár? E föld szenvedély-gyöngye,
Minek kínját  parázs érleli?
Netán megmarad búzának göröngye,
Hogy kalászát Jézus úr mérje ki?

Akárhogy van: Vetkőzzél nyár!
Dolgodnak vége. Menj.
Menjél hát!

Magyarkanizsa, 2012. szeptember 27.

Pósa Károly: Halak, rajz (pasztell-kréta)

Halak (pasztell)
15x40 cm, gipszkarton