Vörös László (1950.02.14. - 2019.08.16.) |
Pósa Károly
Született február 14-én
Nem kértünk kegyelmet – soha nem is kaptunk.
Lelkünkön a félsz citerált
S bennünket a szentlélek csak kitalált.
Szembe nevettünk életet és halált, ha
Száraz lábbal tócsákon gázoltunk:
Hátrálni nem volt miért,
Kandalló melegében: fáztunk, fagytunk.
Februárius hidege tépi, gyűri
a koronás zászlót
Most mégis:
Isten megáldjon Téged: Vörös László!
Látjátok feleim mik vagyunk? Isa hamu leszünk.
Mankónk marad az üszkös karó
Értelmünk lobban, ha levegőt veszünk
Majd kidugjuk fejünk a kérgesre fagyott hóban
Akárki meglátja
Belülről még hajlunk a jó szóra.
Üdvözítő mosolyunktól retten meg a világ
Az lesz nekik a végső pont,
a ki nem ejtett zárszó
Most mégis:
Isten megáldjon Téged: Vörös László!
És tudjuk hogy a dal nem nóta, sem álmos kiskanász
Ady vélte, Tamás zengte:
Hím és nőstény harca héjanász.
Kitilttatott a jövő, széjjelmérett szerda
Úszik kalapban, a kásás alja árban
Jézus Herceg kegyelmes vére
Testálja békén, akkordok harmatával.
Ha bóklászol, és mar benned egy bánat
Véled értelmét, szökőévnek, nyárnak.
Hebegve elmondott tétova pár szó
Most mégis:
Isten megáldjon Téged: Vörös László!
Nem minden ember lakatra zárt börtön
Tán nyíló virágnak is van helye a földön.
Bár Somlai Margit sose lel kesztyűt, párost
Zakónk zsebében visszük, folt alatt a várost.
Égre rajzolt sziluett, felhőre írt egy másik arc.
Hatvanon túl, Aradnál
Letett késsel, szelídre csitul a harc.
Gondolat fogant, nagy kéknek támasztva
Tülköl erényt homlokon, fakón glóriának látszót
Most mégis:
Isten megáldjon Téged: Vörös László!
Magyarkanizsa, 2012. február 14.
2 megjegyzés:
Őszinte részvétem Önöknek ,családjának! Nagy tisztelője voltam,pedig véletlenul láttam egyszer a tv-ben!!! Ízes beszéde,értelmes ,de egyszerű gondolaTAI RABUL EJTETTEK!!!!Gyönyörű a vers,méltó VÖRÖS LÁSZLÓHOZ!!!NYUGODJON BÉKÉBEN!!!
Cseh Tamás lemosolyog, Villon csettint a nyelvével...
Megjegyzés küldése