Született február 14-én

Vörös László (1950.02.14. - 2019.08.16.)

Pósa Károly

  Született február 14-én

Nem kértünk kegyelmet – soha nem is kaptunk.

Lelkünkön a félsz citerált

S bennünket a szentlélek csak kitalált.

Szembe nevettünk életet és halált, ha

Száraz lábbal tócsákon gázoltunk:

Hátrálni nem volt miért,                                                                   

Kandalló melegében: fáztunk, fagytunk.

Februárius hidege tépi, gyűri

a koronás zászlót

Most mégis:

Isten megáldjon Téged: Vörös László!

Látjátok feleim mik vagyunk? Isa hamu leszünk.

Mankónk marad az üszkös karó

Értelmünk lobban, ha levegőt veszünk

Majd kidugjuk fejünk a kérgesre fagyott hóban

Akárki meglátja

Belülről még hajlunk a jó szóra.

Üdvözítő mosolyunktól retten meg a világ

Az lesz nekik a végső pont,

a ki nem ejtett zárszó

Most mégis:

Isten megáldjon Téged: Vörös László!

És tudjuk hogy a dal nem nóta, sem álmos kiskanász

Ady vélte, Tamás zengte:

Hím és nőstény harca héjanász.

Kitilttatott a jövő, széjjelmérett szerda

Úszik kalapban, a kásás alja árban

Jézus Herceg kegyelmes vére

Testálja békén, akkordok harmatával.

Ha bóklászol, és mar benned egy bánat

Véled értelmét, szökőévnek, nyárnak.

Hebegve elmondott tétova pár szó

Most mégis:

Isten megáldjon Téged: Vörös László!

Nem minden ember lakatra zárt börtön

Tán nyíló virágnak is van helye a földön.

Bár Somlai Margit sose lel kesztyűt, párost

Zakónk zsebében visszük, folt alatt a várost.

Égre rajzolt sziluett, felhőre írt egy másik arc.

Hatvanon túl, Aradnál

Letett késsel, szelídre csitul a harc.

Gondolat fogant, nagy kéknek támasztva

Tülköl erényt homlokon, fakón glóriának látszót

Most mégis:

Isten megáldjon Téged: Vörös László!

Magyarkanizsa, 2012. február 14.