HIÚSÁGOK MÁGLYÁJA

Hiúságok máglyája

Szoboszlai Dominik milliós jegygyűrűt vett a kedvesének – ezt tálalja olvasóinak egy világhálós felület.

Bulvárhír. Így kell olvasni a "cikket".

Ráadásul az emberi kicsinyességet birizgálja, az irigységre játszik, mert ni, ez a csodalábú csirke mit meg nem engedhet magának?!

Tényleg megengedheti. Mi ebben a pláne? Biztos megérdemli a mátkája, sok boldogságot nekik.

Némi joggal állítom, másokhoz hasonlóan az egyheti bérezésemet én is akármikor szívesen ráköltöm a páromra, mert ő is megérdemli. Az más lapra tartozik, hogy a Liverpool támadójának fizetése mellett az én javadalmam a fasorban sincs.

A hírcsárda írását olvasva aztán a horvát Luka Modrić jutott eszembe, aki a lakóhelyének szennyvízhálózatát saját pénzből kiépíttette, elsőként adakozott a földrengés áldozatainak, közismert jótékonykodó, és az összefocizott vagyona dacára mégis szerény ember maradt.

Közben nálunk Dzsudzsák a Lamborghinijét zúzta totálkárosra, százmilliós gyémánt karórákat villantanak gagyi tévés „sztárok”, és egy megye kettes csatár is többet visz haza, mint mondjuk ugyanott egy harminc éve becsülettel dolgozó közterületes kertész.

Értem én, ne keressek igazságot a világban, de azért szédületes, mekkora különbséget tesz a pénz ember és ember között.

Aztán persze a végén kisül, "isa pur, isa chomu vogmuc". És már nem számít sem a puccos járgány, se a briliáns karikagyűrű, se a hosszú combú barátnő, se semmi, csak az, hogy tettél-e valami hasznosat, jobbítottad-e mások életét, örültek-e neked, vagy elpocsékoltál mindent a hiúságok máglyáján.

Sajtószabadság?

A Hír TV tudósítani szeretett volna egy tüntetésről, ahol a szabadságért, vagyis inkább a szabadosságért ágálók durván nekiestek a mikrofonos hölgynek. Botrányos és elítélendő ez az erőszakos virtus.

A "gyülekezés alapjog", ahogy a sajtószabadság és a média zavartalan munkája is az.

Viszont a pride (így, kisbetűvel!) pusztán provokáció, egy ideológiai performansz, ami évente, ha kell, ha nem, megzavarja egy világváros központját. Ahogy a Városligetben törvénysértő nyilvánosan szeretkezni, vagy nudistaként mezítelenül napozni, úgy az Andrássy úton is közszeméremsértő a latex tangagatya, meg az aberrált viselkedés.

Ha elszigetelt helyen művelik, ám legyen, csinálják. De ne a legelőkelőbb, leglátogatottabb városrészben reklámozzák a devianciát. A szólásszabadság élharcosainak lelepleződését most is egyenes adásban lehetett nézni, akárki láthatta, miként zaklatták egy nekik nem tetsző tévécsatorna riporternőjét. Tessék, ez a liberális tolerancia. Meg se nyikkanhat a másik, belefojtják a szót a tudósítóba. Ha netán mégis sikerül megszólalnod, menten fasiszta, náci meg mindenféle szörnyeteg vagy. Mondják mindezt ők, hamisítatlan náci, fasiszta tempóban.

Női kvóta

Egyszer valaki azt mondta, de jó lenne, ha a nők vezetnék a politikai elitet, sosem lenne többé háború.
Hogy ez már akkor is milyen fokú naivitást feltételezett, hagyjuk…

Mára tudható, hogy az élet, a valóság alaposan rácáfolt minderre. Ma a női kvótának "hála", látjuk miféle kvalitású és eszmeiségű hölgyemények kavarják a káoszt. Én Angela Merkelt kifejezetten rühellem, de még ő is egy etalon a mostaniakhoz képest, nem beszélve Thatcherről vagy Golda Meirről... Bevásároltunk a hétgyerekes Ursulával is, pedig bizakodtunk, mégiscsak anya. Hát...

Új hír, mundérba bújtatja Dánia a nőket. Kérem szépen, szívük-joguk. Aki akar, mehet rózsaszín tankokkal vagy szivárványos koszorúval a nyakában Ukrajna keleti felébe. Majd rájönnek, hogy ajakrúzzsal aligha fogják túlélni. Bár – ha Dániáról van szó, és ott mindig bűzlik valami – azért vigyázó szemem inkább fordítanám nyugati irányba, mert Izland kapcsán nem biztos, hogy Moszkvából érkezne az első robbanófej a Dán-félszigetre. Ne legyen igazam.

A dánok amúgy sem normálisak. Skandinávia parasztjainál a hetvenes évek elejéig legálisan lehetett gyermekpornót (!) forgatni, mígnem valakiknek leesett a tantusz, ezt már azért mégse...

Ettől függetlenül a többi beteg ideológia tovább burjánzott, és a tízezer disznót számláló farmok között a jólét mostanára teljesen elvette az eszüket. Tulajdonképpen minden megtollasodott nációra igaz, hogy beletunyulnak a komfortba.
A nagyon gazdag ember is hamar elveszíti a valóság fonalát, pláne, ha érdemtelenül hullik az ölébe a pénz. A régi dánok verítékén egy ideje új generációk sarjadnak, akikben a földtúró ősök életösztöne már alig pislákol. Hasonlatos a mi belpesti "éttermiségünk" is. Rendes munkát sosem csináltak, Soroksáron túl számukra Mordor következik, és bár a nagyapának is ezres könyvtára volt a pianínó mögött, tőlük mostanra csak annyi telik, hogy fanyalognak, pofáznak vég nélkül, és úgy áhítják a hatalmat, hogy az nekik veleszületett joguk, az nekik jár. Hát nem jár.