HÍDEMBEREK

Dühöng a céges társam. 

A munkából hazafelé a belvároson keresztül vinne az útja, de mivel az Andrássy úti homoszexuális parádét tiltó rendelet ellen demonstrálók ismét lezárják Budapest legforgalmasabb hídját, alighanem jókora kerülővel és késéssel jut csak otthoni vacsorához. 

Sokan teszik fel a kérdést: mégis, meddig kell ezt tűrni?

Mikortól számít valami a szólás szabadságának, meddig terjed a szabad gyülekezés joga, és a teremburáját, ugyanők által hol kezdődik az egyéni szabadság, például mások - a demonstráción kívülállók, netán azt ellenzők - mozgásszabadságának a korlátozása? 

Mi számít? Az utcai hőbörgés hangereje, vagy a helyi, és az országos választói akarat érvényesülése? Kétszáz félrészeg, viszketeg provokátor véleménye mivel mérvadóbb a csöndös, milliós többségétől? 

Jó kérdések... 

Biztos vagyok benne, minden Hadházy megmozdulás eggyel több szög lesz a saját politikai koporsójába. 

Csak engedjék tombolni őket! 

Hadd zárjanak le hidakat, bénítsák meg a fél várost, idegesítsenek, bosszantsanak milliónyi lakos! Így legalább azok is okádják majd őket, akik korábban beszavazták ezt a csürhét a budapesti és országos vezetésbe. 

Nem titkolom, sokakkal egyetemben nekem is viszket a tenyerem. Többedmagammal egy huszáros roham pofonzivatarával szívesen szétzavarnánk őket, de tudjuk, pont ezért kelletik magukat. 

Mindazonáltal nem bátrak ezek, hanem hülyék, akik menten visításba kezdenének, mihelyt egy értelmes ember rájuk emelné a kezét. 

Aztán ha véletlenül tényleg lesz olyan elkeseredett, hazaigyekvő honpolgár, aki párthovatartozás nélkül pofán ver egy-két útonálló macskajancsit, előre kész a leirat, egyből azt fogják ordítani Brüsszelnek-világnak, hogy itt Magyarországon "BÁNCSÁK" a haladó erőket, "DITTATÚRA" van! 

Irgalom anyja ne hagyj el! Küldjék az ENSZ-csapatokat, rögvest!

Bennünk tudatosult, a stratégiai nyugalom erény. A hisztéria pedig már rövid távon sem kifizetődő, ahogy az erőszak sem. Mondom, pont ez utóbbit, a káoszt áhítják. Nem ellenállók ezek, hanem frusztrált kamaszok. Tőlük nem szabad felvenni a kesztyűt.

Úriember a csőcseléken átnéz. 

Viszont alappal hiszem, gondolom, a folyamatos kihágások egyszer meghozzák a gyümölcsüket, és eljön hamarosan az a pillanat, amikor Hadházy, meg a többi szarházi nem ússzák meg pénzbüntetéssel, bíróság előtt fognak felelni. 

És innét kezd majd érdekes lenni a történet.