 |
| 2019-es rajzom |
Haláltánc
Brüsszel nem a Római Birodalom. De nekik legalább az ókori hanyatlásuk időszakában is ütőképes légióik voltak, még ha zömmel barbár csapatok is alkották, azért egy irányba mutatott a kardjuk.
Az Európai Uniónak nincs közös, gyorsan és hatékonyan hadra fogható katonasága, és kardok híján csak a
politikusnak hazudott gazember fiúlányok micsodája mutat egyfelé: a pokol legalján
lévő fertő irányába.
Történelmi párhuzamként a nyakukon itt vannak a barbárok is, csakhogy azok a
lábuk közét nem ideológia alapon himbálják a szélrózsa minden irányába, hanem célirányosan
gyermeknemzésre használják.
Lassan, de biztosan a kreol, a barna meg a fekete európaiak kiszülik az őshonos
népeket az Ókontinensről. Mondjuk, egy részükért más most sem kár. Hozzájuk
képest – némi vigaszként – Közép-Európa még bástyaként tartja magát.
Nem lenne hasznos feladni az elveinket. Isten-haza-család.
Elvégre ugyanezt mondják az új honfoglalók is: Allah – potya jólét, új, lerabolható élettér –
és a család helyett nagycsalád, vagyis nemzetség. Kopogtat az ajtón a
civilizációk harca. Nem rövidlátó, hanem vak, aki nem látja. Vagy egyszerűbben
fogalmazva gonosz, számító szélhámos, kártékony elem, valamilyen brüsszeli
bürokrata.
Utóbbiakról elmondható, az még csak hagyján, hogy gazdasági analfabéták, de ami
rosszabb, egyúttal alvilági elemek is. Ráadásul kicsinyesek. Még ezt sem
képesek nemes nagyvonalúsággal művelni. Hosszú évek óta korrupcióról és jogállamisági
értékekről prédikálnak. Az egyik kezükön a finnyásan eltartott kisujj, a
felemelt mutatóujjal, ám a másik kezükön teli tenyérrel sem győzik a saját
túlkapásaikat és csalásaikat takargatni. A korrumpálódott európai képviselők
vígan élik mindennapjaikat, miközben azokat a tagállamokat, akiknek az
álláspontjuk szembemegy az övékével, mindenféle légből kapott vádakkal a
végletekig elnyomják.
Igen, minden birodalom a végnapjai felé közeledve túllép a saját törvényeinek a
határain, mivel tudja, vagy inkább érzi, hogy elemeire fog széthullani. Tehát az
európai vezetők végső tetteiben se keressünk racionalitást. A szemünk előtt
vonaglik Európa politikuma, aminek se befelé, se kifelé nincs már tekintélye.
A magyarok hajdanában önként léptek be ebbe az inkompetens közösségbe.
Csalódtunk, és most fölemeltük a hangunk, mert komolyan aggódunk, van okunk a kritikára.
Aki pedig bírálni merészeli a nyugati politikai elitet, hamar bűnösnek
találtatik.
Brüsszel szemében Magyarország ma a renitens, a rossz diák. A kezelhetetlen,
problémás eset. A megszelídülésre képtelen dúvad.
Nem baj. Maradjunk meg ilyennek. Az idő minket igazol. Bizonyos, hogy holnap
holnapután már nem leszünk egyedül, ahogy már ma sem vagyunk azok. Fű alatt,
suttogva akadnak támogatóink.
Az európai mainstream a mi folytonos „büntetésünket” szánja talán az utolsó összetartó
erőnek, nem számolva azzal, hogy ez egy kétélű fegyver. A porondmester mellett
zenebohócot játszó többi tagország számára is nyilvánvaló lett: ha velünk
egyszer végeznének, bármikor bárkivel ugyanezt megtehetik majd.
A derék Huntington rég megírta: a hanyatló birodalmak központosítanak és
igyekeznek uniformizálni. Közös célokról és közös értékekről papolnak, miközben
épp értéktelen kacatként a céltalanságba hullanak…
Milarepa* módszer
Felgyújtották a sepsiszentgyörgyi Kultúrpalotát. Először azt
hitték, hajléktalanok miatt égett porig a patinás épület, ám később meglettek a
valódi tettesek, akiket a politikailag korrekt média csak „fiatalokként” mer
megnevezni. Ne is firtassuk, kifélék, mifélék.
Nem szabad őket börtönbe csukni. Lábbilincsben, rabláncon ki kell
vezetni őket az elüszkösödött, füstölgő romok közé, és a kezdődő újjáépítésen
napi 12 órát robotoltatni mindhármukat, míg az utolsó dudacserép a helyére nem
kerül. Legyenek a kőművesek culágerei, hordják a cementes zsákokat, keverjék a
maltert, pakolják a téglákat, cipeljék a törmeléket. Pár évnyi renoválás után
engedjék őket szabadon egy-egy farbarúgással, fillér fizetség nélkül. Hátha
addigra ember lesz belőlük.
* A buddhizmus egyik legnagyobb misztikus alakjának, Milarepának a vezeklésül felépített épületeit le is kellett bontania, majd új tornyokat húznia, míg a mestere véget nem vetett a tortúrának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése