2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2015. december 30., szerda

Pósa Károly: ÓÉVI MADÁRIJESZTŐ




Még:

nem esett igazi.

Nincs műhó se.



A határ tét nélkülivé vált.

Semmi hűhó.

A határ egy barnuló,

oldalt megrepedt

nedves mákgubó.



Tovagurult szemet szemért,

kénytelen léttelenül

lett eloldalgón vádoló

a Járás.



Ez az óév:

fehér papírmasé,

téli mesefilmgyár.

Visszatükrözés.

Türelem. Kivárás.



Elszívta a szagos napot

egy égi kiskondás.

Csibukja hamuja hideg,

kilúgozott évutó.

 - Dideregj, és fussunk!

(Nevet Platón és

Soren Kirkegaard.)



Bácska, december, Bácska.

Minden volt jussunk

gelebünkbe rejtett

szakadt magyar ruhácska.



Miközben valaki

Áll aszottan.

(Az én régi zakómban!)

Kitömött karón

az ijesztő madarász.

Dér-fagyott szemű.

Zsugorfeje pók csípte,

tűvékony párára bólint.



Egy pontba döfött

jártában-keltében

konyha melegen

tán sosem volt

minálunk idebent

csak kint.



A nyakamat hátul harapja.

Titkon régtől így üzen értem.

Jegenyesorok, bokrok,

glédics sövények,

összekócolt akácfák

erőltetett menetében

a határvadász-hatásvadász

verébriogató csak áll…

Titkon régtől úgy tartok tőle.



Üres szarkafészek a kalapja.

Szalmaszál áll ki belőle.



A rét pőre csősze.

Néz. Néz…

Néz és tudom: lát engem

a lyukas zakómat viselő

kánya-zavarász.



A nyavalyás…

Egy dologtalan madárijesztő.

Semmi több.

Méltósággal és erővel.

Kóró csontjára hűlő a bőre.

Nem bizsereg már a késztetése.

Nincsen benne szánalom.

Rongyát döfi fagynak tőre,

mellénye varrása fölfesletten

a foltjait számolom

a sokadik naptalan napon,

óévi hoppmester,

semmi több,

nyomorult udvaronc.



Leszúrták.

Tessék.

Mégis karakán.

Szélbe dőlten jövendöl,

mint pusztai, leples bonc.

Pedig körösztbe feszítették.

Féreg rágja, szú eszi

és a csúcsos vállán

az idő kolonc…



Neki és nekünk tejesen

Bácskában, Bánátban

se csillag, se hold, se nap,

jó három hete már hogy

éppenséggel semmi,

de semmi nem kelt föl.



Lehetsz alagsorban.

Lehetsz magaslesen.



Vagy

Merev rókatetemen,

borzdög-negédesen.

Vadnyúl kelepcében,

vadak gerincében.

Fogy a kvóta.



A madárijesztővel

együtt hajtasz, karéjozol

még 2015. decemberében.

Néha velem vagy nélkülem,

Fázol, egyre fázol.



Száz esztendő óta.

Naptalan napokon,

csak a sűrűsödő

ködöt legelteted.



Magyarkanizsa, 2015. december 30.

Nincsenek megjegyzések: