2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2017. július 28., péntek

A KÁRPÁT-MEDENCE LEGBIZTOSABB PONTJÁN JÁRTAM



A teljesség igénye nélküli élménybeszámoló a múlt héten lezajlott XXVIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemről és Diáktáboról

I. rész

Nem közel van, bő kilenc-tíz óra fárasztó kocsikázásssal jár, míg Romániát nyugatról keletre átszelve nagy nehezen eljutni a fenyvesektől körülvett hegyek koszorúja közé. Igazi erdélyi székely hangulat fogadja az oda érkezőt. Egy bizonyos szakasz után már nem csak román rádióadók foghatóak, hanem megszólalnak a helyi magyar stúdiók is. Mindezt tetézi a Hargita és Kovászna megyékre jellemző nyakas székely öntudat lépte-nyomon való megnyilvánulása: minden harmadik házon ott lobog, ki van tűzve a betiltott székely zászló, csillagostul, félholdastul, ékesen igazolva e nemzetrészünk erős önazonosságtudatát. Nem beszélve a szinte kötelező magyar feliratokról, hirdetve hogy a székelyek a maguk módján ellenállnak a többségi társadalom elnyomó szándékának. Van mit tanulnunk tőlük…
Kedden késő délután Tusványos, a biztos pont címmel elkezdődött a régió egyik legkiemelkedőbb politikai-közéleti, összművészeti fesztiválja. Jóllehet a rendezvények zöme a magyar fiatalok érdeklődésének megfelelően lett kialakítva, még az esti koncerteken is bőven láttam középkorú vagy az idősebb generációhoz tartozó érdeklődőket.
Nem véletlenül. A szervezők mottója ugyanis: „Mi vagyunk Európa. Mi vagyunk jogaink letéteményesei és védelmezői. Mi vagyunk a szabadság.”
Aligha kérdéses, hogy minden érző magyart megérintett a fesztivál üzenete. A Kárpát-medence összes szegletéből érkező gépkocsik rendszáma alapján egyetemes nemzeti jellegű arculata lett a vasárnap reggelig tartó eseménysorozatnak. Számos színpadon, megannyi sátorban és tribünön zajlottak a különféle programok. A bőség zavarával küszködve, válogatni is nehéz volt belőlük, nemhogy minden érdekesebb helyszínen részt lehetett volna venni. Kedden este például a Magyar Teátrum Színpadán a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió egy tragikomédiát adott elő, majd rá fél órára a MIT-ÚNK sátorban az erdélyi stand up comedy humorfesztivál győztese lépett fel. Este a magyarországi Hooligans együttes és a helyi Transylvania calling koncertezett. Már a nulladik napon több ezer résztvevő bulizta végig a napot. Talán a nagy hangzavar, talán a szokatlanul élénk nyüzsgés miatt a környéken amúgy is sűrűn-sűrűn előforduló medvék látványa még gyakoribbá vált. Éjszaka a szálláshelyemre tartva, az autó fényszórója elől az utcán szaladt előttem egy mackó, majd eltűnt a közeli bozótosban. Ücsörögtünk egy versnyit a kocsiban, aztán a marosvásárhelyi sofőröm indítványozta, hogy akár ki is szállhatunk, itt a panzió kapuja. Mindenütt magyar és román nyelvű táblák hirdették: Vigyázat! Medveveszély! De ahogy a szerdai napon a konferenciasátor ünnepélyes megnyitóján Tusnádfürdő polgármestere Albert Tibor eredeti fanyar humorral megfogalmazta: „Ez Románia legkisebb városa. Mindössze 1512 lakos él itt, amihez hozzátehetjük, hogy nálunk immáron medvéből is több van. Mindazonáltal megnyugtatnék mindenkit. Ettől függetlenül nincs medveveszély. Csak a medvék – járnak.” Olyannyira igaz ez, hogy például a panziók, a családi házak vaskerítésébe a legtöbb helyen villanypásztorral éjszakára áramot vezetnek. Jelen sorok írója is megrázó élményben részesült, amikor a második éjjel kilincs helyett óvatlanul a kertkapu rácsához ért. Ahol viszont nincs medveriasztó, ott hatalmas kihegyezett fém kerítések védik az udvarokat. Börtönöket, laktanyákat szokás ekkora szigorral bekeríteni.  Mivel a medve hírhedetten pákosztos jószág, még a nyilvános kukák, a szemetesek köré is rácsozott házikókat, lezárt ketreceket kénytelenek építeni.
Szerdán tíz órakor Németh Zsolt (a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának az elnöke) moderálásával elkezdődött a tusványosi „nemzetpolitikai összegző tábor” nyitó kerekasztala. A felszólaló vendégek között Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettese már első mondatában megelégedettséggel nyugtázta, hogy míg tíz éve mindössze 9 milliárd forintot tudtak fordítani a nemzetpolitika célkitűzések megvalósítására, addig az idén ez az összeg már meghaladja a 9O milliárdot is. Újabb sikerként értékelte: idén, ezekben a napokban érkezett be az egy milliomodik magyar állampolgársági kérelem, amit az ősszel megrendezésre kerülő MÁÉRT alkalmával hitelesíthet az egy milliomodik magyar állampolgársági eskütétel is. Viszont megjegyezte – 35 ezer olyan kérelem is befutott, amit valamilyen okok miatt (legtöbbször a hiányos nyelvismeretre hivatkozva), kénytelenek voltak visszautasítani.  A felszólalók között Potápi Árpád János, államtitkár gondolatait érdemes megszívlelni: „Amit három héttel ezelőtt elkezdtünk Kishegyesen, az folytatódott a Felvidéken és a Kárpátalján, hogy most Tusnádfürdőn értékelhessünk. Itt mindenki határon túli. Hisz a vendégek, meghívottak és a közönség egy része is a határokon túlról érkezett. Aki viszont helybéli, az is határon túli magyarnak számít. Mindannyian egyek vagyunk.”
Délután A Kárpát medencei önkormányzatiság címmel a Lőrincz Csaba Konferenciasátorban öt másik kárpát-medencei magyar polgármesterrel együtt Magyarkanizsa vezetője, Fejsztámer Róbert is előadást tartott a délvidéki mindennapokat érintő legfontosabb önkormányzati kérdésekről, aki gondolatmenetében leginkább az elvándorlás problematikáját emelte ki. 17 órától a Bethlen Gábor Sátorban számos illusztris vendég között a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Hajnal Jenő volt az Óvodafejlesztés a Kárpát-medencében elnevezésű fórum egyik meghívottjaként a legfiatalabb nemzedék intézményes oktatásának, nevelésének szükségszerűségét hangsúlyozta. De ugyanezen a napon szó esett más helyszíneken (a teljesség igénye nélkül) a ökoszisztémánk helyzetéről, Mi a menő? címmel a Kárpát-medencében élő fiatalok jövőképéről, a válalkozásfejlesztésekről meg még legalább egy tucatnyi más témáról. 

Fa Nándorral parolázni megtiszteltetés
Fotó: Erdély László
 
Úgy láttam jónak, ha a megannyi politikus között végre egy olyan embert is meghallgathatok, aki már nem egyszer a gyakorlatban is bizonyította rátermettségét. Így kerültem a MIT-ÚNK sátrába, ahol Fa Nándor óceánjáró, világkerülő vitorlás révén egy életre szóló élményben részesültem a százas hallgatósággal együtt. Külön megtiszteltetés volt kezet fognom ezzel a nagyszerű sportemberrel, akinek – egy rendhagyó, bemelegítő kvíz során – a közönségnek föltett kérdésére nekem sikerült választ adnom. Kaptam tőle egy világ körüli utat megjárt, saját emblémával ellátott tábla csokoládét. Meg egy csomó igazságra nyitotta föl a szemünket. “Ahogy a hajón nincs fék, úgy az ember sem ismer lehetetlent.” “A szerencse csak csajozós duma. Kitartás, szorgalom, akarat kérdése szüli meg a szerencsét is.” Ezt követően egy másik konferenciasátorban Pawel Cabula ferences szerzetes tartott előaást a világban jelenleg folyó keresztényüldözésről. A nap legmélyebb szellemi kihívása mégis Farkas Lőrinc Imre költő és filozófus, valamint Kiss Mao-Tun István művelődéstörténész  föllépéséhez köthető, akik az ősök hagyományáról, a szkíta-hun-avar-magyar szellemiség megújulásáról értekeztek, bő két órán keresztül lenyűgözve mindenkit. Este Szabó Balázs Bandája, egy soktagú fesztiválzenekar húzta a talp alá valót, míg az egyik borsátorban bemutatkozott a Balatonboglári és a Szilágysági borvidék. 

(folytatása következik)

3 megjegyzés:

Tóth Béla írta...

Romániát nyugatról keletre ... milyen dolog ez Karcsikám?
Egy lépést nem tettél Romániában! Ha Magyarországról mentél, akkor Partiumon, majd Erdélyen, ha tőlünk akkor Bánáton, majd Erdélyen át utaztál. Ejnye, Te!

Pósa Károly írta...

Amint leírtam, átvillant rajtam, milyen rosszul hangzik, de nem volt kedvem kiigazítani, finomítani, mert ahogy a nagy Sztálin megjegyezte volt: "a tények makacs dolgok". És ettől függetlenül azok maradnak, amik. Tények.
Valahol belül sejtettem, hogy támadási felületet hagyok így a szövegben. Azt viszont álmomban sem hittem volna, hogy pont te leszel, akinek ez szúrni fogja a szemét. Úgyhogy mérhetetlenül elégedett vagyok. Fejlődsz Bélám, fejlődsz.

Tóth Béla írta...

Gondoltam szólok, mielőtt letáposoznak.