Alcím: Záróra előtt
Utolszor húzatom el a nótám
A kocsma már úgyis pakol.
Végére hagyták hitelem, kvótám
Fizetek Főúr: a lelkem lakol.
Nyűjed cigány! Nyerítsen verkli!
Úgyis szívből szállt a dalom.
Látom a pincér bottal fog kiverni
Röhögnek majd - lesz riadalom.
Mondták vagy százszor: leállj haver!
Nyakba nem jó szöges hámot tenni!
Suta kezével, ha a Devla ver,
Állni kell azt, tűrni - s számot vetni.
Érkezik, kérlel apám s anyám
Nap, mint nap így szokott menni.
Hagyjam már el italos tanyám,
Próbáljak józan, tűrtként jó lenni.
Ha a fájás nem lenne ott belül
Mit soha nem okozott jó hír
Hóka pohár alján a bú elülne:
Így pálinka kell - s nem szív-gyógyír.
Kockás abrosz, teli hamutálca.
Bódulatom reggel hova köszönt?
Ez a világ hamisság-álca,
Igazam tovatűnt, kézen-közön.
Könyöklök bortócsás sík pulton
Foghíjas pincérnő sört csapol
Üres holnapon, átok múlton
Merengek, míg más rólam csahol.
Negyvenkét év, mi maradt mögöttem,
Negyvenkét pohár szesz tanúm.
Jót akartam, de volt: rosszat tettem.
Megbocsáthat, ha még akar: a múlt.
Magyarkanizsa, 2012. július 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése