2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2017. január 3., kedd

SÖRKATONASÁG, AVAGY A MAJMOK BOLYGÓJA


Jó előre tudom, nem leszek túl népszerű a mostanában sóhajtozó sok pacifista között, mégis vállalom a véleményemet: szerintem el kéne gondolkodni a sorkatonaság újbóli bevezetésén. Mindenütt! Értem ezalatt – Európában. Vagy legalább alapjaiban megtervezni, aztán megvalósítani egy újfajta fegyveres szolgálat beindítását. Adott a svájci példa. Működik. Területvédelmi egységekbe kapnak beosztást a megfelelő korú férfiak, akiknek állampolgári kötelességük közé tartozik, hogy minden 5-6 évben egy-egy hónapnyi hadgyakorlaton meg kell jelenniük. Nincs apelláta: muszáj a kiképzésen részt venni. A svájciak igen szigorúan büntetik a hazafias kötelességük alól kibújni szándékozókat.
Új korszak kezdődik a világban. Új kihívásokra nem lehet a régi sémákkal válaszolni. Megint a béke oázisának titulált Svájcot hozom föl példaként: tudják tavaly mit gyakoroltak a svájci hadkötelesek egy hónapon körösztül? Azt, hogy milyen lesz az élet Európában áram- és vízellátás nélkül. A katasztrófahelyzeteket. Mad Maxot - újratöltve. M
egakadályozását az anarchia elszabadulásának . Amibe, ha nem vagyunk észnél belelavírozza magát az emberiség. Sok minden elmondható a zsurinyó, sajtképű helvétekről, de nem bolond az Alpesek népe. Tudják, sejtik, mitől kell a jövőben tartani.  Ráadásul a bevettnek tűnő szokások immáron elavultak. Látszanak a rendszer gyenge pontjai, és a szemünk előtt mutatkozik meg az össz jele annak, mit tett tönkre például a sorkatonaság megszüntetése. Nincs is rajta mit csudálkozni. Majmok bolygóján élünk, minden a visszájára lett fordítva, mert a Cseh Tamás által megénekelt Kék Páviánok azzá tették a világunkat, amiből 2017-ben remélhetőleg elkezdünk kikecmeregni. Most van itt az ideje, hogy a Rend, az Ember hangja, az érthető, a tűpontos és az értékrendű szavak, fogalmak kapjanak megint főszerepet. Nem, nem fogja minden bűnös elnyerni ugyan a méltó büntetését – én a néhai Jugoszlávia lakója, tapasztaltam már, milyen viszonylagos a sokszor elátkozottak számonkérése –, de eljön az idő, nem is sokára, amikor ketrecbe zárnak majd párat azon majmokból, akik hagyták ezt a gyalázatot. Nem csak a tudatos züllesztést. Hanem elszámoltatják majd őket az összes rákfenéért, válságért, a gerjesztett nihilért, amit a XX. század második fele szakmányban zúdított a nyakunkba, mindig a liberális demokrácia pallosát hordozva. Mi szép lassan annyit tehetünk, hogy az itthoni, meg az odaáti majmok heccelőit, a félmajmokat, akik majmokká akarnak válni sorra megnevezzük, kirekesztjük őket, és minden kártékony cselekedetüket megakadályozzuk.
Ha kell, erőszakkal. Vége a finomkodásnak. A bőrünkön tapasztaljuk mivé lett a szabadságvágy. Látjuk mivé lettek a pudingon fölnövő fiúk generációi. És még ha csak a civil szférában jelentkeznének a romlás virágai! Ha nem lenne túl sok, ijesztően mindennapi a megannyi keszeg vállú, ijedt szemű, tétova anyámasszony származék. A verbuváltak között is fölüti fejét a defetizmus. Magyarország vagy fél éve többezres létszámban toborzott határőröket. Jelentkeztek sokan, hisz a katonáskodás egyre jövedelmezőbb szakma. Nagyszerű. Becsülettel szolgálni a hazát, hellyel-közzel tisztességes bérért: nekem, meg rajtam kívül sokaknak imponáló lenne. Ezért ütött szíven, amikor a minap kis színes hírként jelent meg, hogy a magyar határ mentén valaki(k) - bizonnyal egyenruhás(ok) - jókora, a magasból, akár helikopterből is látható szöveget „dolgoztak” a földbe, elnézést, idézet következik: „Faszom teli van”, így a fölirat, hirdetik a méteres betűk. Mindezt olyan zónában, ahol csak rendőrök, katonák tartózkodhatnak. A magyar állam felségterületének peremén. A szent haza védett földjébe vájva.
Ez nem dühítő, hanem szomorú, s mint olyan töprengésre éppen elég okot adó.
Hasonló stílusnál maradva, kikívánkozik a kommentárom, egy ide illő régi bácskai mondás: „Aki kurvának áll, az ne szíszogjon, amikor basszák.”
Ezek az emberek, akik egyébként minden tiszteletet megérdemelnek, nem prostinak, bűnözőnek, világ szélhámosának, saskabarés ripacsnak, de még csak nem is bohócnak álltak, hanem egy nemesebb cél érdekében a hazát védeni. Ma ez nemigen divat. Tudjuk: nincs sorkatonaság, a gyerekfiúk után az anyjuk ágyaz, takarít, a szemöldökét szedi már a zsúrpubi kemény pártelnök is, ijesztő egy mai sihederben legföljebb az orrpirszingje, vagy a tetoválása lehet, ha egyáltalán akad bicepsze amire ráfér a lángot okádó kínai sárkány. Jobbára délig hagyják pihenni szegényeket, mert kicsit mozgalmasabbra sikerült valamelyik estéjük, kifogyott a diszkóból az energiaital, megfáradtak a drága lelkek. Nincs módiban a fegyelem. Ezzel együtt a kurázsi is kiveszni látszik.
Mégis minimum meglepő, ha idáig ragadtatja magát valamelyik egyen gúnyás. Hány mentős, tűzoltó, ügyeletes vasutas, portás, biztonsági őr, orvos, nővér tudna keseregni, amiért kimaradtak a szilveszteri buliból? Elkezdte-e már valaki sajnálni a vendéglátóiparban dolgozókat? Ha nem, jelzem, biztos a pincéreknek, szakácsoknak, londinereknek, bárzenészeknek, kabaristáknak, is tele lehet a micsodájuk ezzel a nagyvilági ünnepléssel, elkélne nekik egy kis pihenő. Számos dolgos ember nem engedheti meg magának a lazább ünnepet. 
Illik az ő álláspontjukkal is szembesülnünk néha.
Ha valakinek fáj hogy szilveszterkor szolgálatban kell lennie, másokra kell ügyelnie, észnél muszáj maradnia, az ne menjen katonának. Ilyen egyszerű. Mivel én még emberrel nem találkoztam, aki elégedett lett volna a fizetésével, mert mindig lehetne több, nincs az Istennek annyi pénze, amennyit el ne lehetne viselni bér fejében: szóval nem biztos, hogy a pénz szemszögéből kéne szeretni valakinek a szakmáját. Pláne egy egyenruhásnak - a hivatását.
Az bizony - több puszta szakmaiságnál. Az hivatás, vagyis - hitvallás. Gyönyörű, nemes föladat. Ember kell hozzá. Még ha olykor rosszízű poénkodás, némi keserűség buzog is egyesekben. Előbb kellett volna gondolkodni. Senkinek sem tartottak pisztolyt a fejéhez, hogy a hazát szolgálja. Mi lenne, ha minden elégedetlenkedő munkásember öles betűkkel írná ki a gyár, a cég előtti aszfaltra a trágár világfájdalmát? Ugye. A többség teszi a dolgát. Harmadik műszakban, karácsonykor, szilveszterkor. Hóban és kánikulában egyaránt. Mikor milyen rúd jár rá.
Remélem a botrányosnak mondható határzónás eset a példás szankciók után egyedinek lesz nevezhető. Ellenkező esetben én szégyenkeznék a magyar fegyveres testületek helyett.

Pk

2 megjegyzés:

Péter Ferenc írta...

Szívemből szóltál barátom!

Pósa Károly írta...

Sose felejtem a palicsi bevetéseinket. Örülök, hogy ismerlek.