"Ha jön a sötétség, nem szabad elaludni utána. Érkezni kell. Mindenhova megérkezni. Vagyis inkább csak a válogatott helyekre. Jobb három órával előbb, mint egy perccel később. Éjszaka rohanni, hátra sem nézve rohanni kell, holott tudjuk, nem vezet sehová. Soha meg nem érkezünk. Ilyen, félszeg konstrukciós hibákkal születünk, sejtések, küzdelmek, botorkálások által.
Megtanultam a szertartást.
Nem szabad elaludni. Az alvás álmokat sző, és onnét kezdve az ember rabja a kedélyének. Betemeti a tegnapot. Mitikus csodák helyett fájdalmas különcködővé mutálódik minden szó.
Tudja mindenki – aki számít – milyen ember vagyok, jelentsen ez jót vagy rosszat. Születtem itt, a Pannon tenger partján. Pontosabban: a medrében, az alján. Száraz lábbal, kagylókkal játszva a pusztán. Az, ami föltétlen megmaradt bennem egyedül áll. A paletta legfőbb ékességeit kapva én voltam én. Biciklizve, kanyarogva Kanizsa utcáin.
Ma reggel a Homokra mentem, valamiért. Az úton döglött rigó hevert, néztem, mustrálgattam is egy pár másodpercig, tán nem galamb? (A galambokat ki nem állom.)
Feketerigó volt. Hevert az aszfalton, két lába meredten görbedt előre. Szél borzolta tollai természetellenesen szétágaztak. Elüthették vagy megmérgezhették: bizony, nagy a kérdés. Hussantam mellette. Akszamétosan pedálozva, gondterhelten.
Aztán csak befékeztem. Hő.
Vissza.
Ez az égi madár, ez a cserfes szájú gyászruhás, tollas kis élet – ne végezze úgy, hogy szétfröccsen egy óvatlan gépkocsivezető autójának a kereke alatt. Megérdemli az utolsó érintést. Visszafordultam. De jól tettem!
Ez az égi madár, ez a cserfes szájú gyászruhás, tollas kis élet – ne végezze úgy, hogy szétfröccsen egy óvatlan gépkocsivezető autójának a kereke alatt. Megérdemli az utolsó érintést. Visszafordultam. De jól tettem!
Bicikli le.
Szétnéztem – szégyelltem magamat mások előtt, most sem tudom miért –, s a kis hulla merev csüdjénél megfogtam a rigó tetemét, és amilyen óvatosan tudtam, olyan puhán odatettem, ahol a házak előtt a legszebb virágok nyílnak. A sárga rózsák közé. Sok szép sárga rózsa vigyázza. Legyen könnyű az álma.
Hadd legyen számára megnyugvás, az utolsó érintés. Az enyém. Így kapcsolódott a sorsom ehhez a madárhoz.
Ennyire fontos – még egy ember életében is – az utolsó érintés."
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése