2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2023. október 30., hétfő

FILMES NAPLÓ - 18.

Herceg Novi (fotóm)
 

SPy-Master (2023) - 1. évad

Eddig két epizódot néztem meg, és azt kell hogy mondjam, pompásan összerakott ügynökös-kémes sorozat, aminek nem csak az adja a báját, hogy ízig-vérig közép-európai hangulatú, hanem plusz atmoszférát teremt a rengeteg budapesti helyszín – Nyugat-Berlint és Bukarestet is imitálva. Le a kalappal a díszlettervezők, kulisszások és jelmezesek előtt! A legapróbb részletekig ügyeltek arra, hogy ki ne zökkentsenek bennünket a hetvenes évek atmoszférájából. Az öltönyök szabásától a frizurákon át a hotelek és irodaházak fröccsöntött, műbőr, rideg, szögletes világáig átérezni az akkori kommunizmus újsütetű barokk ízléstelenségét, meg a nyugati világ ötlettelen divathóbortját is. A román és a külföldi szereplőgárda egyaránt tüneményes. Nekem – mert koromnál fogva még emlékszem eleven valójában rá – a román diktátort alakító színész játéka volt a legdöbbenetesebb. Nem csak külcsínben, de gesztusaiban is tisztán hozza Ceausescu elmebeteg, gonosz, ugyanakkor végtelenül buta karakterét. Hogy a történet mennyire igaz, nem tudhatom. Akár a valóságban is lehettek hasonló esetek. Hiteles a romániai szászokat áruba bocsátó bukaresti rezsim minden húzása, ahogy teljesen életszerűek a politikai gyilkosságok, meg a nyugatra küldött román titkosügynökök aknamunkájának következményei. Jó volt az átálló kémvezért megformáló színész is, ámbár tamáskodva fogadtam, hogy kutyából hirtelen szalonna lesz. A Csau bizalmas körébe tartozó spionvezérből aligha válhatott máról holnapra demokratikusan felkent, tisztességes, nyugatos szellemiségű állampolgár. A bigott kommunisták nem nagyon érzékenykedtek. Ettől eltekintve mindenkinek megtekintésre ajánlom a szériát. 10/10. Nem kis mértékben a helyi magyar filmes szakemberek érdeme, hogy ilyen jó lett ez az HBO-s sorozat.


A védelmező - 3. rész

Ezerszer lerágott csont. Igaza volt valakinek, akitől hallottam: az elején, a közepén, meg a végén látható akciódúsabb jeleneteket leszámítva egész egyszerűen dögunalom a film. Körülbelül ilyesmire számítottam. Tudnivaló, hogy a harmadik bőr lehúzása egy rókáról már nem tesz jót semminek és senkinek. (Kivéve talán a filmforgalmazó kasszásokat, akik még így is busás haszonnal számolják a megtérülő befektetésüket, amit filmnek nevezve legyártanak, iparilag.) Ugyanez volt Liam Neeson elrablós mozijával. A trilógia vége felé már csak húztam a számat, és azóta reménykedem, hogy nem lesz belőle negyedik epizód. Denzel Washington se csinál egyebet. Pofákat vág, grimaszkodik, kicsit legyilkol egy busznyi kaszkadőrt, aztán felmarkolja a pénzt a főszerepért. Gondolom, várja egy újabb forgatás, ahol esetleg színészi kvalitásaira is kíváncsiak lennének, rendezőtől kezdve az operatőrön át a majdani nézőkig. Ez így habkönnyű meló. Az sem segít a mozin, hogy az örgecskedő, beretvált fejű, hajdan államilag foglalkoztatott bérgyilkos a nyugdíjas napjait ezúttal Európa déli részén morzsolgatja. Van ott minden: Szicília, a mediterrán térség pont egy vén hóhérnak való, mert visszaguríthatja a labdát az utcaköveken focizó kisfiúknak. Cukiság, aztán patakvér. De én most nem is a filmről írnék rövid véleményt, mert arra bőven elég volt a fenti három-négy mondat. Inkább az szúr szemet, pontosabban hosszú ideje az piszkálja a csőrömet, ahogy az amerikai filmesek a tőlük másmilyenebb kultúrájú népeket kezelik: jelen esetben a szicíliaiakat. (Vagy úgy egyben – insieme – az olaszokat.) Olyan lekezelő, olyan hamis, amennyire bugyuta ez a látásmód, amit közvetítenek. Szerintük az olaszok mind spagettit esznek, nettó buták, velejéig korruptak, vagy éppen talpig angyalok, akik akkor is vigyorognak, operaáriákat énekelve, ha történetesen kötőtűvel döfködik őket. Ugyanez a franciáktól kezdve a spanyolokon át mindenhol érvényes, azzal, hogy ott másféle toposzokat puffogtat Hollywood. Hogy ne beszéljek Közép-Európáról, mert rólunk is csak torz képet szoktak vetíteni. A legrosszabbul tán az oroszok járnak, mert őket az amerikai filmek rendre hülyének és/vagy gonosznak ábrázolják. Mostanában meg pláne. Az a módi náluk, hogy a kaliforniai "álomgyár" a sajtóval együtt igazodik a politikai kurzushoz. A moziban a negatív fél rendre az aktuális ellenségképnek való náció. Még egy kicsi és az illiberális magyarság lesz a 21. század rosszfiúja.
10/4  

 


Nincsenek megjegyzések: