Újraírattatott a Pál-utcai fiúk története!
Alcím: Ami a Molnár-féle vátozatból kimaradt, 12o év múlva:
Jó egy évszázada annak, hogy lezajlott a magyar töténelem legádázabb, de
vértelen csatája: A Pál-utcai grundért folytatott küzdelem.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán és minden megváltozott.
Vegyük górcső alá a 2009. esztendő ide vonatkozó történéseit.
A gittegylet felbomlott, a régi tagság átállt a vörösingesekhez.
Anyja, a megözvegyült Ibolya kegyelmesasszony sugallatára először Geréb, a jellemhibás csatlakozott a füvészkerti galerihez, ezért őt Áts Feri alvezéri ranggal jutalmazta. Példáján fölbátorodva a magát mindig ügyesen pozícionáló – egyébként galamblelkű, a szabadságra (!) sokat adó -- Weisz is az erősebb fiúk csapatába igazolt. Ő lett a vörösingesek beszerzője. Pályáztatás nélkül csak rajta keresztül lehet beszállítani nekik, amolyan botcsinálta kereskedelmi-miniszterr-féleséggé avanzsált... Hamarosan a grund védőinek zöme a korábban rivális bandába kérte fölvételét. Új barátaik között jól érzik magukat, árulásukért mindnyájan fontos posztot kaptak.
A gigerli, mindig elegáns Csele, aki az iskolába is csak lapokat hordott, mostanára sajtóbirodalmát igazgatja, a cickányvigyorú Áts Ferivel készült ölelgetős fényképe az irodája falát díszíti, és a kormány munkájáról meleg hangú cikkeket írat, a napi- és hetilapjainál dolgozó prostituálódott újságírókkal.
Kolnaynak teljesült az álma!
Sótalanság címmel grandiózus költségvetésű filmet forgathatott. A fanyalgó kritika szerint meglehetősen szerény színvonalúra sikeredettet...
Richter szép sikerrel tőzsdézik!
A részvényei értéke folyamatosan növekszik. Ezek osztalékából egy bizonyos sápot lead az idősebbik Pásztor fiúnak, aki egy nagy magánbank igazgatóbizottságának az elnöki székében terpeszkedik. A másik Pásztor pedig az APEH élére került, bizonyos számlák ürügyén sűrűn nyaggatják szegény Nemecsek szabót és általában a Rákos utca kisjövedelmű iparosait. Ismét dívik az einstand, csak most adóellenőrzés a neve.
A befolyt összegből az alamuszi Leszik is részesedik. Neki priusza van, mert a grund farakásainak kiárusításakor és a gőzfűrész-telep magánosításakor Áts Feri helyett elvitte a balhét. Tartotta a száját, semmit el nem köpött, ezért mindvégig háziőrizetben tartották. Itt töltötte le másfél éves előzetes letartóztatását, míg a vörösingesek (fehérgalléros cimboráik közreműködésével) szabadlábra nem helyezték.
Most, úgy hírlik - megint brókerirodát nyit...
A nagyhangú és hirtelenharagú Barabás – beszédhibájának dacára - az egyik kereskedelmi televízió agyonsztárolt riportere lett, amolyan igazi megmondóember, aki előszeretettel kritizálja a régi Pál-utcai fiúk elveit, a hazaszeretetüket, hecceli a magyarságukat, fölvállalókat, az egyházat, a papokat gyalázza és a grundot elfoglaló füvészkerti vörös banda tettét következetesen fölszabadulásnak, nevezi...
Mert a grundot mostanában a vörösingesek bitorolják, vezérük továbbra is Áts Feri.
Janó, a tót csak neki engedelmeskedik. Nyelvtörvénye is van rá…
Rendszeresen üldözi a régi Pál-utcaiakat, verést, újabban meg bombát is ígér nekik, ha a körülhatárolt terület tájékán meglátja őket. Egyébként a grundot körülölelő palánkot két éve, december első hetében, valamikor ötödikére virradóan szögesdróttal is megerősítették, abbéli megfontolásból, hogy a sóvárgó kintrekedtek nehogy megpróbáljanak beosonni.
Ezt a bársonyos orgánumú, de hülye Szebenics javasolta, aki a vörösingesek nemzetpolitikai szakértőjeként sűrűn-sűrűn utazgat egzotikus távol-keleti utakra...
A nyomoronclábú Wendauerre semmifajta felelős posztot nem mertek rábízni, a legkisebb rosszat választva végül is kinevezték a szegedi színház igazgatójának.
És Boka?
Mi van Boka Jánossal?
Néha találkozik a falusi birtokán gazdálkodó utolsó hű baráttal, a sivító füttyéről híres Csónakossal.
Sokan suttogják, hogy már régóta konspirálnak, hogy a vidéki kisvárosok sihedereiből, busafejű falusi suttyókból, elcsapott diákokból, lenézett markos ifjakból, kisemmizett szegénylegényekből és más, nyakas-inas parasztfiúkból újraszervezik a Pál-utcai fiúk csapatát.
Hogy egyszer - talán nem is oly’ sokára - visszahódítják majd a grundot, és akkor, azon a grundon, az Istenáldotta drága grundon, ismét piros-zöld lobogókat fog lengetni a szél!
Fura lett ez a világ, hadarva mondják imáikat a bölcseknek hittek is, vasvödörrel sem lehet visszamerni múltunkat a mába.
Ám a Pál-utcai fiúk legendája tovább él.
Mert hallani innen-onnan, most már egyre többen tudják, hogy néhanapján, alkonyattájt Boka és Csónakos kilátogatnak a temetőbe, Nemecsek Ernő sírhantjához.
Ilyenkor már várja őket Rácz tanár úr és egy kiálló bordájú vén kutya, a közlegény Hektor. Állnak ott egy darabig, kivárják a napenyészet végét, emlékeznek a régi szép időkre. Aztán Boka és Csónakos egy halk alá’szolgájával elköszönnek egykori tanítójuktól, és hazafelé veszik az irányt.
Rácz tanár úr ezen alkalmakkor soha nem mond semmit, a köszönést is csak egy biccentéssel viszonozza.
És ha a fiúk alakját elnyelte az est homálya, a tanár úr lopva körülnéz, utána a szájába nyúl, és kiveszi onnét a gondosan megrágott gittet.
Őzbőr-kesztyűs kezével gombóccá gyúrja azt, és egy sóhajjal a kabátja zsebébe süllyeszti.
Aztán pedig botjára támaszkodva, Hektor, a vedlett bordájú közlegény-kutya kíséretében elindul lassan, valamerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése