A JÁROMBA HAJTANDÓ FEJEKRŐL

Hozzászólásom a magyarországi kormányt ért támadások kapcsán

Mostanában, ha az anyaországunk politikai paradigmaváltásáról esik szó, még a honi közírók, publicisták meg a magukat írástudónak vélők is hajlamosak általánosítgatni.

Ilyenkor pedig nyílik a bicska a zsebemben.

Nem okvetlenül muszáj csantavéri eredetre gondolni (parasztosan: asszociálni), ha egy zsebben nyíló hidegfegyverről esik szó. Csantavér ugyan híres a parasztpofonjairól, meg a kocsmai dulakodásairól, de szabad legyen emlékeztetnem ama egyszerű tényre, hogy a falusi legények általában a környékbeli rivális kompániákkal akasztottak-akasztanak tengelyt és a vérbőségük híréhez sokat rásegítettek az oromparti, ustorkai, gunarasi izgága atyafiak is.
Mert a párbajhoz dukál egy ellenfél.
Ami, Rejtő óta tudjuk ugye: urak dolga.

Legalább ilyen tájjellegű szokás a fölsőhegyi szétzavarós lakodalom, a Martonos környéki mulatós temetés, vagy a hajdanvolt kishomoki szüreti napi csetepaté, amikor a hektó bor mellett embervér is szok’ folyni.

A bánáti szikeseken vergődőkről meg inkább hallgatok, menjenek a pesti etnográfusok Belső-Ázsiába, néplelket, folklórt kutatni. Egy ingusföldi nevelőintézet is nyugalmasabb hely nekik. Mi – bácskaiak - is csak egy jó dogot kapunk Bánátból: Ott kel föl a nap. (A Tiszán visszajőve nem egy helyen hirdetik vésett ákombákomok, hogy „Mán itt is jobb, mint Bánátba.”)

Az eredeti témához kanyarítva alant peniglen:
Míg a magyariak között viszket a polémia a ’89-es fordulatról, morálról meg a politikum árulásáról, addig nem lesz nyugalma e népnek még holtában se.

Biztos, hogy magamagát rongyszőnyegen árulgató szajha a történelem, de tanulni mégis illene tőle.
Legalább a pózokat.

Mert ki emlékszik arra, hogy a mi nagy kékeres nemességünk fele labancként tépte-lyuggatta a Fejedelem Pro Patria föliratú zászlaját, míg a másik fele kurucként azt a nagy kékerest mutogatta „habszbujgéknak” és hullott, birtokait áldozta vagy emigrálni kényszerült? És van-é, aki elmondja, hogy Haynauval avattattuk föl a Lánchidat, hogy utána Debrecen(!) díszpolgárává válasszuk?!

Hogy szakérthetett Gömbös Gyula őszi rózsával a zubbonyhajtókáján a vörös hadseregben? A nyúlszájú grófnak, a nagy nemzetvesztőnek a mai napig dukál a fővárosi köztéri talapzat, Aba Novák freskójának restaurálását a szegedi Hősök Kapujánál meg vénasszonyos hisztéria fogadja?

Aki péppé bombáztatta Pestet-Budát, a szivarozó Churchill a ligetben bronzba álmodottan feszít, Horthy nyugalma pedig kondorosi családi kriptájába se?

Miért lett a szegény vidéki zsidóság, és miért nem a pesti gettó?
Rákosi a Csillag börtön után Szeged, Dzsugásvilij meg a főváros díszpolgára, Wass Albert meg turistavízumot is alig?
A nemzet egy része még most is siratja Kádárt, de a pesti srácokat, Mansfeldet, meg a húsz éves medikát nem?
’57 majálisán a százezres tömeg tán lesütött szemmel integetett, míg a perecét ropogtatta? Hogy lett a gyűlölt padlássöprőből összedrótozottan, arccal a földnek fordítottan elkapart mártír miniszterelnök?
És hogy lehetett egy összedrótozott fejű pártkatonából, pribékből a szabad(-demorata”!?) Magyarország miniszterelnöke? Honnét, melyik eldézsmált közraktár patkánylyukából bújt-bújhatott elő jóllakottan ez a megannyi szociálisan érzékeny, a sajtószabadságot harcosan féltő, baloldali értékeket valló, szociáldemokrataként magát kellető - riszáló milliárdos niemand?
Mikor lesz Magyarországon rend?
A fejekben, legelébb.
Ha jönne valaki, vagy valakik, akik tennének ezért, tudom Isten, örömmel segítenék nekik.
Nekem egyenlőre nem jár szavazati jog.
Addig szurkolok. Hajrá Magyarok.