idegenül elfajzott,
Már az Isten se
túl sűrűn szellemes.
Sorsunk véres
tolla alatt elrajzolt.
Mit mondjunk, ha már
a fény se kellemes?
Csillagos nagyhatalmi,
Mind - mind kopott talmi.
Használt, lyukas zokni.
Nem lehet megszokni.
Ez a világ
hamis tréfás mesemű.
Sikoltva tekeri
dúvad kintornás.
De a dallam
nem ehető, keserű.
Őrület tánca lesz a
tántorgás.
Mind, ki észre veszi:
Rögvest rajtaveszik.
Némán taccsra teszik
S el is árverezik.
Ez a világ
olyan, hogy már
szíve sincs.
Kerge marhaként
szeretkezik.
Álság, dadogás közt
csak egy
szó a kincs.
De aki majd mondja:
veszik,
megkövezik.
Jó régóta tudni
Meg fogunk így bukni.
Jó régóta látom
e jég marta világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése