Minden ember prizma.
Külvilágból érkező szűrés.
Színezés, törés.
Személyre szóló skizma.
Kinek hogy tetszik.
Eleven bástyán beomlott lőrés.
Ha alul nézed:
Bal igézet.
Épp a kedvemmel tanácskozok.
Mert a december
Hófúvást, meg
Jégre kulcsolt
Hétfőt hozott.
Tizenötmilliárd agysejt.
Képzelj el
Megannyi túlfűtött masinát!
Az idő lomha madár
(Huss-huss, huss el!)
Csapott verdeső szárnyában
Rozsda marja vas inát.
Egy dallam, egy szín.
Vagy valami összetett dolog.
Lehet lenge, múló kín,
Régi találkozás.
Véletlen netán
Akivel a sors összehozott?
Lányok arcán:
A tegnap már meglátszik.
A gyerekek:
Emberesedni kezdnek.
Nemcsak bűn, de hit az élet
Igaz:
Sosincs két véglet.
Csak a penge kés éle.
Hovatovább:
Az öregek a szilfák
Alá mennek.
Ezt hívják – vég.
Ezt hívják - ítélet.
De!
A késztetés ösztöne-jellege,
Amik - adottságok:
Velünk születtek.
Átélt érzelmek, kapott hatások,
Bennünk gyomot,
Vagy virágot ültettek.
Nem vagy más,
Csak egy sóhaj.
Madzag-gyöplűd
Rád hajítva.
(Gyí, gyí havas deresem!)
Ha szerencséd van,
Illékony vagy…
Illat maradsz:
Asszonyhajban.
Magyarkanizsa, 2012. december 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése