2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2015. augusztus 8., szombat

KANIZSA OSTROMA




„Hogyan történt ez a gazság? - kérdezte Gergely.
Fürjes vállat vont.
- A lehető legravaszabbul volt kieszelve. Míg mink a kis királlyal lent jártunk a táborban, a janicsárság beszállingózott a kapun, mintha az épületeket akarná megnézni. Csak lézengtek, bámultak. De egyre többen. Mikor már minden utca megtelt velük, egy kürtszóra előrántották a fegyverüket, és mindenkit bekergettek a házakba.
- Gazemberek!
- Így könnyű várat foglalni.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok
(részlet)

Igen. Így könnyű várat foglalni.
Ártalmatlan turistaként őgyelegve Európa utcáin. Beszivárogva a falakon belülre. Nézelődni, telefonon koordinátákat egyeztetni. Folyton mozgásban, haladó alakzatban lenni. Várni az alkalmat, miközben még többen és többen érkeznek. Hogy elegen legyenek. S ha eljő az általuk áhított pillanat, akkor ama bizonyos kürtszóra a kellő számú harcos egyszerre fogja kirántani fegyverét, és az ostromlottakat majd bezavarják az épületekbe. Az övék lesz immáron a tér.
Az övék lesz?
Tulajdon képen már most is az övék. Itt Magyarkanizsán, amott Horgoson, Szabadkán, de Szegeden, sőt Budapesten a Keleti pályaudvarnál is otthon érzik magukat. Királyhalmán a katolikus temető keresztjein száradnak a gatyáik, a zoknijaik. Egyre erőszakosabbak. Magabiztosak. Az idő a szövetségesük. Vonuló csapataik nyomán a szeméthegyeket a döglegyek lepik, és nincs, nem akad sehol egy Bornemissza Gergely, aki szembe merne szállni velük, aki móresre tanítaná őket.
Buda megint elveszni látszik. Mi, magyarok ezt ugyan nem néznénk jó szemmel, zárnánk a kapukat. De amikor a brüsszeli üvegpalota tele van dirigáló Hegedűs hadnagyokkal, sőt a várfalainkon belüli elárulóinkra sem szabad meszet löttyintenünk, nem tehetünk mást, mint bizakodunk, hogy eljő Dobó István ideje, s rend lesz végre megint.
Ahogy a helyzet alakul, nem is oly sokára elérkezik az az idő. Nyulak helyett Dobó oroszlánjainak az ideje.
Onnét tudom ezt bizonyosan, hogy visszájára fordult a történet. Nem úgy van, mint régen, Eger várfalainál.
Most az ostromló hadak mutattak föl fekete koporsót.
Európának.
Abba a sötét szarkofágba beleraktak mindent, amit ez a kontinens, ez a civilizáció Homérosztól Erasmuson keresztül Weöres Sándorig jelentett.
Hogy miként lehet kettőezer-ötszáz év műveltségét, szellemiségét, az összes vívmányát kiiktatni, idézőjelbe téve kiradírozni: nem tudom. Mindenesetre lehetséges. Ha másképpen nem, hát csákánnyal szétverve, mint a babilóniai szobrokkal, domborművekkel, muzeális értékekkel teszik, vagy ahogy kamerák előtt dinamittal robbantják föl az ókorból visszamaradt, még az akkori barbár hódítók által is megkímélt templomokat. Megáll az ész.
Ettől már csak az a fölfoghatatlanabb ha ezeknek valaki önként ajtót nyit. Ha még segíti is őket.
Olyan ez, mintha a második világháború végén szülőföldünkre szabaduló Vörös Hadsereg kegyetlenkedéseit valaki úgy magyarázná, hogy:
 - Szegény szovjet kiskatonák! Hónapok óta harcolnak! Sose volt karórájuk! Asszonyt is régen láttak, szűzlányt meg tán még sohasem! Adjuk meg hát nekik, ami a jussuk! – mondaná a sok jogvédő. És nem ég a képük a szégyentől. Inkább fasisztának bélyegeznek mindenkit, aki szavát emeli a gyalázat ellen. Pont, mint manapság kijár a náci, rasszista, xenofób címke, ha nem ölbe tett kézzel tűröd, hogy lelakják a környezetedet, belemásszanak a képedbe, az életedbe. Ha van benned annyi öntudat, hogy az igazság nevében hangodat mered hallatni. Ha Dobó István fohászát, esküjét tartod követendőnek, nem Hegedűs hadnagy megalkuvását, vagy a Fenséges Bécs (Brüsszel) ígéreteit, hazudozását.   
Károgó varjak minden ostromkor akadnak. Kibicelnek. Harcos amazonok írnak, kommentálgatnak. Többnyire olyanok, akiknek kutyájuk-macskájuk nem lévén, meddő unalmukban jótékonykodnának. Névről tudom őket: Athos, Porthos, Aramis. Az öreg, a nagyhangú, meg a buja ájtatos. Már a félszemű Jumurdzsák is jó lenne nekik.
Tartja a mondás: vakok között félszemű a király.

1 megjegyzés:

WebKorridor írta...

Kedves Pósa Karcsi, kitűnően írtad ezt meg. Habár, ez a szörnyű folyamat amelynek részesei és szenvedő alanyai vagyunk inkább Dobó Kapitány tetteit igényelnék. De nem lehet. Megkötözték kezünk-lábunk, Kanizsán is, de az Anyaországban is. Összevissza vagdalódzásnak nincs értelme, VEZÉR kell. A Vajdaságban világos a helyzet, de azt nem tudom, mi az ördögöt hallgat Orbán Viktor?! Most lenne mivel verni az asztalt, érvek, kifogások, követelések halmazát lehetne az asztalhoz csapni (szívesen mondanám inkább hová, de nem térnék el a te hangviteledtől). Azt sem értem, mit anyátlankodnak ezzel a kerítéssel?! Ha így haladnak, az lesz a vége, hogy meghúznak a földön egy vonalat és azt írják a földre hogy: no-no, ha ezt átléped, megfoglak, elviszlek, fürödhetsz, orvoshoz mehetsz, tiszta ruhát is kapsz, enni-inni kapsz, föltakarítunk utánad... és nem sorolom tovább mi mindent kapsz. Még meg is vakarjuk a hátad.
Köszönöm a kitűnő szöveged,
üdvözlettel:
Mavrak Imre