HÚ!

Remélem a magyar közmondások még EU-kompatibilisek

Nem jó a betegséggel viccelődni. Az ember kihívja maga ellen a balsorsot. Nagyon ellenszenves, amikor valakinek a testi adottságain gúnyolódnak. Ettől már csak az az alpáribb, ha egyes embertársunk nevéből űzünk tréfát. Mit tehet a szerencsétlen, ha történetesen úgy hívják, ahogy? Ki kéne irtani a családfáját, vagy fölpofozni a körösztszüleit? Persze, nem mindegy hogy Demszky vagy Dembinszky. És a két Klapka közül is jobb szívvel gondolok a komáromira, mint emerre, a Vámház körútira. 

Mégis, miért gúnyolódunk, húzzuk el a szánkat, ha áthallás van valakinek a nevében: ha Gyurcsánynak, Szarházynak, vagy Hugyos Pistának hívják? Pont így mi késztet röhejre bennünket, ha nagyon kövér embert látunk? 

Hisz a kövérség nem vétek. 

Önmagában inkább a bocsánatos bűnök kategóriájába tartozik. 

Ott valahol helyezkedik el a mértéktelenség és a falánkság között. Egyféle szenvedély. Olyan mint hogy vannak akik kaparcsi módon pénzt gyűjtögetnek; mások nőket, férfiakat, személygépkocsikat, munkahelyeket, hitet, párthovatartozást vagy meggyőződést váltogatnak. Ezek is kóros nyavalyák. Mindnek megvan a diagnosztizált latin megnevezése. Kivéve tán a párthovatartozást cserélgetőkét, akiket magyarul csak politikai nyaloncnak hívnak.

A kóros elhízás tudományos neve bulimia. Kényszerbetegség. Zabálási rohamok törnek a betegre, fölfal mindent, képes a szemetesből is kilopkodni az ennivalót, az ételmaradékot, csakhogy végre jóllakjék. Ami persze sosem következik be.  Emiatt betegnek tekinthető, szegény.

Jellemzően a nők körében szedi áldozatait, s bár mi férfiak is szeretjük a hasunkat, szeretünk enni, de inni mintha kicsit jobban. Az meg alkoholizmus, ugye.

A sokat nevetett kövérségnek van egy jó oldala. Kimutatták, hogy a túlsúlyos emberek életvidámabbak, könnyedebb lelkületűek, tételesen kevesebb közöttük a depressziós, letargiára hajlamos, mint a tőlük fittebbek között, akik lehetnek olykor inas, kockahasú sztepptáncosok, mégis öngyilkosság lesz a vesztük.

Mivel egy ideje Brüsszelből rendre savazzák a magyar szokásokat, nem is ért olyan váratlanul bennünket a minapi dörgedelem. Elvégre kaptunk már szabályzatot több más hasznos tanács mellett az uborka görbületéről, a disznóólak játszóházzá alakításának szükségességéről, a libamáj ártalmairól, és a kutyák-macskák emberi jogairól is. Legutóbb éppen a szalonna miatt akadtak ki a nyugati véleményvezérek, és komolyan mondom, ilyenkor örülök annak, hogy szegény nagyszüleim nem érték meg ezeket a sorsfordító időket. Nekik legalább megadatott, hogy időben távoztak, méltósággal. Mit sem tudtak a füstölt kolbász meg a paprikás csülök rákkeltő hatásairól, a civilizálatlan gusztusunkról, vagy arról, hogy a véres hurka nem ajánlott emberi fogyasztásra.

Szorítanak bennünket az új előírások. Egy nemzet kénytelen fejét lehorgasztani, majd szipogva a sarokba állni, amikor az Európa Unió szakértő politikusai számon kérik rajtunk eleddigi – szerintük abnormális – életünket, szokásainkat. 

Tegnap már a főztünk sem tetszett nekik! A nemzeti konyhánk...
Fölszólalt Maggie de Block, Belgium egészségügyi minisztere is. Bár ne tette volna! Szerinte ugyanis Magyarország erősen rontja az EU egészségügyi statisztikáját. Ki ne tudná a galád magyarok most éppen miképpen rontják az amúgy fényes statisztikai eredményeket: hát persze, hogy a táplálkozásukkal!
Igazából örülni kéne, amiért végre nem a demokrácia alapjait, a jogállamiságot, a vélemény- és egyéni szabadságjogokat féltik, meg a közismert rasszizmusunk, a már szokott barbár magyar vircsaft miatt iskoláznak bennünket. Untuk is kicsit.

Nem. Most más a bajuk.

Az ahogy, és amit eszünk.

Mert a beszűkült tudatú magyar szereti a hasát. Szalonnát eszik. Jézusmária! Vagyis Gott im Himmel! Ha egyáltalán létezik a Lajtán túl még az Isten vagy a mennyország. (Kötve hiszem. A norvégoknál ezekben a percekben is állami rendelet által, buzgón szerelik lefelé a keresztény templomtornyok körösztjeit. Nehogy Allah önbecsülésén csorba essék...*)
A belga egészségügy-miniszter asszony mindenesetre alaposan odamondogatott, kiosztotta Magyarországot. Tőle avatottabbat nehéz lenne fölhozni jó példaként. Elvégre akinek az egészséges táplálkozást illetően annyit nyom latba a szava, mint neki, arra oda kell figyelni.

Maggie de Block harcol a magyar evési szokások ellen

Bizony mondom néktek – előre szólok – meglátjátok, napra pontosan jövő ilyenkorra megérkezik a legújabb Brüsszeli verdikt! Arra kötelezik majd Magyarországot, hogy munkaszüneti nappal, államilag ünnepelje meg december elsejét, Erdély és a Partium elcsatolását. Románia kikiáltását.

* Mint azóta kiderült, a zárójeles megjegyzésem idejét múlta. Nem szerelik-takarják le a norvég templomok keresztjeit. (Egyelőre...) Mindazonáltal nem volt kacsa a hír. Volt ilyen szándék, de nyomásra a norvég kormány visszavonta a rendeletét.
Rune Edvardsen egy egyházi közösség vezetője tiltakozik a keresztleszedés és a muszlimok ellen.


Pk