2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2018. február 28., szerda

AZ ELTÜSSZENŐ BIRODALOM


Djenovici, 2018. február 11. (Fotó: Pósa Ilka)

Mielőtt kicsit hosszabb hallgatás után megtörném a jeget – amit a szilveszterről megmaradt palacknyi pezsgőhöz szánok, hogy a Fidesz idén tavasszal megismétlődni látszó kétharmados választási győzelméhez Törleyvel koccintsak, ne pedig bubi mentes Knjáz Milossal –, szóval mielőtt nekifogtam volna szokott alpári stílusomban írni, előtte, mint a rossz kan kutyának, muszáj volt körbepislantanom: ugyan ki ellen lehetne uszulni?
Megnéztem hát először a magyarországi ellenérdekeltek kicsiny, de hajdanában annál hangosabb kompániáját. Timúr és chipete. Tyehutyi tyemmi. Tevékenységük: null koma null. Das alles ist für'n Arsch.
A jámborabbja még nem vette fel az új fonalat. Szólhatna nekik valaki aggódó családtagjuk, hogy 2018 lett elvtársak! Mert így: keresni kell nekik a piros spulnit, miheztartás végett. Pedig Budapesten hamarosan megint urnák elé járul a plebs – értik ugye? –, urnás temetés lesz, a demokrácia vége, hajjaj. Annyi a sajtszabadságnak, a többszólamú gyíkkórusnak, meg a balfékek és ellensúlyok bugyborékolásának.
S amilyen nácifasiszta, antidemokratikus, inliberális és unortodoxan máriaországos a magyar nemzet névre körösztölt kifogástalanul bugris szavazóbázis, még képesek lesznek újfent kétharmadra buktatni Purger T. többszörösen visszaesett legkisebb közösségi sokszoros hagymázas álmának központi figuráját.
Orbán Viktátort, aki – mint a passzátszelet fújó szabadelvű rókamanguszták vezérhímeitől tudni – a tavalyi évben hetente volt zsebre vágott kezű, köhécselő, száját nyaldosó, pocakos, patás ördög, valamint napi huszonöt órában konzisztensen gyalázott diktátor. Úgy is, mint Belorussziába vagy Kirgizisztánba kimenekített megbuktatott keleti istenkirály, úgy is, mint Európát hátulról oszt’ mejjbe gyalázó vidéki suttyó. Mert a szotyolát köpödő szittya Maradona nem pont olyan, mint a buckalakó mongúzok szeretnék. Akik a földhányásuk tetejéről ücsörögve rakják – vagyis fordítva – földrakásuk tetejéről ücsörögve hányják rá a szakmailag kifogástalan kritikáikat. És kussba tűnnek, mihelyt közeledik Orbán, hogy megrázza a pofonfát.
Ráadásul immáron az sem titok, hogy Orbán nevében ott van az R, az I, és a T betű is, és ezek a nagyon különleges betűk Adolf Hitlerében is föllelhetőek. Vitéz Nagybányai Horthy Miklóséban meg pláne! Több mint kísérteties! Reinkarnálódik a Belzebub fattya!

Eddig nagyjából ennyi az anyaországi oppozíció politikai érvrendszere.

(A Vajdaságból alájuk tercelőkről most azért nem írok, mert gusztusom ellen való döglött lóba rugdalni. Majd a végén, kapnak tőlem pár mondatban circumdederuntot. Köszönjék meg.) Nem valami égrengető a magyar ellenszél programja, tegyük a kezünket a szívünkre.
Pedig már a zseniális Talleyrand megmondotta volt régen, hogy a politikában az egyetlen mérce a sikeresség, a többi csak csajozós duma. És akárhogy ágál az édes anyaországi ellenzék, akárhogy rázzák is az öklüket, „szart se ér a harag, hatalom nélkül” – megint nem én trágárkodtam, szó szerint citáltam a már egyszer emlegetett möszjő Talleyrand-t, aki amúgy Autun püspöke, Périgord, majd Benevento, meg utána Dino hercege is volt. Nagy huncut hírében állott, aki ha újraéledne, ezeket a mai politikusokat – akiknek egyik-másikjához képest egy vödör korom is atomvillanásnak tűnik –, úgy söpörné félre, mint a Szemölcs Sógor a hagyma héját szokta volt, a pacal dinsztelése közben.
Ha a szocik összekanalazzák magukat, lehet, tíz százalék fölé is képesek elrugaszkodni. Csak hát ez a fránya gravitáció… Annak nem lehet parancsolni. Hiába a legdemokratikusabb haladárok vinnyogása. A még demokratikusabb liberális TASZkalapokat meg már meg sem lehet mázsálni, nem hiába voltak anno hatalmon: mindent megfújtak, a hungarus polgár meg nem aranyhal memóriájú. Alaposan eszébe véste őket. Hát: most fújhatják. Vagyis inkább megszívják majd.
Nem zokogom miattuk. Zoli atya, a gyóntatópapom szerint „a kárörömöt nem kell fiam szégyellni, mert az mentes az önzés bűnétől…”
Maradna a Jobbik, mint kihívó, de Szemöldök Pártelnök Úr bravúrosan lesimicskázta magát meg a szervezetét az infernóba. Mostanra lángot okádva replikázhat Vona Gabesz. Utoljára Süsü a sárkány volt ennyire félelmetes, tüzeskedő. Csak neki több esze volt, mint Vonának. Meg hitelesebb is volt, mint a gárdamellényét dugdosó Zázrivecz Gábor, Vona-Szabó Krisztina férje.
Elment a Vona(t) öcsi. A végére hagytam a kedvencemet, gyökkettő bolondos Gyurcsányt, a bádogembert, a madárijesztőt, amolyan agyatlan, szívtelen, fogatlan oroszlán gyanánt. Róla legyen elég annyi: Vágópistástul, Vadai Ágicástul is olyan a kínálata, mintha a lószar akarná franciakrémesként eladni magát.
Kérem, ez a paletta. 2018 legeleje. Három hónap vagy négy: lesz itt megint haddelhadd!
Lelki szemeimmel látom, amint Budapesten hullani fog a barna eső,Újvidéken a komplett Magyar Tanszék lesz bevagonírozva,Szabadkán pedig a Tütü society bár prominensei fognak végtelenített kazettáról siratódalokat hallgatni.
Ne bennünk, választókban, vagy Orbán Viktorban keressék a hibát.
Amit eddig értünk produkáltak, a nemzetért tettek az – meglehet – a semminél talán több. De a valaminél sokkal kevesebb.

                                                                        Pk

Nincsenek megjegyzések: