 |
| illusztrációm |
Casus belli
Egész egyszerűen elképesztő, mit meg nem enged magának a Budapestre akkreditált ukrán nagykövet asszony! Délelőtt a hazája nevében azt nyilatkozza, hogy semmiféle ultimátumot nem hajlandó elfogadni Moszkvától. Közvetlenül utána pedig ugyanezzel a levegővel elkezdi sorolni a követeléseit Magyarország felé. Bámulatos. Nincs rá jobb szó. Ilyetén egyre világosabban látszik az ukrán diplomaták megnyilvánulásaiból, hogy miért mérgesedett el a helyzet az oroszokkal. Elgondolkodtam én a harcias asszonyság mondatain. Szerintem adjuk nekik oda Kárpátalja mellé a Tiszántúlt, amíg szépen kérik, de csak Tótkomlósig, Békéscsabáig, mert abból a részből Pozsony akar gyarmatot magának. Majd a szlovákok eldöntik a másik ókori néppel, a románokkal, hogy azok a Hortobágy melyik fertályára tartanak jogos igényt, míg Erdély szerte az összes magyar nem tesz hűségesküt Bukarestnek. A szerbek most jóban vannak velünk, ők szerényen megelégszenek Bács-Bodrog megye alsó karéjával, aminek Segedin város lesz a központja. Titokban már idáig is akként értelmezték, csak eddig nem volt elég műmárvány fürdőszobacsempe, hogy a Kárász utca végén egy tízméteres Péter király szobrot állítsanak. A horvátok ősi földje a busók nyomán simán annektálható, egyedül a szlovénok maradnak hoppon, mert az alamuszi, de ügyes Bécs előbb rátenyerel a Dunántúl nyugati részére. És meghagyják nekünk a derék ukrán politikusok Budapestet, amit föl lehet gyújtani, meg a Balatont, amibe szépen, szisztematikusan bele lehet fojtani minden okvetetlenkedő magyart. Utána lesz egy nagyszerű Közép-Európa megint, amit az Európai Unió biciklis csendőrei vigyáznak majd ajakrúzzsal fölfegyverkezve, hogy a koldusok kalapjába dobott konvertibilis rubelt senki fia el ne lophassa.
Európa vége
Öt éve még azt mondtam, húsz évet nem adok az egész miskulanciának. Ma már azt mondanám, jó ha öt év múlva még ez a tákolmány állni fog. Tanúja voltam – belülről – a régi Jugoszlávia szétesésének. Ismerem az okait, emlékszem a körülményekre. Ugyanazokat a szimptómákat látom, csak most a nagyszerb Belgrád helyett az Egybesült Európa vágyvezérelt álma Brüsszelből árad. Ám már a régiek megmondták: ami nem szellemi alapokon, organikus módon jön létre, hanem a pénz diktálta érdek férceli egybe, az bukni fog. Inkább előbb, mint utóbb, de mindenképpen bukni fog. Ez törvényszerű. Erkölcsiség, hit, ethosz nélkül – nem megy. Még egy városállamnak se. Nemhogy egy kontinensnyi különféle népnek.
Hirosima elmarad
Heteken át vártam, aggódtam: ugyan, milyen baloldali atombomba fog robbanni, szépen időzítetten, ahogy az lenni szokott. Óvatos ember vagyok. Már a hideg levest is megfújom: nem érdekel régóta, ne papoljon senki a közvélemény-kutatási adatokról. Jó, ha ott is vezetünk, de nem ott fogunk nyerni. 2002 tüskéje nekem már többet nem jön ki a körmöm alól. Éppen emiatt lestem, miféle wunderwaffe fog elsülni, mekkora botrányt sikerül tupírozniuk ellenünk. Hát – ez lett. Viccnek komoly, de hogy komolyan vegyük, ahhoz már túl vicces. Provokációnak induló harmatgyenge kísérlet. Röhejes próbálkozás, és mindezt ráadásul megfejeli a Telex már februárban bekészített cikke, amit tagadni próbáltak, majd kiderült, hogy tagadhatatlan. Nagyon úgy fest, egy amatőr, román titkosszolgálati szállal bíró, nyilvánvalóan román ügynök által világgá kürtölt tucatnyi félig megégett, érvénytelen szavazólappal akarták agyonütni a Fidesz egy (1) mandátumát, amit a határon túli magyarok mindig behúznak a jobboldalnak. Mellé pedig egy blődnél is siralmasabb sms-kampány. Mi a következménye? Majd Bajnai pislog, hogy ehhez sem ért, mint a libatenyésztéshez.
Én nem bánom, hogy így alakult. Vasárnap, holnap ott leszünk, ha esik, ha fúj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése