ATOMHÁBORÚ UTÁN

 

Kék ló
(vászon, 220 cm x 80 cm) - festményem 

SVEJKEK

Ha nekem most februártól máig az összes Ukrajna-szakértő, katonapolitikai szaktekintély vonatkozó cikkét egymás mellé kéne szerkesztenem egy háborús antológiába, úgy nagyon egyszerű dolgom lenne: a páros oldalakra kerülne, amelyekben az ukránok győzelmét látják, a páratlanokra meg azok, amikben az oroszok diadalát jósolják. Jó vastag, súlyos kötet válna belőle. A haszna meg annyi lenne, hogy ha egy fél diót raknék alá, akár egérfogónak is használhatnám.

MR. ÉS MRS.

Nem tüntette fel a „névmásait”, bocsánatot kért az amerikai demokrata képviselő. Aki nem tudná, jó lesz ha megjegyzi: Nyugaton a névmások tisztázása egyféle divat a transznemű mozgalom hívei körében. Innét kezdve az a nagyszerű hír, hogy a biológiai férfiak kérhetik másoktól a női névmások használatát, és fordítva, a nők meg a Mister megszólítást, hímnemű névmásokkal. Reggel olvastam a tudósítást és az a szomorú, hogy már a teámat se köptem vissza. Ez már nem szenzáció. Atyavilág, itt tartunk 2022-ben! A Föld megérett a pusztulásra. A jólétünk elérte a végpontját. Mikor már a lábunk közétől nem látunk messzebb, akkor illő csöndben lehúzni a rolót. A magam részéről szép nyugodtan várnám be az összeomlást: kimegyek a tanyámra, etetem a lovat, simogatom a kutyáim fülét, iszom a kútvizemet és ha jő a végzet, az atomháború vihara, akkor magamra zárom majd az alsó konyha ajtaját, kétszer ráfordítom a kulcsot, és a boros demizsonok mellett kivárom a kollapszust, hogy megszűnjék a világmindenség. Aztán, ha kukorékol a kakas, elő fogok jönni. Szétnézek majd. Nyújtózok egyet, és megállapítom, jó így nekem egyedül is a Földön, a jószágaimmal. Mondhatnák, ez hülyeség. Nem az. Tényleg nagyon elegem van ezekből az elkefélt közállapotokból, legyenek azok bárhol, külföldön, vagy idehaza. Nem most csömörlöttem meg. Évekkel ezelőtt megvettem a tanyát, építem. Erőmből telhetően önellátásra állok, van hozzá földem, kis erdőm az Isten háta mögött, de közel a Tiszához. Ötven múltam. A maradékot ott akarom letudni. Ahogy írtam – jószágokkal. És attól kezdve tényleg nem fog érdekelni semmi és senki. Kedvemre írok-festek-rajzolok, lovagolok, ha meg hangzavarra vágyok, belefújok majd a dudámba, szuszogni a cigánymeggyfám alá heveredek, és a többi, a közéleti káosz meg annyira lesz csak fontos, hogy semennyire. A világjárvány után jött ez az ukrajnai cirkusz és mára meggyőződésemmé vált, hogy ennek nem lesz vége. Ördögi spirálba került az ember(iség). A fizikai, vérrel járó leszámolás helyett immáron a gonosz rosszabbra hajt: a lelkünket akarja megszerezni. Ilyen gender, woke meg minden más ideológiával fog elpusztítani minket. A falra sem kell festeni, a mindennapjainkon is előttünk vigyorog. A patkányok lázadása ez, nincs mit szépíteni rajta. Fejére állt a világ, sajnos.

NOMENTUM

„Óriási” akcióban a Momentum – lelkendezik egy ellenzéki hírportál. A lila párt aktivistái most a külügyminisztérium előtt festegették az aszfaltot. Én meg nézem a csókát, ül a széktámlámon. Jó esetben túl fog élni engemet: ilyen körülmények között akár ötven évig is elhúzzák a varjúfélék. Még sokat fog látni. Politikailag jómagam is láttam immáron eleget. Momentum? Óriási akció? Közben egy A4-es papír sablonnal rongálják a közterületet. Ennyire képesek. A rézangyalát! – ezek azt hiszik, most épp ők az Amur-menti partizánok, pedig csak hópihék, erőtlen, nyafka és életképtelen kiskamaszok. Sosem lesz belőlük az ország vezető ereje. Sosem.