LANDMESSER ÉL!

Hamburg, 1936. június 13.

HUXIT

Magyarország és a jelenlegi EU-s vezetés: nekem erről mindig az a férfi jut eszembe, aki Adolf Hitler Hamburgba történő bevonulásakor a tömegben egyedüliként nem lengette a karját. Mára Budapest lett August Landmesser. Így hívták azt a férfit, jól jegyezzük meg! És azt is, hogy ma már tudható – neki volt igaza.

KATASZTRÓFATURISTÁK

Kijevbe mentek a Momentumosok. Katasztrófa-turisták. Nem szép dolog mások baját tetézni a lábatlankodásunkkal. Ráadásul a mások bajával fotózkodni is neveletlenségre vall, miként hőscincérekből is van elég: attól az ukránoknak nem lesz jobb, hogy ez a két elszánt tekintetű vállfa eljátssza a kemény legényt a kijevi sötét éjszakában. Segíteni akarnak? Mondjanak le egy-két havi parlamenti bérükről, és abból célzottan támogassanak meg néhány kárpátaljai magyar családot, mondjuk vásároljanak nekik szenet télire. De hát ezek a legények ilyesmire képtelenek. Jó csajozós duma a "Kijevben jártam, jujj-jujj, hogy ott mik vannak!" Hipokrita banda a Momentum, egy csomó karrierista pozőrrel. Ma azt írták, hogy aggódnak a kárpátaljai magyarokért. Ezt a gyalázatos hazudozást! Majd ha a Momentum nyüszítve bocsánatot kér az erdélyiektől, ha méltóztatik egyszer, csak egyetlen egyszer elmenni és fejet hajtani Mindenszentekkor a délvidéki magyar áldozatok emlékművénél, ha a tejtestvér szlovák pártszövetségesén valaha számon fogja kérni a Benes-dekrétumok ottani támogatását, és ha egy kijevi luxus hotelben háborús koktélozás helyett Rahón vesznek tűzifát egy ottani magyar óvodának (amit a magyar állam épített), akkor elkezdem hinni, hogy néha valóban aggódnak a határon túli magyarságért. Addig viszont coki!

POLSKI FIAT

A magyar miniszterelnök levélben köszöntötte a Lengyel Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Mateusz Morawiecki kormányfőt és Lengyelország polgárait. Be is indult a hörgő ventilátor: a közösségi oldalakon a népfölség sérelmezte a magyar politikai vezetés gratulációját, ugyanis az elmúlt hetekben, hónapokban Varsó többször páros lábbal szállt bele Budapestbe. Nekünk is durculni kéne, méltó választ adni – így az internet népe. Nem értek egyet vele. Orbán – vagy az ő nevében igazgató, ezt a levelet is megfogalmazó apparátus – egyik erénye, hogy nem a pillanatok állása szerint dönt, cselekszik, hanem mindig képes hosszú távú – megkockáztatom, fellengzősen hangzik, de attól még igaz – történelmi léptékben, konzekvensen gondolkodni. Európa jelenlegi hibája, hogy rövidlátó. Nemhogy ciklusokban – években sem tud tervezni. Sodródik. Orbán és kormánya viszont nyolc-tíz sakklépéssel előttük variálja, húzgálja a bábokat. Nem mellesleg, mindig a magyar érdekek mentén. Hát ezért jár most a bennünket olykor hátba szúró lengyeleknek is a diplomáciai mosoly. Egy kis gesztus, udvariasság: cserébe, egy másik, nagy ívű plánumnál jól fog ez jönni.

LILI EL

A múltkori „tanártüntetésen”, azaz a balliberális politikum által széttrollkodott rendezvényen egy gimnazista lány minősíthetetlen, trágár szóáradata az őt futtató erők szerint költészetté magasztosult. Legyen meg az óhajuk. Ez a diáklány most gimnáziumot vált. Egyelőre nem tudni az okát, mi késztette erre, miként az sem világos, hová megy, hol akar érettségizni, miként folytatja a tanulmányait, hogy alakul a karrierje. A magam részéről annyit mondok: sok szerencsét hozzá. Előtte még az élet. Remélem, az új intézményben majd inkább emberségre tanítják, sikerül nekik megmagyarázniuk, mennyire rossz úton jár a nagylány. Akárhogyan is van, arra a szintre nem szabad süllyednünk. És az egyoldalú megbocsátás is az érett, egészséges szellemű, felnőtt emberek kiváltsága.