Hova tovább jövőre negyven leszek, három magzattal és nejjel, de a mai napig lenyűgöz anyanyelvem szertelenül játékos, ugyan akkor a lényeget láttató jellege.
„kérdés” blogger ma megnevettetett, köszönet illeti részemről. A multifunkcionális Draskovity Tiborról olvasok, amikor kincsre lelék.
A „Draskula” poggyásznév találó erre a varjúhájjal megkent emberverető nyikhajra. Csak a jó Vlad Tepes ne kérje ki magának a csiklandó névazonosságot. Az utótag meg már a South Parkban is föltűnt Kula bácsiként, csak ő orrfacsarón is szerethetőbb volt emettől a könnygázos apparatcsiktól.
A másik, a retusálós Botka még sokáig fájnunk fog, ugyanis el-el eszi a fene Szabadkára, aminek testvérvárosa Szeged. Hogy ne vádolhassanak vérbő jobbos elhajlással ide jegyzem, mert még időnként agyamat sikerül riasztani: Nem (csak) a balfékek privilégiuma a képről kivakarás. Annak idején Barsiné Pataky Etus is visszalapátoltatta a zúzdába (ha jól emléxem az Expot népszerűsítő) színes-képes kiadvány néhány tízezres köteteit, mert előnytelen szögből lett a profilja fotózva, inasra sikeredett a nyaka, elkenyődött a sminkje, folt esett a kosztümjén, vagy a rosseb tudja miért?
Ennek ellenére, vagy tán pont ezért nem akarom elvenni Lendvai Ildancstól és a kompániájától azt a kétes dicsőséget, hogy a nagy történelemhamisítók bitangok örökös toplistáján váltott helyük marad az utókor emlékezetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése