2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2009. október 8., csütörtök

Ujjgyakorlat 3.


A testtelen valójában

igéző Alkotó 

levetkőzött ősz idején

jóságos áldásával

üdvözíti mindazokat

a megtagadottakat,

akiket életük során

számunkra jobbára

teljesen érdektelen,

mondhatni: piszlicsáré

okozatok mián –

bizonyos hemzsegő természetű

és hanyatlott erényű nők

egykoron úgy hagytak el,

mint ahogy a viselős felhők

kedvetlen árnyéka tűnik tova

a folyam mellett laposan elterülő

rizsteraszok vizének tükrén,

ahonnét imádatunk tárgyának

alabástrom vállára hajolva

megleshettük a gyapotpiheként

lebegő kócsagot,

és ahol oly gyakran áldoztunk

a szerelem oltárán.


Kicsit később, elernyedve,

édesdeden összeölelkezve,

lusta ritkasággal bizony

az is megadatott,

hogy a párálló légben

gyönyöröktől telve

hallgathattuk a szférák zenéjét.

Régmúlt idők dámáinak,

sóvár tekintetű asszonyoknak,

szűz leányszíveknek

titkát kutatni ugyanolyan

hiába való botorság,

mint farkasalmába harapni,

majd düftin párnába fúrt fejjel sírni

nesztelen léptű

szadduceus delnőnk

hűtlenségén,

az ében bőrénél

feketébb lelkiismeretű

namíb ágyasunk ármányain,

vagy keseregnünk

a ripők pózban

magamagát mórikáló

kappadókiai kedvesünk

szemérmetlenségén.


Bölcsebb vagy Testvérem,

ha végre zűrzavaros érzelmeid

iszákjának mélyére süllyesztett

értelmed kulcsát megleled,

mely révén fölkattinthatod

az öröktől fogva élő igazságok

három akarattal lezárt szelencéjét,

és akkor talán

egy rebbenésnyi idő alatt

rádöbbensz a riadt válaszok

előtüremkedő igazára

amit ugye, jószerével

aggályosan sejdítettél,

régtől fogva valahol bévül,

ezerszer megértettél,

hogy az öregedés

fanyarú szagába hajló életed

végéig velődbe égették

a nők kiismerhetetlenségéből

fakadó férfiúi magányunk

szomorú ítéletét.


Szentencia:


Nőknek könnye,

az íriszükben lobogó

pilács tüzéből fogant

gyöngynek cseppje

csupán talmi ragyogás,

amit a vetélytárs

könnye rögvest fölszárít.

Tehát, ha zokogást vélsz hallani,

ne kutasd, ki zokog.

Te zokogsz árván.

A Kifürkészhetetlen Szándékú

reánk testálta

a férfiúi magányt,

mely ellen tennünk nem lehet.

Ez az ő akarata,

dicsértessék hát Szent Neve!

Nincsenek megjegyzések: