A Balkán legnagyobb környezetszennyezője: Milosevity és a hazugság

Döglött tiszavirág


Pósa Károly

Sárgarigók mezeje



1989 június 28-án hangzott el Koszovón az a beszéd, amelyről sok szakértő állítja: az első szikra volt a fűrészporral megtömött Balkáni fészerben.

Sokan és sokat beszélnek a legendás fellépésről, de tudjuk-e mit mondott Szlobodan Milosevics húsz évvel ezelőtt? – teszik föl a kérdést napjaink zsurnalisztái.

És most itt kell egy pillanatra nagy levegőt vennünk és megállnunk.

Ez a szarházi miatt emberek százezrei haltak meg, lettek földönfutóvá, hullottak szét családok és szűnt meg a konföderális Jugoszlávia ötlete. Ne állítsa most nekem senki hüppögve, 2011 első fertályában, hogy tulképpen milyen helyre kis beszédet mondott az állatja Rigómezőn, mert ott olyan valaki szónokolt - aki mellé Néró vagy Caligula is bátran oda photoshoppolhatta volna magát -, és aki hidegvérrel kivégeztette tanítómesterét - Ivan Sztambolityot. Számolatlan gaztett róható a számlájára.

Személyes érintettségem okán alkotmányos jogomnak vélem őt utálni. Miatta hagytam ott egyetemet, szerelmet, boldog haveri kört és Pest alsóbb bugyrában húztam meg magamat egy évre, emberes hónapokon csövezve a Margit-szigeten, meg az akkori Széna téren.
Hát ne sajnálkozzon senki emberfia Milosevityen.

Pláne ne dicsérje. Történelmi féreg volt és akként is végezte.
Megérdemelte.

Mondják mostanság, hogy milyen okos és nagyra hivatott ember volt, mert például a Hágában folyó perében is magát képviselte, nem egyszer komoly zavarba ejtve az ügyészt és bíráit.

Hát erre nekem ez a pontokba szedett válaszom:

Első sorban - Minden diktátor valamilyen szinten okos.
Még az ellenségei húsából lakmározó Idi Amin Dada is az volt, ellenkező esetben nem élvezhette volna a rezsimjének bukása után még két-három évtizedig összegründolt millióit, valahol Afika boldogabb csücskében. Ha jól tudom, pár éve tisztes öregkort megélve múlt ki. Elhunyóban bizonyára hagymásan spékelt, grillezett politikai ellenzékiekkel álmodott.
A Duce, Mao, meg vonatrabló Dzsugásvilij-Sztálin apánk se hétköznapi fazonok voltak.
Emiatt fölösleges egy kicsit is fölnézni rájuk.

Másodjára - az öreg Isten csak a tudója, mi lett volna, ha Pozsarevácon időben megejtenek anno még egy abortuszt. Ahogy a bricsesznadrágos Führer is maradhatott volna a tájképfestésnél. Az akvarelljei látványába tán nem pusztult volna bele senki.

Harmadszor - Ha ez az agyament nyugati demokrácia emlőjén ellett igazságszolgáltatás úgy ahogy van alakilag elizélt már régen, és emiatt egy középszintű bűnöző is zavarba tudja hozni őket: az nem a vádlott szellemi színvonalát minősíti - sokkal inkább a maga végtermékébe fúló jelenkori - nyugatinak nevezett - gondolkodás csődjét hivatott bemutatni.

Parasztosan: prezentálni.

Igyekezzünk, nem sokáig dühönghetünk rajta.

Ennek az okcidentális civilizációnak már nem lesz még három évtizede se pojácának lenni.

A harmadik utas gazdasági modell most döglött be oly örvendetesen, gyorsan, látványosan, levegőért hüppögve, hogy attól csak a világot megrázó válság-valóság-show kéjjel bizseregtetőbb.

Mőszjők és miszterek, uraim és hölgyeim, immáron végleges bizonysággá vált, hogy mindazon hazugsághalmok, amelyeket jó száz éven körösztül lazán egymásra vasvillázott a művelt világnak hitt szellemi elit, nem egyéb, mint tudatosan elfuserált légvár-tákolás.
A nagybetűs Nyugat ezúttal Augiász istállójának kitakarítása helyett annak ganajjal való feltöltésén munkálkodott.

Tetszenek látni a következményeket?

Vagy inkább: tetszenek érezni ezt az orrfacsaró bűzt?

Tudják ez minek a szaga?
A salétromos puskaporé, a foszladozó emberi húsé, a kiömlött és égő kőolajé, a csernobili erdő korhadó fáié, a nagyvárosok utcáin lángoló gumiabroncsoké, a könnygázé meg a paprikasprayé, a folyóban úszó haltetemé, a vegyi tűzben szétrohadó műanyagé és még kismillió másé, amit ebben az ordenáré pöcegödör szagkavalkádban már meg sem érez kényes kis orrunk.

Mert mindezt belengi a hazugság és a pénz mocskos szaga.

Ami gyakran egy legyek által körüldongott gőzölgő végtermékből is képes nemzeti hőst láttatni.

Ideje lenne szellőztetnünk.