2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2011. február 2., szerda

Sic transit gloria mundi



Pósa Károly

Az kerek világunk háládatlanságárul

"...mert nem az számít ki mondja, hanem sokkal inkább az, hogy mit mondanak róla."

812 éve (1199) halt meg I. (Oroszlánszívű) Richárd. A legendásnak aposztrofált uralkodó 1189-től követte apját a trónon. Rögtön a mai Franciaországba ment harcolni. Hol a francia királyért, hol éppen ellene. 1190 és 1192 között a harmadik keresztes hadjárat egyik fővezére. Pont.


Ha nem lett volna egy légből kapott Robin Hoodból jóféle olvasmány, legalább tucatnyiszor újraforgatott mozifilm, és mindezek kitalált történetei, 2011-ben a tanyasi kutya se ugatná meg a mi jó Richárdunkat. Anglia uralkodói között meglehetősen középszerű figura volt, csak a jól megválasztott PR neve csöngése ajzza a fantáziánkat.

Annyi vizet zavart a britek történetében, mint a szintén nagynevű Kleopátra a Nílus mellett, Krisztus születése, vagy ha tetszik: időszámításunk kezdete előtt egy sóhajnyival. A szexepiles orra vonala még él a köztudatban, csak azt feledjük, hogy amikor a szamártejben fürdőzött, akkor már megállíthatatlanul rohadt szét a szebb napokat megélt Egyiptom. Aztán az egész birodalom uralkodónőcskéstől - szó szerint - beleszédült és odahullott a rómaiak ölébe...

Miért van az, hogy már jobbára az igazán nagy nevű uralkodók, hadvezérek, híres emberek is méltatlanokká válnak az utókor tiszteletére? Sokszor tévképzetek alakulnak ki róluk - a tetteikről meg pláne; előfordul, hogy hamis színben tüntetik föl őket, és nevük hallatán közröhej fakad. Többnyire valami márkanévvé transzformálódnak. Pojáca, ripacs, szánni való bohóc lesz a dicsőséget dicsőségre halmozóból.

Így lesz Cézárból házőrző kutya, Winstonból ócsított cigaretta, Mozartból celofán csokigolyó, Teslából skandináv hard rock együttes, Bartókból "bélás", azaz ezerforintos papírpénz, és még sorolhatnám. Tán Napóleon járt ezidáig a legjobban, egy jóféle konyak öt csillaga tábornoki rangjelzésnek is beillik.
(Ha valakinek ándungja van, akkor ide kérek még hasonló példákat.)

Mi a fenének hajkurássza valaki a hírnevet, ha utána mondjuk öblítőszerként emlékezik rá leginkább a jövő hálás népe?

Nincsenek megjegyzések: