Várom magam éjfélhez érve
Nyitott ablaknál
Sok rossz időben
Párnába fúrott arcodon
Megpihen a hold.
Most elindulok, nagy sokára
Belefeledve
Az éjszakába
Tejszín bőröd illatát
Átsimogatom.
Van itt nálam ecset és festék
Majd átmázolom
Időnek lelkét
Csillagot látok fényeset
Épp csak - leesett.
Hozzádőlök a nagy sötétnek
Zsebem kifordult
Régi szövétnek
Ma valahogy láttalak
Szép volt - a hajad.
Időnap előtt, merem még kérni
Nekifeszülve
Tán még remélni
Lángpallos szép virágot -
Az egész világot.
Magyarkanizsa, 2012. 06. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése