.jpg)
Piac
Kiben erősebben, kiben
gyöngébben, de minden emberben él a kupászkodásra való hajlam. A nők esetében
ez – a tudományosan még nem igazolható állítás - hatványozottan igaz. Hisz a
használt ruhát forgalmazó turkálókat jóformán csak ők látogatják. Izgalmas
szórakozássá vált a levetett göncök között kincsekre vadászni. A módosabbja
plázában shoppingolva rázhatja a rongyot ugyan, de nem okoz-e legalább akkora
örömöt, ha fillérekért sikerül kikupászkodnunk ránk illő, gusztusunknak
megfelelő ruhadarabot? Ugyan ez a
bizsergető érzés jelentkezik nálam, amikor idegen padlásra tévedek, vagy
lomtalanításból származó holmikat látok. A “hátha jó lesz valamire” elve
reflexként működik minden olyan emberben, aki megszokta, hogy máról-holnapra
kell élnie, fölkészülten minden eshetőségre. Külön örömmel látogatom a
bolhapiacokat, a kirakodó- vásárokat, ahol sokszor újságpapíron, vagy
sátorponyván hever a portéka. Rozsdás patkószögtől a gőgicsélő zsidógyerekig.
Rinfúzba! Szabadka, Mórahalom, Ruma vagy Pesten az Ecseri! Mára fogalmakká
váltak. Éppen ezért hiányolom a kanizsai nagy vásárokat, a hűvös oldalon
kirakodó árusokat, akiknél a hagyományos vásárfiának számító takonycukor mellé
használt csavarokat, képkeretet, hajsütő vasat, elpiszkolódott szakadt regényt
és számtalan más bügyürűt lehetett venni. Nem új a hír, csak a szándék lett
komoly, hogy az állam éppen ezeken az apró-cseprő dolgokat árusítókon szeretne
bevasalni adókat. A piacok éltetőin. Azokat abajgatják, akik napi szinten
látják el olcsó közszükségleti cikkekkel a szerényebb jövedelmű rétegeket.
Mondjuk ki! Ennek a társadalomnak: sajnos zömét… Hogy ebből a pattanásig
feszült helyzetből mikor lesz robbanás, nehéz megjósolni. Január 4-éig kaptak haladékot az árusok. A majdani
karácsonyi bevételtől remél szociális békét és megegyezést a hatalom. Aztán
veheti a pénztárgépet a köszörületlen késeket, szárvágókat árusító csak úgy,
mint az, akinél tornacipőt, alsógatyát lehetett venni. Már megint a
kisembereknél kezdik a törvények betartatását. Ide illik az idézet, fogjuk így
föl: „A pofon egy rövid taps, de nem a csattanó után.” Az illetékesek talán nem
sejtik: ebben az országban még nem dőlt el, kik fogják adni, és kik kapják?
Világvége – újratöltve
Ne
legyenek illúzióink! Valakinek nagyon megéri ez a hülyítés. A gagyi
tévék 1999. végén hetekig riogatták a közvéleményt. Jöttek a
„tudományos”
találgatások a „nulla átállásról”, a rendszerek összeomlásáról, a
számítógépek
megbolondulásáról és arról, hogy hónapokba, évekbe telhet, míg az
emberiség
kiheveri a 2000. esztendő első pillanatainak sokkhatásait. Ennek dacára
mindösszesen az történt, hogy aki a jelzett napon szilveszterkor többet
ivott a
kelleténél, az kissé másnaposan ébredt. De a katasztrófa elmaradt,
legföljebb
hányt egy kicsit. A televízió és a média pedig nyüszítve magyarázkodott.
Mint most, december 22-én fog, ha addigra kiderül, hogy a maja naptár által
megjósolt világvége tragédiát – a szereplők betegsége és más egyéb technikai
okok miatt – bizonytalan időre el kell halasztani. Se szeri, se száma az interneten, közszájon
keringő halálvárásnak. Egymásnak magyarázzák a Föld pólusváltását olyanok, akik
már hatodik elemiben is négyesre álltak földrajzból, és a mágneses erőterek
szakértői egy hagyományos kondenzátor működési elvét se ismerik. Lássuk be,
hogy kellemesebb dolog lehet valami nagyszerű, távoli, globális méretű
összeroggyanásról filozofálni, mint napi szinten kétszer tiszta vizet adni a
kutyának és leülni a gyerek mellé, ha a szerbet kell magolnia.
Mindazonáltal az én generációm igazi túlélő nemzedék. Válságról válságra
tántorgók vagyunk. Már a születésünk éve is katasztrófa, hisz 1970-ben apáink a
Tisza gátján zsákoltak. Aztán jött a cukor, étolaj és az emlékezetes kávé
válság, amikor a Sanyi-boltban jegyre adták a pörköltet. (Még szerencse, hogy a
mama bőröndszámra csempészte az olaszoktól...) Volt áramkorlátozásos telünk a
nyolcvanas évek közepe táján, páros és páratlan rendszámtáblás időszak, amikor
a benzinválság tombolt, mert mi még emlékszünk Milka Planinc nevére, és tudjuk
mit takar az a csúnya szó, hogy stabilizáció... Hogy a közelmúlt két
évtizedének egymás sarkába hágó válságos időszakairól, helyhiány okán - most ne
is szóljak. A rettegőknek ajánlom, hogy vegyék elő Hernádi Gyula: Frankenstein
című regényét. Arról szól, hogy a keselyűk tényleg megérzik-e a vég közeledtét?
Miután az összes keselyű agyából kivont anyag egyetlen dátumot rögzít, elindul
a világvége várás izgalma, a hisztéria. Nagyszerű könyv! Akit érdekel, olvassa el. A regény
tanulsága a végére marad, de én nem árulom el...
Mert az hagyján, hogy jön a világ vége, de
mikor fogunk megint “csak” két piros pénzt adni egy mázsa kukoricáért?!
Halak
“A cápák ezekben a szűk esztendőkben is
degeszre tömik a hasukat, miközben a tisztességes ember csak csalinak jó.”
A kanizsai halpiacon most szardíniák árulnak
csaliknak. A nagy halak meg mindet bekaphatják.
Pósa Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése