Pósa Károly: Itt, kint a Budzsákban

Itt, kint a Budzsákban,

Mindig hosszú a nap.

Akkor is, ha rövid.

Mintha az ég

Bosszantana.

Tóparti közökön az ősz:

Időnap utáni idő.

A szél itt megtörik,

A Rét előködlik.

Itt, kint a Budzsákban,

A szél erőlködik.

Még vályogból készült

Az Alvég

Pár háza.

A Kistemetőt,

Meg az utcákat
Fasor rámázza.

S ahová halott se való,

Néma takarodó,

Más lapra tehető:

Bezárt Kistemető.

Még vályogból készült

A végső Elrendelő.

Lám: tárja szét karját,
Néhai Csonkák

Körösztje.

A Koncz-pék előtt

Kérdés, 
vagy válasz súlyától

Rogysz össze?

Amit az ősz
meg e sorok,

Fölerősít 
- megsokszoroz.

Errefelé semmi sincs késve.

Munka van az arcokra vésve.

Lám: tárja szét karját,

Múltad lépésben.

Itt ritka a megrendülés.

A dologba feszülő

Embertestnek

Parancs a maradás.

Talicskát tolnak,

Kelnek, esnek,

Izzadó reggelek, napok, estek.

Az élet az aratás.

Mert bár úgy tűnik
- banalitás:

A Tópartba fúlni
 - beavatás.

Itt ritka a megrendülés.

Levert cövek a realitás.

A Budzsákban lakni?

Szinte nincs rajtunk

Magyar semmi.

De dacot érő az alázat.

Hevít, mint tűz,
reszkető lázat:

Csak öntudatlanságig

Élni, lenni,

Mert itt szó az Úr,
az Igaz.
Hisszük mi könnyeket fakaszt.
Beszántjuk. 
Nem kell vigasz.

A Budzsákban lakni?

Szentnek sose

 - de nekünk malaszt.

Magyarkanizsa, 2012. november 18.