"Rudolf Steiner szerint az álmok úgy jönnek létre, hogy vagy a testbe merülő,
felébredésben lévő lélek, vagy a testből kiemelkedő (elalvó)
lélek
érzései a test áramló életfolyamataival való gyenge kapcsolatakor
az áramló életben tárolt emlékképzetekkel kapcsolatba lépnek
és e
képekbe öltöznek."
Tudd meg,
Hogy igazán
szabad
Sosem lehetsz.
Míg élsz,
Az aggály csak hasogat.
Számolsz véges
perceket,
Amint ellepne a
sár.
Akár a csodára
váró
Pompeji lakosokat.
Kétség sző hálót,
Hogy ne emlékezz.
Rongy dolmányú
időd vár,
Puha léptű
balsejtelem
Környékez.
Itt lenn,
A pőre szükség
síkján -
Nincs igazi jó.
Bajodra gyógyír hasztalan.
Bajodra gyógyír hasztalan.
Léted maga
A béklyó.
S ez vigasztalan?
Nem ringhat
hintaágyad?
Kalodába zárt értelmed…
Vergődünk
mindahányan.
Uralja a tested,
Mi kincs.
Nincs unalmas este.
Van, hogy nap
sincs.
Megmérhető vagy!
Több hát tőled a
végtelen.
Ahogy
fénysugártól a világosság,
Rettenettől - a
félelem.
Figyelj az
éjszakákon,
Nézd: a hold
sarlója kicsorbul!
Amikor a szél
levelet zörget,
S az esthajnali,
- A pisla csillag - elbambul.
Ha vánkosodon
nyugszol,
És
könyökhajlatodon pihen fejed,
Ösztönöd lomha
ladikként merül
Illékony lelked útra
unszol,
Eredj,
Eredj,
Mint Tiszába, ha
vadvirág kerül.
Tükrén úszol az
éjnek,
S visszainteget
az éned.
Aztán:
Mint buborék a
patakban.
Elpattansz.
Hallgass és
mosolyogj!
Tán leszel:
Harmatcsöpp
csillám.
Pókháló fonalán.
Tán, lobot vet
rajtad
A fölkelő nap, a
kegyelem.
Majd a semmibe
veszel.
Álmodsz.
És álmodban
leszel
A négy őselem.
Magyarkanizsa, 2012. november 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése