Pósa Károly: Gólya a hóban

…”a négy legjelentősebb nemzeti közösség közül

 a magyarok átlagéletkora a legnagyobb.

 Ebből következik logikusan, de nem törvényszerűen,

 hogy az elhalálozási arány is itt a legnagyobb,

 illetve, hogy a születési index

 pedig sajnos a legkisebb.”
(A 2011. évi szerbiai  népszámlálás nemzetiségekre vonatkozó adatai)

Kanizsán

Gólya áll

A hulló hóban.

Piros lábán

Fehér fagyott pólya.

Kelep, kelep.

Szomorú gólyadalt

Énekelek.

Jégtűvel hóba mart

Madár áll árván.

Hóka bálvány.

Groteszk a látvány,

Dermedt kiáltvány.

A tavasz arcán,

Ott a fagyott grimasz.

…Hátba döfte április,

Ígért az Ég bármit is…

Jégpántú bitang

A pimasz.

Az idén oda a tavasz.

A gólya néz.

Homlokán ránc.

Egyet lép.

Boszorkánytánc.

Lég teste, jég hidege.

Érkezése:

Szenvedése.

Most kéne riadót fújni!

Egymáshoz közelebb bújni.

Igen ám,

De a harsonán,

Remegők az ujjak.

Csak mint félnótás,

Kicsapott kornétás

Erőlködök,

Hogy mély rikoltott,

Kitartott hangot fújjak.

Hiábavaló.

Pusztába kiáltott szó.

Alant, a hóból

Ki se halló.

A világ romló.

Összeomló.

Bicsaklott forgója:

- Látod, látod te gólya?

Ösztönöd

Mit mutatott,

Tagadja a tudatot.

Szemeddel látod:

Mirajtunk átok

Sorsunk

Elmulatott.

Zsebünkben nincs hitel,

Sem érme.

Magyarnak nincs hite,

Se szemérme.

Hó lehullt,

Elnémult

Állat és ember

Bömbölése.

Terveztünk:

Így lett a vesztünk

Tömbbe vésve.

Kanizsán

Gólya áll,

A dermedt hóban.

Piros lábán

Véres fehér pólya.

Fején s fölöttünk

Koronatövis.

Magára hagyott

Ő is,

Mi is.

Magyarkanizsa, 2013. április 4.