"E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele."
(Máté 16, 4.)
 | ||
|
Lelkem
mélyén,
Ahova
űzött
Cérnára
fűzött
Kőrisbogárként
A
hiúság ördöge rőten:
Kapaszkodok.
A
kedvem erőtlen.
Horgász
vagyok.
Mondani
már merem:
Arcom Tisza-vízből ismerem.
Istenem.
Az
is olyan,
Mint
Rorschach úr
Szép
tesztje:
Szétfolyó
tintafolt…
Meglökött
hintámon
Belső
képem
Körösztje.
Magam
ácsolt,
Nem
harácsolt,
Méztől
csöpögő kaloda.
Tanoda.
Tud
biz lenni:
Néha cifra palota.
Néha cifra palota.
Oszt
ennyi.
Benne
remélek
Mint
hal a varsába,
Jónás
meg a hal hasába.
Bennem
is föléledt
(tán
vasárnap?)
A
tegnapi hősök bátorsága,
Erénye.
A
lényeg.
Az
ára?
-
Bár nem kívánom -
(vagy
sírok, vagy hányok)
Nagyon
nyom magányom.
Hisz
tudván tudja,
Ki
arcát kutatja,
Ezüst
pikkely tükörben
-
Bizony! Épp ott! –
A
heg: egy nő műkörme.
Ismerd
be!
-
Bizonyított…
Ezért
nem vigasztal
Malaszttal,
Másnak
mi is
A
csalival terített asztal.
Tömegből
kiválok.
Ébren
szundikálok.
Nekem
az is zene,
Mit
ad szúette
Üres
gitártok.
Dúdolok.
Dúdolok,
s kivárok.
Magyarkanizsa, 2013. április 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése