 |
| Járás 25 x 17 cm kartonpapír, vegyes technika |
Számosan vannak olyanok, akik elutaznak messzi tájakra. Látnak pálmafákat, gazdag palotákat, kerteket, ahol a pávák szabadon kószálnak, és egzotikus bőrű nőket, gyöngyházfogsorúakat, akik kéretlenül hozzák eléd a sült halakat, a boraikból meg mindig a legjobbat, hogy ezen elámul a bácskai magyar: ni! Itt is jobb az élet, mint odahaza.
Éjjelente a tenger hullámainak zaja tölti ki fülkagylódat, mert rettenetes dús a levegő. Só és oleander keveredik. A szemünk mögé ilyenkor egy másik tekintet költözik. Ismerni véljük. A legtitkosabb álmainkban már régtől fogva főszerepet kapott, s hajnalokon, amikor kínunkban harapjuk a párnánk csücskét, elénk hengeredik a gyanú: - nesze neked kanizsai flótás - most is csak képzelegsz, hamarosan ébredsz...
Vad hegyek, idegen ajkú népek, cserfes szájú patakok, a kártyajátékok szeszélyei, a barázdából kibillentett idősíkok tudnának mesélni arról, milyen az, ha valaki a fészkéből kihullva, a nem megszokott tőgy alól akar bizonyosságot találni.
Én itt, a Járáson voltam máma.
Megbékéltem.
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése