ÉVSZAKOK, BŰNÖK

Pósa Károly

ÉVSZAKOK, BŰNÖK

Egyedül menni,

Zord, szűk estében.

Megüzenni

Tölgybe írni a rovást,

Szánkra véve,

A sokszor megbánt,

Aztán titkon meggyónt

Vad káromolást.

Nádas tövén lefeküdni

Csóvát dobni a kunyhókra,

Selyemszoknyát fogni,

Részegen hemperegni a hóba.
Egyedül menni,

A fehér estében:
Olyan bűn, mint

Tolvajnak lenni,

Egy üres

Sekrestyében.

Leszegényedni.

Gazdag emberként
Esni, kelni,

Dűlők kanyarján, púpján,

Viseltté vált,

Néha elfeslett

Cipősarok-létünk

Száz körösztútján.

Vetetlen ágyban álmodni.

Öltözni vörösbe, zöldbe.

Baldachin ravatalon,

Tavaszon temetni magunk a földbe.

Gazdag emberként,

Fogni madarat:
Olyan bűn, mint

Papírra vetni,

Az összes,

Rossz vonalamat.

Láncot viselni,

S még a tiszta ingből

Is kikelni.
Ülni száraz prés mellett:

Augusztus végére

Úgysem kell ékezet.

Rút évet is siratsz...

Meztelent. Vétkeset.

Vén pásztor, gamós botján

A félelem adóssága -

Elhintett keserűség:

Szűken mért a Teremtő jósága.

Láncot viselni

Talmi - aranyat

Olyan bűn, mint

Megélni,
A hajdan volt
Szőke nyarakat.

Mert

Jó, ha tudod:

Se őszöd nincs már,

Se teled immár -

Se tavasz.