2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2015. október 12., hétfő

Mentő ötletelés

KRITIKA

Ridley Scott: The Martian (Mentőexpedíció)


Úgy szerettem volna végre jót írni! Azt mondani, hogy milyen nagyszerű érzés megnézni ezt a régen várt filmet! Esküszöm nem akartam megszólni! Elvégre jó hosszú hónapok óta lestem, kutattam, hogyan és hol tölthetném vadászhatnám le.

Részlet a filmből

Tudniillik nagyon bírom a tudományos-fantasztikus műveket, holott nem vagyok meggyőződve arról, hogy az egzakt tudományokat – a matematikát, az asztronómiát, a nanofizikát és más egyéb, elvont diszciplínákat – nekem találták volna ki. Az elektromos áramköröket is csak tisztelettel, óvatosan nézegetem. Ritkán, ha erőt veszek magamon, kicserélek egy kiégett égőt, és slussz! Nekem a mágnesesség mindörökre mágia marad, nem beszélve az ilyen-olyan hullámokról, rezgésszámokról, és rejtély mi fán terem valaminek az amplitúdója. Mégis. A sci-fi műfajban mindezekkel együtt benne van egy csomó kisgyerekes félelmemen túl a kíváncsisággal elegy izgalmam is.
Ridley Scott neve meg egyfajta garancia volt arra, hogy ezúttal nem fércmű készült. Jobban mondva úgy gondoltam, hogy az az angol rendező, aki egyszer már letett az asztalra egy Alient, egy Szárnyas fejvadászt meg egy Prométheuszt – nem nagyon nyúlhat mellé. Hát: annyira nem is. De ahhoz éppen eléggé, hogy a legújabb opusáról most egy kicsit vakarózva írjam meg a véleményemet.
Egyszer majd ennél hosszabb tanulmányban érdemes lesz taglalni a magyarországi filmforgalmazók minden képzeletet alulmúló újcím-adási őrületét. Miként a klasszikus Terminátor sem úszhatta meg a röhejes Halálosztót, úgy az eredeti The Martian könyv- és filmcímet is ügyesen sikerült kiherélniük egy íze-bűze sincs Mentőexpedícióval. Aztán valaki megsúghatta nekik, hogy így ez bizony kicsit kevés, mert az ominózus „magyarítás” után miheztartás végett alcímként szerepeltetik az eredetibb – A marsi – megnevezést is.
Amúgy a film alaptörténete pofonegyszerű. A Mars bolygóra küldött űrhajósok közül egy botanikus szakember lemarad a visszaútról. Társai halottnak hiszik, szépen ott is hagyják. Így veszi kezdetét egy 21. századi robinzonád. A zömmel egyszemélyes balhé Matt Damon színészi erejére lesz bízva, hiába fut egy földi, és még egy űrbéli szál a filmen keresztül: bizony a többiek ezúttal mind mellékszereplők. Jók a marsi tájképek – állítólag Jordániában forgatták a vörös bolygó jeleneteit –, a budapesti Duna-parton félüresen tátongó Bálna Centrum meg elmegy kicsit futurisztikus NASA-központnak, a statiszták között fölismerhetően magyarországi vendégmunkásokkal. Közben a főhős látványosan eszkábál, fúr-farag, és túlél az egy szál magában lakott bolygón. Mindenre van mentő ötlete – és itt kezd kicsit elcsúszni, komikussá válni a film. Engemet, ahogy bő két évtizede tévéfilm-sorozatok tucatjait kerülgetem – irtózva attól, hogy valamelyik nyolcvanas évek-béli amerikai szuperhőst muszáj néznem – a Marson felejtett asztronauta leleménye hideglelősen emlékeztet a B-kategóriás MacGyver összes trükkjére. A filmbeli Mark Watney felőlem lehet jó botanikus, a saját ürülékével trágyázott krumpliföld boldog tulajdonosa. Csakhogy mindehhez sokallani azt az ezermesteri képességét, ami egyformán kisegíti: ha navigálni kell, ha napelemeket tákolni, ha ősrégi űrszerkezetek megbütykölése adódik. A film felén túl már sejthető: itt esély sincs arra, hogy a sikersztori felszínességén túl bepillanthassunk a magányra ítélt, szenvedő, kiszolgáltatottságában is lázadó, olykor reménykedő, olykor a kételyeivel és halálfélelmével küzdő ember belső világába. Amit a rideg marsi miliő egyébként tálcán kínálna. Ehhez képest a főhős a szüleit egyszer emlegeti: annyi sem tudható róluk, mint Colombo feleségéről. Mark Watney-nek ráadásul nője, szerelme sincs. Kasztrált tudós, nulla érzelmekkel. Mintha a Földön nem lett volna előélete. Nincs is. A marsi táj, a szuper környezet, a látványvilág és az akció mindent visz. Pedig Daniel Defoe pár száz évvel korábban még ráérzett, és le is írta, hogy Crusoe matrózban mekkora vágyak, milyen végletes ösztönök tombolhattak. Mígnem megérkezett neki Péntek, és mindjárt emberebbnek érezte magát.
A Marson rekedthez nem érkezik ugyan társ, de az örömködés a végéről nem marad el. Igazi megmentős filmmé kerekedik, profin megkomponált, sok viccel tűzdelt filmes ponyvává. S mint Piszkos Fred a Csendes óceán déli részén elveszett Gustav Bahrt, az Angol Királyi Földrajzi Társaság tagját visszatoloncolta a feleségéhez, úgy nincs okunk kételkedni abban, hogy Ridley Scott is megtalálja a tudományos és fantasztikus módját egy Marson vegzáló botanikus hazahozatalára.
Elvégre a Földön is elkél valaki, aki ki tud cserélni egy villanyégőt.


Mentőexpedíció (The Martian)
Színes, amerikai sci-fi, 136 perc, 2015
Rendező: Ridley Scott
Szereplők: Matt Damon, Jessica Chastain, Kristen Wiig, Jeff Daniels, Sean Bean

Pósa Károly
Magyar Szó, 
 2015. október 12.

Nincsenek megjegyzések: