SZÁMADÁS

És ha befordulsz

A pislogós kanyarnál

Ne felejts hunyorítani!

A kép majd menten élesedik.

Penge szögben szédülsz jobbra,

Csodálkozol a városodra,

Amiben csak

Tüzet fröcskölni és vizet szítani

Szabad, mert másként a káröröm

Köröm-piszka nem engedi

A varos hegeket gyógyítani,

Így van ez régtől itt, ahol

A Petőfi utca derekán

A Kisköz sarka kiszélesedik.

Pusztai szelekkel

Gyúrott dallamokkal

Kézzel dagasztott színekkel

Elkenődve, de ácskapoccsal

Földbe döngölt agyaggalambokkal

Bégető a Járás

A Tiszának partja bőg

Itt vannak a ráncok,

A gyűrődött arcok,

Leples és leplezetlen bitangok

Bevert orrok, bordázott fasorok

Avartűz kesernyés füstjében

Könnyező bronz Krisztusom.

A hajnali köd párás.

Itt vannak mind, leltárba vehetők

Ahol még most is lakom

Az erezetek, repedések

A kanizsai falakon.

A Vigadó szomorúságában

A hajdani szeretők

És az ócska kocsmai biliárdasztalon.

Élnek, szuszognak, fölsorolhatók

Az emlékeim, meg az, hogy vagyok

Keréknyomba ragadva.

Mind-mind szemügyre vehető,

A málló vakolatba

Vakon csak úgy, akként
Ahogy látatlanba.

Pk