A MAGYARKANIZSAI FÖLDVÁR
 |
| A gőzhajó előtt kinyitják a pontonhidat |
Régtől fogva tudott dolog, hogy a legelső civilizációk kialakulását a folyóvizek, vízpartok mellett megtelepedő és élőhelyet kialakító emberek közösségének teremtő ereje hozta életre. Az évtizedekkel ezelőtt megkezdett és a napjainkban is kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan tartó régészeti feltáró ásatások eredménye – többek között - az a számtalan, időnként páratlanul érdekes és izgalmas lelet is, amelyek tudományosan igazolják azt a történelmi tényt, hogy a jelenlegi Magyarkanizsa helyén legalább a bronzkortól, de valószínűsíthetően jóval korábbi időkből folyamatos emberi jelenlét mutatható ki a Tisza és az egykori Körös-patak torkolatánál.
A folyóvíz közelsége az életet, a fönnmaradást jelentette minden itt megtelepedő elődünknek. Ez a terület az ősidők ködébe vesző emberemlékezet óta a délkeletről-északnyugatnak tartó természetes kereskedelmi útvonal kiemelt fontosságú állomása volt. A kisázsiai mediterrán térségtől az Atlanti óceánig húzódó több ezer kilométer hosszú útvonal ezen a tájon keresztezte a Tisza medrét, itt alakult ki az átkelőhely a bővizű folyam által homokból és egyéb hordalékból lerakott gázlóján. A Tisza jobb és bal partját összekötő gázlón akár megrakodott szekerekkel, igavonó állatokkal is át lehetett kelni. Az itt élőknek a stratégiailag fontos és biztonságot nyújtó földvár védelme mellett a réveknél szokásos illetékekből is megélhetést biztosított a forgalmas folyóparti góc. A bronzkorban csereárukért, főleg sóért, prémekért, vagy a korra jellemző tengerparti luxuscikkekért segítették, szállásolták az utazókat, de már a római hódítást követően a vámokat és adókat a birodalomban használt pénznemekben határozták meg. A sírokban talált érmék és ékszerek tanúsítják azt, hogy messze földről is a Tisza mellé keveredtek olyan kézműves áruk, féldrágakövek, nemes fémből készített ékszerek, amelyek származási helye valamelyik tengerparton található.
A Kanizsa patak torkolatát, amely később a Körös nevet kapta, a rómaiak idejében őrhely védte, minden bizonnyal azon a magaslaton, amelyen a későbbi korok földvára is ráépült. Hadászati szempontból logikusnak tűnik, hogy a Tisza árterületéből és a körös-körül elterülő nádas mocsárból messziről is kiemelkedő domb tetejéről kiválóan lehetett védelmezni és ellenőrizni a folyami gázlót, az átutazókat, kalmárokat, karavánokat.
A békés szándékú kereskedelmi út gyakran hadak útjává változott, mert az ókortól kezdve a Duna-Tisza mente volt a hadseregek felvonulási terepe is. III: Béla magyar király névtelen jegyzője a XIII. század elején írott krónikájában feljegyezte, hogy a magyar honfoglalás idején, 896 tájékán Zuárd, Kadocsa és Bajta vezérek pont Kanizsánál keltek át a Tiszán, hogy a keleti területeket meghódítsák.
 |
| A régi pontonhíd a Tiszán |
A török hódoltság kora pusztítást hagyott maga mögött. A karlócai béke nyomán a területet birtokba vevő keresztény seregek és a Bécs által ide telepített új lakosság gyakorlatilag alig talált valamit a középkori vidékünkön virágzó kultúrájából. Marsigli osztrák építész tábornok az impériumváltás után bejárta és föltérképezte a környéket. Tervrajzaiból és számításaiból tudjuk, hogy akkor, a 17. század utolsó felében még állt a kanizsai földvár maradványa. A romok méretéről és formájáról is ennek a sokoldalú főtisztnek a munkáiból kapunk pontos képet.
Ha a mai Magyarkanizsa legmagasabb pontján állunk, a Halász téren, akkor az egykori földvár maradványai vesznek körbe bennünket, évezredek során már belesimulva a tájba. Erre - az egykoron természetes kiemelkedésre -, a hajdani földvár romjaira épült a település magva. Találóan fogalmaz az emléktábla: Itt született Kanizsa.
 |
| A régi töltés a kiáradt Tiszával, a két világháború között |
Amikor városunk napját ünnepeljük, ezen a helyen lehet és kell igazán méltó módon megemlékeznünk azokról az elődeinkről, akik évezredekkel ezelőtt megvetették alapját a mai településnek, és akik hosszú évszázadokon át ismeretlenül is itt éltek, dolgoztak, és alkottak jövőt nekünk - ma élő utódaiknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése