Ilka és Annamária |
Régvolt, régvolt…
Amikor kabátomon a
folt
Nyelvét öltötte a férc
világra,
Hogy két kis lányka
- Annamária meg Ilka -
A tetőnk alatt
titokban
(Csitt csak! Csitt
csak!)
Égbolt
Üzletet nyitottak.
Fagerendák,
tartóoszlop,
Két kicsi lány osztott-szorzott,
Beárazták az igéket,
Kör-karika mindenséget.
Rakták polcra, címkét
kapott,
Amiben csak angyal
lakott.
(Bemehetek?
Kipp-kopp.)
Égbolt
Portékát akarok.
Hökkenj pajtás!
Itten telve pókos
padlás!
Adunk tükrös-mézest,
kalácsot,
Fölnőtteknek szelíd
álmot,
Amott épp egy
üvegmedál:
Tőle a pillanat megáll,
(Ezt vártam egy életen
át…),
Égbolt
Áron - másfél dinár.
Van ám nekünk
gyöngyfüzér!
Alig egy forint
húszért.
Innét veszik a kismadarak
Minden hajnali
dalukat.
Teli van egy rongyos
zsák,
Abban huncut boldogság.
(Ebből kérek kis
nagyságom!)
Égbolt
Adja vigaszságom.
Esten csöndös a
kirakat.
Boltocskán egy csukott
lakat.
Két kis lány, két
párnája,
Öreg Isten alig várja
Nyisszant egy-egy
szőke tincset
Puhán fogja a
kilincset
( - Mi kapható? - tapogatja)
Égbolt
Polcokat kutatja.
Napkeltekor hold
szenderül,
Titokra fény sosem
derül.
Mert az Isten
törzsvásárló,
Elvesz pultról és a
pult alól,
Éjjelente titokban
csen.
(Mindazt, ami nekünk
nincsen.)
Égbolt
Ajándékát, kincset,
Holnap mindig elénk
hintse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése