3.
A folyó
A folyó
Kanyarulatnál,
Ahol a Tisza ringat,
(A könyörületnél)
Tudom:
Mindig pirkad.
Adorján határárában
Darvak szállnak,
Ék alakban,
Vad akarattal.
Gyöngyházszín
Napsugarakban.
Most hogy felidézem
A rozsdás akác-ligetet,
A madárdalt nem hallom.
A világ minden
Hívságának titka,
Egy-egy szűnni
Képtelen dilemma.
Szomorúságom nyitja,
A szétgurult gyehenna
Széthúzott vörös kárpitja,
Amin az összes
Szertelenség
Tárul elém,
Akár Őneki,
Az idők kezdetén.
4.
Amíg mégy,
Lábad porát figyeld!
A deres határ,
Mint eltört kristály,
Elébed szórt
Üvegszilánk.
A nyár már kitelt.
A fákon zúzmara.
Télkezdő tünet.
Hártyás vízfelület,
Amelyen fölüget
Ijesztő hitem
Szívritmus-zavara.
A kérdést megöli
A sík táj...
Lehorgasztja tekinteted.
A lábad elé nézz.
Hagyd, hogy az út vigyen.
Minden következő lépésért.
Csak a megélésért.
Ezért érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése