ŐSZ - II.

Talán ha

Megragadhatnám,

Kézzel megfoghatnám,

Ölelném az őszt.

Akár egy szelíd

Fenevadat.

Netalán-tán

Mint téged,

Nem nagy feladat.

De félek,

Hogy egy

Óvatlan pillanatban

A lelkembe harap.

Akkor mennék,

Nyárfák kísérnének

Hol a dűlő mellett

Várnál rám

Meg a jegenyék,

A vének.

Az út kanyarja

Ívének sérve

Puszta kísérlet

Terve lenne.

Nézzed!
Nézem mi lett…

Vérzőn is hidegek

A szélfútta sebek.

Az aszályt tűrt remény

Szívbe vájó, kemény.

Nem hegedő forradás.

Szikes repedés.

Szik mindenfelé.

Csobogó a csodaforrás,

Iszapja szent lepedék.

Az ártézi kút,

Mellette járási árbocrúd.

A kék szín köröszt

Magában áll,

Valaki kitárja kezét:

- Szegény legény. Imádkozzál.  

Pósa Károly