-->

Bácsország Magyarkanizsán is

Csütörtökön, november 26-án este a Cnesa OMI és a Rákóczi Szövetség szervezésében, a Dobó Tihamér Képtárában neves szabadkai vendégek mutatták be a Bácsország legújabb számát. Vajdaság legrangosabb honismereti magazinja mellett a közönség megismerhette a Bácsország Honismereti Egyesületének és a Grafoprodukt nyomdának a legfrissebb közös kiadványát, a Bács-Bodrogh Vármegyei Történelmi Társulat Évkönyvét. A tíz kötetesre tervezett reprint sorozat első évkönyve az 1885-1887-es éveket öleli fel. A hallatlanul értékes és érdekes olvasni valóhoz a Dr. Káich Katalin által írott repertórium is hozzá tartozik, ami által idő-, név- és szakrendi eligazítást is kapnak a 19-század végi bácskai események, személyek, mesterségek iránt érdeklődők.

Dr. Ricz Péter régész-történész bevezetőjében röviden ismertette a hallgatósággal a Bácsország magazin megszületésének körülményeit, eddigi munkájuk eredményeit, az immáron 5o. számnál tartó szerkesztőség áldozatos munkáját, majd méltatta Magyarkanizsa történelmi múltját, rávilágítva ama kevesek által ismert tényre, miszerint városunk sokkal régebbi gyökerekkel bír, mint azt mi hinni mernénk.

A Bácsország szerkesztője Schilling Léda néprajzkutató a lap szerkesztéséről, a kiadványok tartalmáról, a meg-megújuló arculatról és az értő szándékkal készített, különféle témákat földolgozó munkatársakról szólt: a magazint éltető fáradhatatlan történészek, régészek, etnográfusok, művészettörténészek, helytörténetet kutatók vagy építészek által publikált anyagok fölbecsülhetetlenül fontosak a délvidéki magyarság önazonosság-tudatának erősítésében.

Az évkönyv-sorozatért felelős szakmunkatárs, Szabó Lajos szabadkai helytörténész első sorban a könyvről beszélt. A páratlanul gazdag és már elfeledni látszó adathalmazt tartalmazó évkönyv betekintést nyújt az 1885-től számított három esztendő minden fontos, Bácskára vonatkozó eseményébe, illetve a Történelmi Társulat akkori tagjainak tanulmányait tartalmazza. Kezdődően a magyar ókor és Bácska összefüggéseitől, a hunok, avarok, kunok, vagy éppen a zsidók itteni történetén át egészen a ’48-’49-es esztendők leírásáig. Az utóbbi téma annál is inkább lenyűgözően hiteles, mert a tanulmányok megírásakor a csaták, ütközetek résztvevői zömmel még életben voltak, hisz a szabadságharc után alig három évtized telik el. Rég veszni látszó család- és utcanevek, épületek és települések elevenednek meg a kiadvány lapjain, az akkori ízes magyar nyelven írott szép szavakkal, rendkívül pontos megfogalmazásban. A szabatos tények, adatok, nevek és dátumok tükrében a könyv, vagyis a sorozat nélkülözhetetlen segítője lesz mindazoknak, akiket kicsit is érdekel a térségünk múltja, a hajdan volt eleink szokásai, az őseink, a homályba vesző családfák. Az olvasmányos formában megjelenő kiadvány külcsínében is híven őrzi a megbecsült régi könyvek iránti tiszteletet. Igényes borító, szép kötés, szemnek kellemes látvány a kézbe illő kötet, ami 15oo dináros árával Karácsonyra hasznos és szép ajándék lehet bárkinek. E sorok írója már három napja lapozgatja a nevezett kiadványt, és nem tud betelni vele. A külön álló fejezetek sokszínűsége, a „békebeli” magyar ékesszólás és szépírás minden erénye megcsillan a könyv anyagában. A szerkesztők szerint két éven belül teljessé váló 1o kötetes sorozat az első világháborúig pontos látleletet ad e déli régió jeles eseményeiről csakúgy, mint a mindennapokról. Akik egykoron a Titó összegyűjtött műveit rakták a polcra és ma már valamiért kínosnak érzik, bátran lecserélhetik e szemrevaló sorozattal. Valószínűleg több hasznát fogják venni.

A könyvbemutató végén a vendégek röpke kvízműsor keretében ajándékokkal, jutalmakkal lepték meg a játékos kedvű fiatalokat.

A hallgatóság tapssal köszönte meg a szerkesztők munkáját.

Háromtucatnyi kanizsait érdekelt a térségünk helyrajzával, eleink szokásaival foglalkozó, az értékes adatokat menteni igyekvők beszámolója, munkája. A politikai pártok aznap – a könyvbemutatóval egy időben - lakossági fórumokat szerveztek.

Az azonban biztató, reményt sugalló, hogy a közönség fele kamaszkorú diákokból állt. Fegyelmezettségüket, érdeklődésüket dicséret illeti.

Mint azt néhány, elkötelezett, jelen lévő - sajnos egy kézen megszámlálható – pedagógust is, aki vette magának a fáradtságot és eljött, elhozta szakkörét a rendezvényre.

A többiek – gondolom – pártos lakossági fórumokon voltak.