Pósa Károly: Javítva

…

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

…

Ady Endre

…Mikor elhagyott,

Mikor kedve múlt, hogy rajtam segítsen,

Alku, ha volt - megadatott.

Vigaszom most: egy se nincsen…

…Ahogy húr szakadt,

Ahogy hamisan zenél a kintornás,

Dallama jég-könnyet fakaszt,

Fakó nótám sem színpompás…

…Amint szelídült,

Amint gyolcs fehér ingbe mart korom,

Kút öblében fejem szédült.

Szemem kézzel eltakarom…

…Mitől seb ömlött,

Mitől véres lett homlokom s ínyem,

Nézett engem, föntről, s döntött:

Hanyatt feküdjek a sínen…

...S mire megvirrad,
Mire bolyongva megtalál, mert visszatért,
Döbbent csöndben veszi észre,
Hogy roskadt lelkem mit is ért...

Akkor megsirat,

Akkor tán lesz száz csók, mit nekem hintsen.

De fölkel-e nap? Megvirrad?

Sugarában fürdjön kincsem.

Én vagyok az...
Toll, grafit, kréta 20 x 20cm

Magyarkanizsa, 2012. augusztus 8.