Magyarkanizsa,
2013. március 19.
Az
élet
Most
fogott vallatóra.
A márciusi szél
El se ül,
Viszi
a hópihéket,
Hatot
üt az óra.
Álomképek.
Vászonra
fröccsenő festék.
Csak
tessék, csak tessék:
Piros,
fehér és zöld.
Számban
az íz,
Amit
ad a föld.
Lihegnek
mögöttem állatok.
Hagyjatok
szeretnem,
A
felhők nyomomba erednek
Nem
kór ez, hanem állapot.
Mint
máglyán az eretnek,
Lelkem
madarak dicsérik
Böjtben,
polcra rakott
Almaként
érik.
Mert nem lehet senki
Olyan
szegény,
Tépett
rongy legény,
Hogy
halmazállapotát
Ne
látni a szemén.
Az
arany megfolyva is
Az marad:
A
szó-mágia: tisztulás,
Embernyi
akarat.
Segesvár,
Sebet
vág,
Világos, hogy Arad.
Az
arany marad,
Akár
a legszentebb eskü.
Fáj
ebül,
Míg
él bennünk
Engesztelhetetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése