Az őszi
Sártengerben
Megszűnik
A fönt és a lent.
Kívül se
Tágasabb a hideg,
Mint a
Mellkasomban:
Bent.
Dehogy izzik
A kályha csöve!
Zúzmara eszi
A fáknak kérgét.
Éreznek ők is,
Roppannak
Fagytól, fáznak
Roppannak
Fagytól, fáznak
A szélkaristoló
ágak,
Akárcsak én.
Akárcsak én.
Egy se dicsőült
meg.
Az élet szaggatta
bele
Velem közös
iszákba.
Koronánknál fogva
Lógunk a Tiszába.
A Járás meg
közben
Egyre ázik.
Ez ám az ónos
Szitálás visszája!
Tél úrfi
metaforája.
Enervált november
Beretvált pofája.
Enervált november
Beretvált pofája.
Ráérősen lépdel,
Hószagú démona
Hószagú démona
Tovakacsázik.
Kásás keréknyomon
Kásás keréknyomon
Átbucskázik.
Aztán már
Aztán már
Csak mászik, mászik.
Valahol
Kánya lármázik.
Ez is olyan banális.
Egy alámosott meredély.
Mellette kanális.
A túlparti szegély,
Kánya lármázik.
Ez is olyan banális.
Egy alámosott meredély.
Mellette kanális.
A túlparti szegély,
Túl-felől meg én.
Mint valami vége.
A semmi, az üres
perem.
Istennel is istentelen.
Nádbugák lógnak.
Néz rám a
szerelem.
A felhők eloldódnak.
A felhők eloldódnak.
Halottak csókját
Küldi a sorsom,
Az élet.
Küldi a sorsom,
Az élet.
A hidegbe.
A novemberi
A novemberi
Világegyetembe.
Szégyenszemre.
Ködfoszlányba.
Széllel szembe.
Nem emberi.
Félek tőle:
Nem néz a szemembe,
De nekem szánja.
Szégyenszemre.
Ködfoszlányba.
Széllel szembe.
Nem emberi.
Félek tőle:
Nem néz a szemembe,
De nekem szánja.
Ennyim marad
Nekem.
Novemberi
Élményszámba.
Élményszámba.
Magyarkanizsa, 2013. november 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése