VAE VICTIS!*

Magyarkanizsa, a Haynald-féle leánynevelő intézet

A kanizsai Zárda

Eresze alatt

Levésett homlokzat.

Helye üres. Árva.
A padlása széljárta.

A falon rőt vakolat.
Lent volt rég

A téglajárda,

Hol apácák siettek

Korai zsolozsmára.

S amikor harangszó árja

Fulladt hörgő orgiába,

Leszakadt minden felhő.

Utolsó diktálta az elsőt.

Levertek mindent,

Ezek itt,

Szerbiában.

A hajdani relief hegén,

A diadalittas múlt

Köszön vissza.

Pimaszon, hetykén.

A letörölt

Gyötört, dombormű

Csak nézi a hajnalt:
Keleti fekvésű.

Mert míg ütötték, törték,

Ahogy hasadt, repedt, szakadt.

Nem a püspöki címer,

Nem a kegyes Haynald

Hullott a porba.

Egy népbe hatolt a véső,

S maradt:

Máig a sárban,

Máig ártalomban.

Magyarkanizsa

2014. március 17.

*Vae victis!- Jaj a legyőzötteknek!

Az egyik legismertebb latin mondás, ami a rómaiak megalázó békekötése után hangzott el. 
A gallok, miután aranyban történő fizetségben egyeztek meg a békekötésről, s fölhagytak a rómaiak elleni ostrommal, azzal is felbosszantották az amúgy is sértett ellenfelüket, hogy az előre kialkudott arany mennyiségének lemérésekor hamis súlyokkal csaltak.
Amikor e nyilvánvaló igazságtalanság ellen a legyőzött fél méltatlankodni kezdett, a gallok vezére látványosan még a kardját is a serpenyőbe dobta nehezékként, amit a porig alázott rómaiaknak a fentebb idézett mondással toldott meg: Vae victis!
Magyarán - a győztesnek nincs etikája, nem ismer könyörületet, és az erősebb jogán mindig kénye kedve szerint cselekszik.